Tőzsdeérettség

Minden társaságot más és más indokok vezéreltek akkor, amikor a zárt társasági működés helyett a nyilvánossá válásról, majd a tőzsdei bevezetésről döntöttek. Részben ez a változatosság járul hozzá a tőzsdék sokszínűségéhez.

Döntési szempontok:

A finanszírozási lehetőségek kiszélesedése, tőkebevonási lehetőség A tőzsdei befektetők jó része előnyben részesíti a tőzsdei értékpapírokat. Az értékpapírok bármikor megvásárolhatók, vagy értékesíthetők. A kibocsátók szélesebb körből tudnak forrásokat bevonni. Amennyiben a tőzsdei szereplés sikeres, a társaság könnyebben juthat friss tőkéhez kötvények, átváltható kötvények vagy újabb részvények kibocsátásával. Rugalmasság a pénzügyi tervezésben A tőzsdetagság megkönnyíti az átmenetileg szükségessé váló tőkebevonást. A bankok is szívesebben kölcsönöznek, kedvezőbb fizetési és kamatkondíciókat érhetnek el. Lehetőség van rá, hogy saját részvény vásárlásával átmenetileg csökkentsék a társaság kinnlevő, azaz „valós” saját tőkéjét. A részvények likviditásának megteremtése Egy nyilvános társaság értékpapírjainak likviditása azt jelenti, hogy azok bármikor eladhatók vagy megvehetők, és folyamatosan rendelkezésre áll egy piaci mechanizmusok által kialakult árfolyamon. A likviditás a tulajdonosok, és a menedzsment számára is kívánatos lehet, mivel így szükség esetén ők is könnyebben tudják értékesíteni részesedésüket. Egy likvid részvényekkel rendelkező társaság a tőkebevonások, a partnerkeresés, a pénzügyi tervezés, a vállaltfelvásárlások és fúziók terén is előnyt élvez. Pénzügyi befektetők megjelenése A pénzügyi befektetők elsőrangú szempontként veszik

Certifikátok

A certifikátokat olyan strukturált terméknek foghatjuk fel, melyek árfolyamát valamilyen mögöttes termék árfolyamának változása határozza meg. A valóságban ez azonban sokkal összetettebb és számos lehetőséget ad az egyéni elképzelések szerinti befektetésekre. Az Erste Befektetési Zrt. hivatalos definiálása alapján a „certifikátok olyan nem a magyar jog alapján kibocsátott származékos értékpapírok, amelyek egy mögöttes alaptermék, vagy termékcsoport árfolyamváltozásából való profitálást tesznek lehetővé.”

A mögöttes termék a teljesség igénye nélkül lehet: egyedi részvény, részvény-portfolió, részvényindex, befektetési alap, kötvény, devizapár, nyersanyag, hedge fund vagy akár maga a certifikát is. A mögöttes termékek palettája roppant széles, így olyan tőkepiacokon, ahol a certifikátok igen elterjedtek, szerteágazó lehetőséget biztosítanak a befektetőknek forrásaik elhelyezésére, szerteágazóbbat, mint bármely más, jelenleg forgalomban lévő eszköz. Nagyon fontos tulajdonsága, hogy a kibocsátó bank rendelkezik a mögöttes termékkel, és bizonyos típusú certifikátok esetén különböző derivatívákkal. Ezentúl fontos megjegyezni, hogy a certifikát passzívan vagyonkezelt termék, és ebből kifolyólag csak a mögöttes termék alakulását képezi le, valamint megvásárlója számára nem von maga után kamatjellegű, valamint osztalék formájában előálló bevételt sem, ellentétben a direkt befektetéssel, ahol ez közvetlen jövedelmet jelenthet. Nem csak az alapterméket illetően van választási lehetősége a certifikát megvásárlójának. Jelentős különbség van az egyes fajták között a tekintetben, hogy hogyan követik az alaptermék árfolyamát.

