Szervezeti piac

A piaci tranzakciók többsége nem a fogyasztói, hanem a szervezeti piacokon zajlik. Szervezeti piacnak nevezzük azoknak az egyéneknek és szervezeteknek az összességét, amelyek valamilyen formális szervezet számára végeznek beszerzési tevékenységet.

A számítástechnika fejlődésével a szervezeti piac új, virtuális formái is létrejöttek, s vannak olyan on-line kereskedelmi felületek, amelyek kifejezetten a szervezeti piac szereplői és tranzakcióinak lebonyolítására formálódtak. Az on-line piac olyan elektronikus kereskedelemi platform, ahol az eladók és a vevők a kínált vagy keresett áruk és szolgáltatások tekintetében on-line bonyolítják üzleteiket.

A szervezeti piacon működő vállalkozások száma mindig változó. Vállalatokat alapítanak, üzemelő cégek tönkremennek és bezárnak, másokat új tulajdonos üzemeltet tovább. A szervezeti piac vásárlói nem saját maguk, hanem a vállalat igényeinek és céljainak megfelelően vásárolnak. A szervezeti piacon többféle vevőcsoport különböztethető meg:

termelő- és szolgáltatóvállalatok, amelyek azért vesznek árukat és szolgáltatásokat, hogy azokkal más termékeket és szolgáltatásokat állítsanak elő, költségvetési szervezetek, amelyek a vásárolt termékekkel és szolgáltatásokkal védelmi, oktatási, közjóléti és egyéb közösségi szükségletet hivatottak kielégíteni, nonprofit szervezetek, amelyek csoport- vagy közösségi szükségletek kielégítésére törekszenek nem nyereségorientált alapon, kereskedelmi vállalatok vagy viszonteladók, amelyek mások által előállított árukat megvásárolnak, és újra eladnak.

A szervezeti vásárlók az alábbiakat vásárolják

Nyersanyagok vagy alapanyagok.

A nemzetközi tőkeáramlás formái és okai

A nemzetközi tőkekapcsolatok a világgazdasági kapcsolatok egyik legfontosabb szektorát alkotják, napjainkban az országok szinte kivétel nélkül igen aktív résztvevői a nemzetközi tőkeforgalomnak (akár fejlett, akár kevésbé fejlett országról legyen is szó).

A nemzetközi tőkeáramlás klasszikus típusa a kölcsöntőke áramlás és a működőtőke áramlás. A működőtőke áramlás két alapvető formája:

direkt külföldi beruházás, portfolió beruházás. A direkt működő tőke export

A direkt tőkeáramlás esetén a befektetés effektíve produktív célból, reál-tőkejavakba történik, így a tőketulajdonos nem mond le eszközeinek használati jogáról. Aktívan részt kíván venni a tőke működtetésével kapcsolatos döntésekben, a tőke mindenkori tényleges hozamára, a nyereségre tart igényt.

A külföldi direkt beruházások volumene az 1980-as évek közepétől növekedett meg dinamikusan. Az évtized első felében átlagosan 50 milliárd dollárt fektettek be közvetlen formában, 1985. év után ez már meghaladta a 160 milliárd dollárt, 1995. évben pedig a 315 milliárd dollárt.

A külföldi direkt tőkeberuházások okai különféle érdekekre vezethetőek vissza. A befektetők mélyreható és komplex elemzés segítségével döntenek arról, hogy hol, milyen módon kívánnak tulajdonosként megjelenni. Első helyen a profitszerzés áll, azonban abban megoszlanak a vélemények, hogy ezt a profitot rövid, vagy hosszú távon várják-e a befektetéstől.

A direkt befektetés legfontosabb

Befektetési alapok

Közös befektetés céljára összeadott tőke, amelyet a befektetési alap kezelői a kockázatmegosztás elve szerint kezelnek, azaz fektetnek be többféle értékpapírba. Lehet nyílt (vagyis a befektetési jegyek folyamatos visszaváltását vállaló), illetve zárt (a kibocsátott befektetési jegyek másodpiaci eladhatóságát biztosító) alap. Mindkét fajtájú alap esetén lehet szó tőkeemelésről, azaz új befektetési jegyek kibocsátásáról.

