Nyilvános kibocsátás

Egy társaság tőkepiaci pályafutásának csúcsa a tőzsdei bevezetés, amikor a társaság részvényei a befektetők széles köre számára hozzáférhetővé válnak. A nyilvánosság minőségi különbséget jelent az előző fokozatokhoz képest az adat- és információszolgáltatás, valamint a részvényesekkel való kapcsolattartás terén, ugyanakkor a társaság neve széles körben ismertté válik, a jó tőkepiaci szereplés a társaság tevékenységének is jó reklámot jelent.

Nem mindegy azonban, hogy a céget mely tőzsdére és azon belül melyik részvényosztályba vezetik be, hiszen eltérő követelményeknek kell megfelelni. A Budapesti Értéktőzsde „B” kategóriájába történő bevezetést kérvényező cég esetében kisebbek az elvárások, mint egy „A” kategóriás részvénytársasággal szemben.

Az USA-ban a NASDAQ-ra gyakorlatilag bármely szabályosan megalakult nyilvános társaság papírja bekerülhetnek – és itt találjuk a kockázati tőkebefektetők célpontjainak többségét is –, míg jóval nehezebb bejutni az AMEX-ra, de a NYSE bevezetési követelményei még azt is felülmúlják. A magyar tőzsdei cégek esetében egy társaságban jellemzően 15-20 intézményi befektető, valamint néhány ezer magánbefektető tulajdonos. A külföldi intézményi befektetők elvárt hozama dollárban 10-15% körül van, amelyet tükröz a magyar intézményi befektetői kör 15-25% körüli forint hozamelvárása is. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]

Private equity

A private equity típusú alapok jellemzően olyan társaságokba fektetnek, amelyek már bizonyítottak a piacon, de további növekedésüknek finanszírozási korlátai vannak. A befektetők célja az, hogy a társaságok a friss pénzzel középtávon jelentős növekedést érjenek el. Hozamelvárásuk dollárban 25-35% körül mozog, befektetéseik horizontja jellemzően 3-5 év. Egy adott tranzakcióban néhány alap vesz részt, jellemzően egyenként 3-5 millió dolláros részesedéssel. Tulajdoni hányadukat gyakran a társaságok tőzsdei bevezetéséig megtartják, de az is előfordul, hogy még azt megelőzően más befektetési alapoknak értékesítik.

Kockázati tőkebefektetés

A kockázati tőke a társaságok fejlődésének korai szakaszában fektet be. Ezek az – általában befektetési alapokként működő – befektetők olyan társaságokat keresnek, amelyek valamilyen know-how, innováció vagy egyedülálló piaci lehetőség kiaknázásával gyors és erőteljes növekedésre képesek. A befektetés pillanatában a társaság még nem feltétlenül rendelkezik számottevő piaci pozícióval, a befektető egy, a siker zálogának tekintett tényezőre alapozza befektetését. Amennyiben ez mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket, a társaság könnyen csődbe mehet. A befektetők kockázata ezért igen magas, amit a dollárban akár 30-40% körüli elvárt hozam is tükröz. Általában jelentős tulajdoni részesedésre törekszenek, esetenként ragaszkodnak a többséghez. A társaságok tevékenységét is szorosan követik.

Az USA-ban néhány éve az internetes cégek váltak a kockázati tőkebefektetők tipikus célpontjává, melynek eredményeképpen a befektetők a fiatal cégek gyors bevezetését lehetővé tevő NASDAQ-on sokszor felhajtották az árakat, majd a nyereséget zsebre téve nem egyszer jelentős áresést okoztak. Több élelmes vállalkozó pedig kifejezetten (bár nem kimondottan) azért alapított céget az éppen divatos felvásárlási célpontnak megfelelő iparágban, hogy szinte felkínálja azt az abban fantáziát látó kockázati tőkebefektetőknek. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]

Értékvesztés

A számviteli törvény szerint értékvesztést kell elszámolni, ha az eszköz könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb a piaci értéknél.

A gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél és a hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírnál:

függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, ill. a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel, értékvesztést kell elszámolni, ha a befektetés, ill. a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír könyv szerinti értéke és a piaci értéke közötti különbözet veszteségjellegű, tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

Az értékelés szempontjai:

milyen az érintett gazdasági társaság tartós piaci megítélése, a tőzsdei, tőzsdén kívüli árfolyam és annak tendenciája, a gazdasági társaság saját tőkéjének és a jegyzett tőkéjének aránya stb. a mérleg készítéskori piaci érték a mérvadó.

Követeléseknél (vevők, váltókövetelés, pénzintézettel szembeni követelés, kölcsönként, előlegként adott összegek):

A vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérleg fordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél értékvesztést kell elszámolni – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján –, ha a várhatóan megtérülő összeg kisebb, mint a követelés könyv szerinti értéke.

Készleteknél:

A vásárolt készlet (anyag, áru) beszerzési, ill. könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint

Kincstárjegy

A kincstárjegyek, azaz az egy éves vagy annál rövidebb lejáratú állampapírok az alábbi szempontok szerint csoportosíthatóak.