Pénzügyi közvetítő rendszer

A pénzügyi közvetítő rendszerek legfőbb feladata a deficites és a szufficites gazdasági alanyok közötti közvetítés. A makroökonómiai értelemben vett négy gazdasági alany csoport közül a háztartások jellemzően nettó megtakarítók, a vállalatok és az államháztartás pedig az esetek nagy többségében nettó hitelfelvevő. Ezen egyszerűsítésből kifolyólag végső soron a befektetési piac keresleti oldalán a háztartások, míg kínálati oldalán a vállalatok és az államháztartás állnak. Így a pénzügyi közvetítő rendszerek a nettó megtakarítók és a nettó hitelfelvevők között áramoltatják a szabad pénzeszközöket, és ezzel a megtakarításokat működőtőkévé alakítják, elősegítve ezzel a reálberuházások létrejöttét.

A pénzügyi közvetítő rendszer segítségével a megtakarítások és a beruházási szükségletek lényegesen egyszerűbben találkozhatnak, mint a pénzügyi közvetítő rendszer megléte nélkül. A rendszer működőképességének természetesen van létjogosultsága, ugyanis a megtakarítók már régóta tudják, hogy érdemes a megtakarításaikat működtetni, a beruházni szándékozók pedig általában nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű forrással, ezért gondoskodniuk kell idegen tőke bevonásáról.

A pénzügyi közvetítő rendszereket megkülönböztethetjük azáltal, hogy a tőkeáramlás közvetett vagy közvetlen. A közvetlen tőkeáramlás esetén a befektető saját maga hozza meg befektetési döntéseit, közvetítő intézmény nem kapcsolódik be a folyamatba. A közvetlen tőkeáramlás eszközei jellemzően a részvények és a kötvények, a tőkeáramlás színtere pedig a tőzsde. Emellett a közvetlen

Tőzsde

A tőzsde koncentrált piac, ahol helyettesíthető tömegárukkal kereskednek az erre képzett és felhatalmazott résztvevők. Nyílt piaci forma, amely keretében effektív ügyletek és spekulatív ügyletek valósulnak meg. A tőzsdén a kereskedés az áruk fizikai jelenléte nélkül történik, ezért kell helyettesíthetőnek lennie az árunak, tömegárunak kell lennie, mert a koncentrált forgalom szükségessé teszi ezt. A tőzsdék a pénzügyi és árupiacok legszervezettebb formái közé tartoznak, az értékpapírtőzsdék az értékpapírpiacok sajátos piaci szervezetei. Az értékpapírtőzsde az értékpapírok egyik másodlagos piaca, vagyis nem a jellemzően a kibocsátók részvételével működő elsődleges piacok közé tartozik. A tőzsdére a piac szereplőinek azért van szükségük, mert a koncentráció révén nagyobb likviditás biztosítható, és a tranzakciók lebonyolítási költségei is csökkenthetők. A tőzsdetermék piacának a koncentrálása az úgynevezett keresési költségeket is csökkenti, amelyeket a befektetőknek közvetlenül vagy közvetve kell megfizetni akkor, ha a koncentráció hiányában szervezetlen vagy szétdarabolódott, egymással csak laza kapcsolatban levő piacokon kell eladókat és vevőket keresniük.

A tőzsde éltető eleme az információ, hiszen általában és nagy számban akkor jön létre üzlet, ha az eladó és a vevő a tőzsdetermék jövőbeni árára vonatkozó várakozásai eltérnek egymástól. A várakozásokat – ha a piaci szereplők hozam, likviditási és kockázati preferenciái nem változnak – elsősorban a termék piacának

Lombard hitel

A lombardhitelt átmeneti likviditáshiány fedezetére szokták adni. A hitelnyújtás időtartama általában 3-6 hónap, de lehet 12 hónap is. Ekkor a vállalatnak nem éri meg a tulajdonában lévő hosszú lejáratú értékpapírokat értékesíteni, vagy a devizát forintra átváltani, vagy esetleg az értéktárgyat (nemesfém, ékszer, festmény) eladni, mivel a készpénzzé tételnek nagyobbak lehetnek a költségei, mint a hitel kamata. A bank számára a lombardhitelezés a legkevésbé kockázatos, mivel nemfizetés esetében azonnal hozzájut a követeléséhez. Ezért a kereskedelmi bankok lombardhitelt a meghirdetett hitelkamatlábaknál alacsonyabb kamattal adják. A kölcsön akár pár órán belül meg­kapható.

A lekötött biztosíték fajtája szerint a lombardhitel eltérő technikákkal valósul meg

Értékpapír-lombard esetében az értékpapírt letétbe helyezik, így a zálogul lekötés leegyszerűsödik. A fedezeti érték megállapítása is egyszerű, mivel a hitelezők általában csak hivatalosan jegyzett vagy szabad forgalomban mozgó értékpapírokat fogadnak el. A váltólombard leginkább a jegybank és a kereskedelmi bankok közötti ügyletekben fordul elő, amikor a kereskedelmi banknak rövid lejáratú jegybanki pénzre van szüksége. A hitelezési biztonságot ebben az esetben az jelenti, hogy a váltó leszámítolása nagy kamatveszteséggel járna. Árulombard esetében a fedezetet értékálló tőzsdei áruk (például gabona, cukor, kávé) jelentik. Az árukat raktárban a bank nevén tárolják és a raktárjegy a bank birtokában van. Elvárás, hogy az

A tőzsde története

A tőzsde története

A tőzsde olyan intézményként született, amelynek helyzetét, ugyanúgy mint egy szabályalkotási, közigazgatási és bíráskodási joggal felruházott testületét, nem egy törvény, hanem a fejlődés különböző időpontjaiban alkotott különböző jogszabályok, illetve a szokásjog szabályozta. Joganyagának jellegzetes vonása tehát, hogy nem kodifikálták. A tőzsde a piacok piaca. Birodalom, ahol sohasem megy le a nap. Központosítja a kereskedelmet nemcsak egy ország, hanem az egész világpiac számára. A modern gazdaságban ugyanis a kereslet és a kínálat központosítása létszükséglet. A tőzsde szó eredete maga is utal az ott folytatott tevékenységre, illetve annak jellegére.

A tőzsde szó eredete

Maga az elnevezés az 1300-as ével elején Brüggében élő van der Burse patríciuscsalád nevéből ered. A Burse-k fogadót tartottak fen Brügge központjában, ahol az itáliai kereskedők találkoztak északi üzletfeleikkel, és ide telepítették váltóikat. Brügge szerepét 1460-tól Atwerpen vette át, itt a XVI. Század elején már nemzetközi árutőzsde működött. 1531-ben elkészült székháza homlokzatán a felirat ma is korszerű: “Minden nemzetségű, és nyelvű kereskedő részére.”Magyarországon a tőzsde szót a nyelvújításkor alkották meg a régi “marhakereskedő” jelentésű tőzsér szó tövéből, amely kereskedést jelentett, s ehhez fűzték a “de” (valamilyen helyiséget jelentő) képzőt. A tőzsdét a szeszélyessége miatt nőnemű szóval jelölik több idegen nyelvben:

Bizományos

A bizományosi ügylettípus a XII. században, az olasz városállamok­ban fellendülő gazdasági forgalom, tengeri kereskedés hatására alakul ki. Az áru tulajdonosa feljogosította a hajóskapitányt arra, hogy a szállítmányt a tengerentúli kikötőkben értékesítse, majd a megbízó számára más árut vásároljon.

A bizomány gazdasági funkcióját ma is az képezi, hogy az áru tényleges vagy későbbi tulajdonosa helyett valaki más köt ügyletet. Ez az aktív szereplő a saját nevében – tehát nem képviselőként – hozza létre a szerződést, és tevékenységéért ellenértéket kap.

A bizomány fogalma és jogi szabályozása

A bizományi szerződés alapján az egyik szerződő fél ellenérték fejében köteles a másik szerződő fél javára, de a saját nevében szerződést kötni harmadik személlyel (Ptk. 507. §).

A bizományos az ügyletet a saját nevében hozza létre. A bizomá­nyos által kötött szerződésben tehát maga a bizományos szerepel félként.

A bizományi ügylet a magyar kereskedelmi jogban először 1840. évi XVI. törvényben került szabályozásra.