Kamatozásuk szerint lehetnek:

diszkont, vagy kamatozó értékpapírok.

A diszkont kincstárjegyek elsősorban nagybefektetőknek szánt értékpapírok, amelyek aukción kerülnek értékesítésre. A kisbefektetőket megcélzó, elsősorban bankfiókokban értékesített Kamatozó Kincstárjegy és a postahivatalokban árusított Kincstári Takarékjegy I. pedig a kamatozó típusú kincstárjegyek családjába tartoznak.

A diszkont kincstárjegyek nem kamatot fizetnek, hanem a névértéknél alacsonyabb, diszkont áron kerülnek forgalomba, lejáratkor pedig a névértéket fizetik vissza. A diszkont a névérték és a vételár közötti különbség.

Jelenleg Magyarországon 4 féle diszkont kincstárjegy kerül forgalomba, a rövid futamidejű likviditási, a 3, 6 és 12 hónapos állampapírok. A 2004-ben bevezetett likviditási kincstárjegy futamideje 1–2 hónap között van, és célja a költségvetés rendkívül rövid távú pénzigényének biztosítása.

A kisbefektetők érdeklődésére számot tartó termékek az egyéves futamidejű Kamatozó Kincstárjegy és az egyéves futamidejű Kincstári Takarékjegy I. A Kamatozó Kincstárjegy egy éves futamidejű állampapír, amely a futamidő végén fizet kamatot. Ezt a befektető a törlesztéssel együtt kapja kézhez.

A Kincstári Takarékjegy I., a hasonló nevű kötvényhez hasonlóan lépcsős kamatozású értékpapír, amelynél a papír birtokosát visszaváltáskor a vásárlás napjától eltelt idő függvényében meghatározott mértékű kamat illeti meg. Az egyes visszaváltási időkre előre meghatározott

Befektetők

A befektetők bármelyik jövedelemtulajdonos vagy vagyonkezelő közül kikerülhetnek. Magyarországon a háztartások a stabil nettó megtakarítók, és ezzel a legnagyobb végső befektetők is; az állam és az önkormányzatok inkább nettó hitelfelvevők, azaz jórészt a kibocsátó oldalán jelentkeznek. A vállalati kör mindkét oldal állandó szereplője, bár tevékenységük főleg a kibocsátói oldalra sorolja őket. Gazdálkodásukra ugyanis legtöbbször az adott cél megvalósításához szükséges források bevonásának igénye nyomja rá bélyegét; befektetőkként általában időlegesen felszabaduló pénzeiket kötik le. A bankok mindkét oldal állandó szereplői, és emellett közvetítéssel is foglalkoznak. Velük együtt a biztosítók, befektetési alapok, nyugdíjpénztárak általában az egyik legjelentősebb befektetői kört, az intézményi befektetők körét jelentik. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]

Államkötvény

Államkötvényeknek a központi költségvetés által kibocsátott, hosszabb távú papírokat nevezzük.

Az államkötvények, azaz az egy évnél (365 nap) hosszabb lejáratú állampapírok szerepe a befektetői bizalom növekedésével egyre nő a finanszírozásban. Mára már a költségvetési hiány finanszírozása alapvetően államkötvényekkel történik, ami növeli a finanszírozás biztonságát. Az államkötvényeket számos szempont alapján lehet csoportosítani.

Kamatozásuk szerint lehetnek: – fix vagy – változó kamatozásúak. A kamatfizetés gyakorisága szerint lehetnek: – éves vagy – féléves kamatfizetésűek. Kibocsátásuk szerint lehetnek: – zárt vagy – nyilvános kibocsátásúak.

A fix kamatozású kötvények a kibocsátáskor meghirdetett rögzített kamatot fizetik a futamidő során.

A változó kamatozású kötvényeknél csak a kamat–megállapítás módja és ideje rögzített, a kifizetendő konkrét kamat mértéke mindig csak az adott kamatfizetési periódusra ismert. A kamat megállapítása más értékpapír hozamához, egy mindenki által nyomon követhető irányadó kamathoz, vagy az inflációt kifejező indexhez kötődve történik.

Általában a változó kamatozású papírokat valamilyen irányadó kamathoz szokták kötni (a legismertebb a LIBOR), ennek azonban elengedhetetlen feltétele az, hogy az adott piac, amelyen az adott kamat kialakul, likvid legyen. A LIBOR ilyen szempontból megfelelő, mert nagy mennyiségű pénzt adnak kölcsön ezen kamatok mellett. A magyar piacon – bár létezik a LIBOR-hoz hasonló ún. kamatfixing (BUBOR), de nem

Forgalmi eszköz funkció

A pénz legfőbb értéke e megközelítésben az, hogy csere során felhasználható. A csereeszközök fejlődése során néhány jószág általános csereeszközzé vált: azért fogadták el a felek cseretárgyként, mert feltételezték, hogy mások is el fogják fogadni „cseretárgyként”. Az ilyen általános csereeszköz – különösen ha állami garancia kapcsolódott hozzá – alkalmassá vált arra is, hogy tranzakciókat véglegesen lezárjon, kötelezettségeket véglegesen teljesítsen. Így lassan összeolvadt a fizetési eszköz és a csereeszköz–funkció: egy fizetési eszköz rendszerint valamilyen tranzakciót, kötelezettséget zár le véglegesen, a csereeszköz pedig az, amit elfogadnak egy áru, szolgáltatás ellentételezéseként úgy, hogy ez még nem – vagy nem feltétlenül – jelenti az eladó szempontjából a tranzakció lezárását.