Az 1875. évi kereskedelmi törvény (Kt.) rendszerében a bizomány, mint kereskedelmi ügylet szerepelt. A Kt. 368. §-a szerint: „A kereske­delmi ügylet megkötése bizománynak tekintetik, ha azt valaki megbí­zásból saját nevében, de más (a megbízó) részére eszközli. Ki az ügyletek ily megkötésével iparszerűen foglalkozik,

T-nap

T nap

Az a tőzsdenap, amelyen az ügyletkötés, vagy a derivatív elszámolóár változása megtörténik, illetve az az esemény, amellyel kapcsolatosan jogosultság és kötelezettség keletkezik;

T+2 elszámolású piac

Az az elszámolási eljárás, amelynek során a tőzsdenapi üzletkötések alapján a KELER multilaterális nettósítás segítségével, szegregáltan, gördülő elven T+2 napos ciklussal rendezi a hitelpapírra kötött ügyleteket;

T+3 elszámolású piac

Az az elszámolási eljárás, amelynek során a tőzsdenapi üzletkötések alapján a KELER multilaterális nettósítás segítségével, szegregáltan, gördülő elven T+3 napos ciklussal rendezi a részvényre kötött ügyleteket;

Osztalékhozam

Az osztalékhozam arra a kérdésre ad választ, hogy ha a jelenlegi árfolyamon megvásárolunk egy részvényt, akkor a részvény osztalékkifizetései milyen hozamot jelentenek számunkra. A mutató számlálójában az egy részvényre jutó elmúlt időszaki vagy várható jövőbeli osztalék szerepel, míg nevezőjében a részvény aktuális árfolyama.

A mutató értéke azoknál a részvényeknél használható jól elemzési célokra, amelyek osztalékpolitikája stabil, osztalékainak szintje hosszú távon állandó volt, és várhatóan állandó is marad, vagy amelyeknél az osztalékok egyenletesen növekszenek.

Az osztalékhozam-mutató ökölszabály szerint a kincstárjegyek hozamával kell megegyezzen hosszútáv átlagában, és a részvénypiac akkor kezd túlértékeltté válni, amikor az osztalékhozam a rövid lejáratú állampapír-hozamoknál tartósan alacsonyabb. Az USA tőkepiacán az osztalékhozam és a kincstárjegy hozamok durván 3 százalék körül alakultak az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor az osztalékhozam alakulását az árfolyamon túlmenően az osztalékpolitika is befolyásolja, és a magas növekedésű, alacsony osztalékot fizető társaságok a fenti ökölszabályt követve soha nem jutnának megfelelő árazáshoz. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]

EV/EBDIT

A P/E-mutatóval kapcsolatos problémák valamint a cash-flow alapú mutatók esetében a cash-flow számításának nehézsége miatt különösen a magas tőkeáttételű, ugyanakkor stabil cash-flow-t termelő ágazatok (pl. távközlés, energiaipar) értékelésére elterjedt mutató a kétségtelenül jóval bonyolultabb EV/EBDIT (EV–Enterprise Value) hányados, amely a cég tartós finanszírozásának piaci értékét (EV) viszonyítja egy, a finanszírozás hatásait nem tartalmazó eredményadathoz (EBDIT – amortizáció, kamat és adó előtti eredmény), amellyel az EV/EBDIT-mutató kiszűri a társaságok eltérő tőkeszerkezetéből, amortizációs politikájából és adózásából fakadó különbségeket, és ezzel lehetővé teszi piaci alapú összehasonlításukat. A mutató elemei:

EV = Piaci kapitalizáció + hosszú távú hitelfinanszírozás – szabad pénzeszközök

EBDIT = Adózott eredmény + értékcsökkenés + kamatkiadások + adók

Miközben a nevezőben szereplő mutató az operatív cash-flow tartalmát közelíti, a számlálóban szereplő cégérték a forgótőkét kiszűrve a tartós forrásokkal finanszírozott eszközértéknek felel meg. A mutató jelentősége, hogy az így kalkulált eszközöket és az általuk termelt cash-flow-t vetíti egymásra, ezáltal a P/E vagy a P/CF mutatóval szemben figyelembe veszi a finanszírozási szerkezet hatásait, és az eszközök által termelt teljes jövedelmet (működési költségek levonása után) és nemcsak a nyereséget (vagy nettó cash-flow-t) tekinti eredménynek.

A mutató inverze az EBDIT/EV ugyanakkor megtérülési rátát számol, és