A pénz evolúció és a fizetési rendszer jogi intézményesülése során az általános csereeszköz általános fizetési eszközzé vált, és a csereeszköz átadása egyszersmind fizetést is jelentett, ezért szokás e két általános funkciót együtt fizetésieszköz–funkciónak nevezni. Természetesen a csereeszköz és a fizetési eszköz kategória tartalma nem ugyanaz, de a pénz átadásakor – különösen jogi aspektusból – már nem érdekes, mire vágyik az eladó a jövőben, eltűnik az ideiglenes és végleges kiegyenlítés közötti különbség. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]

Pénzügyi innováció

Pénzügyi innovációk elnevezéssel lehet összefoglalni azokat az új – értékpapírokhoz hasonló, azokat felhasználó – finanszírozási formákat (eszközöket és technikákat), amelyek még ma is egyre–másra keletkeznek. A jelenség okai közül talán azt lehetne kiemelni, hogy a piac résztvevői – felismerve, hogy a gyorsan és sokszor váratlanul változó világpiaci eseményekhez másképpen kell alkalmazkodni, mint korábban – újfajta eszközöket kezdtek bevezetni. Ezeknek az a funkciója, hogy tulajdonosuk biztosítsa magát a váratlan kamatláb– és árfolyam-ingadozások kockázata ellen.

A bizonytalanság, a kockázat növekedése, illetve a kockázat leszorítására való törekvés vezetett az új típusok kialakításához, a már létrejött, de még újdonságnak számító formák arányának növekedéséhez (pl. változó kamatozású hitel–, illetve értékpapírformák, rövidebb lejáratú értékpapírok, opciós és futures piacok stb.). A pénzügyi innovációk keletkezésének közvetett és gyakran igen fontos oka a kormányok költségvetési hiányának növekedése. A deficitfinanszírozás is hozzájárult a kötvénypiac és a pénzpiacok fellendüléséhez, az új formák kialakításához. A pénzügyi innovációkat megkönnyítő egyik legfontosabb tényező a számítástechnika fejlődése, amely újfajta ügyleteket tett lehetővé, hívott életre (pl. cash management, sweep számlák). Az összes ügylet jelentősen gyorsabbá és olcsóbbá vált. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]

azokat). Pénzügyi innovációk elnevezéssel lehet összefoglalni azokat az új – értékpapírokhoz hasonló, azokat felhasználó – finanszírozási formákat (eszközöket és technikákat), amelyek

Pénzügyi piacok

Piacnak tekintünk minden olyan eszközt és lehetőséget, amelynek révén a potenciális vevők és eladók egymásra találhatnak, hogy áruikat és szolgáltatásaikat szabad akaratukból egymásnak eladják, vagy egymással kicseréljék. Piac bármilyen jószágra kialakulhat, amire a gazdasági alanyok közvetlenül vagy közvetve igényt tartanak, és ami a kereslethez képest korlátozottan áll rendelkezésre, azaz ami iránt zérus ár mellett túlkereslet tapasztalható.

A kialakuló piac – akár szervezett, akár spontán – nem tulajdonosa a közvetítésével gazdát cserélő áruknak, csak terepet ad az adásvételek, illetve cserék gyors és sima lebonyolításának. Nem feltétlenül rendelkezik központi hellyel, a piac elégséges, de nem feltétlenül szükséges jellemzője lehet a koncentráltság. Egyik számottevően lényeges feladata az információk terjesztésében és a felek hatékony kommunikációjának biztosításában rejlik. A legtöbb pénzügyi piac manapság már nem igényel koncentráltságot.

A pénzügyi piacokon pénzügyi eszközökkel – pénzzel és pénzre szóló követelésekkel, például értékpapírokkal – kereskednek. A gazdaság összes szereplője kapcsolatba kerül a pénzügyi piacokkal: megtakarítóként, befektetőként, hitelezőként, adósként stb. A pénzügyi piacok összefoglaló elnevezés alatt három, a gyakorlatban egymástól szinte teljesen elválaszthatatlan piacot értünk.

A devizapiacokon nem pénzügyi közvetítés folyik, hanem az egyes országok pénzeinek cseréje. A pénzpiac foglalja magába mindazon pénzügyi eszközöket és ügyleteket, amelyeknek lejárata (hátralévő futamideje) nem haladja meg az egy

5 / 6« Első...23456