A befektetési alapok elsősorban azok számára jöttek létre, akik nem rendelkeznek megfelelő szakértelemmel és/vagy elegendő idővel ahhoz, hogy befektetési döntéseiket önállóan hozzák meg. Nem tudják például eldönteni, hogy mely hazai vagy külföldi részvényből vásároljanak, vagy milyen állampapírt válasszanak. Ezt a feladatot vállalja át az alapkezelők szakembergárdája. Ráadásul a nemzetközi értékpapírpiacot még a hazainál is nehezebb átlátni, illetve igencsak fáradságos a külföldi vállalatokról és részvényeikről információt szerezni. A kisbefektetők azonban gyakran nem csupán a szükséges szakértelemmel nem rendelkeznek, hanem nincs olyan nagyságrendű pénzük sem, amelyet értelmesen meg lehetne osztani a különböző befektetési alternatívák között. A befektetési alapok viszont – mivel összegyűjtik a kisbefektetők megtakarításait – már elegendő tőkével rendelkeznek ahhoz, hogy diverzifikációval csökkentsék a befektetések kockázatát. Vagyis az alapok egyszerre sok pénzügyi eszközbe fektetnek, így eredményük kevésbé van kitéve egy-egy értékpapír hektikus mozgásának (egyedi kockázatának).

A befektetési alap tulajdonképpen nem más, mint egy jogi

BUX

A budapesti Értéktőzsde 1991 óta számítja és publikálja a BUX indexet (Budapesti Értéktőzsde Részvényindexe). Az index bázisa 1991. január 2-án 1000 pont volt. Az index 1995. január 1-én nyerte el végleges formáját, s vált a BÉT hivatalos részvényindexévé. 1997. április 1- jétől vezették be az öt másodpercenkénti indexszámítást. A kosár összetételére, annak módosítására az indexkézikönyv alapján a tőzsdetanács által kinevezett indexbizottság tesz javaslatot.

Az index felépítését legegyszerűbben egy olyan kosárként lehet elképzelni, amelybe az indexben szereplő részvények meghatározott mennyiségét elhelyezték. Ez a kosár egy több ezer milliárdos vagyont jelent, amelynek értéke akkor változik, ha változik a kosárban lévő értékpapírok ára. Természetesen a nagyobb bevezetett mennyiséggel és értékkel rendelkező cégek árváltozása jobban hat az egész kosár értékének változására, így az index változását is elsősorban a vezető részvények határozzák meg (MOL, OTP, stb.).

A kosár felülvizsgálatára évente kétszer kerül sor (március és szeptember). A BÉT igyekszik korlátozni az egyes részvénysorozatok kosárbéli súlyát. Korábban 15%-ban maximálták egy papír súlyát a kosárban, az 1999. októberi felülvizsgálattól kezdve azonban a közkézhányaddal korrigált kapitalizációkból kiindulva határozza meg a BÉT az egyes részvények kosárbéli arányát egy olyan további korrekcióval, amely megakadályozza, hogy egy papír túlságosan nagy súlyt képviseljen a kosárban. Az

Day-trade

A day-trade napon belüli üzletelést jelent, amikor ugyanazon részvényből vásárolunk bizonyos mennyiséget, majd ugyanazt a mennyiséget eladjuk az adott tőzsdenapon belül. Az ügylet egyaránt indulhat a vételi vagy az eladási ügylettel, a day-trade pedig ennek megfelelően az ellentétes oldali üzlettel (pozíció zárása) valósul meg. Ezzel az üzletelési formával kimondottan spekulációs célú, az adott részvények napi árfolyamelmozdulásait kihasználó ügyleteket lehet kötni.

A day-trade-et végző befektető nap végi értékpapír oldali egyenlege 0, pénzoldalon pedig a vételi és eladási ügylet adott esetben eltérő áraiból fakadó árkülönbözet elszámolása történik meg, ami a befektető számára nyereségként vagy befizetési kötelezettségként jelentkezik. A day-trade optimális spekulációs eszköz, mivel a befektetési szolgáltatónál elhelyezett tőkénk többszörösének megfelelő értékű részvénycsomagra adhatunk megbízást (a befektetési szolgáltatótól függ, hogy a nála levő fedezet – mely készpénz, vagy meghatározott beszámítási értéken figyelembe vett értékpapír is lehet – hányszoros értékére enged day-trade megbízást adni).

A day-trade ügylet további előnye, hogy az utána felszámított megbízási díj is kevesebb, mint egy normál részvényügylet esetén – az természetesen ismét befektetési szolgáltatótól függ, hogy mekkora kedvezményt adnak a normál részvényügyletre eső megbízási díjhoz képest. Előfordul, hogy a befektetési szolgáltató – elsősorban az adott részvény megfelelő mértékű forgalmát megkövetelő – korlátokat állít fel

Szabad szakasz

A szabad szakaszban a tőzsdei kereskedés folyamatos megbízás-párosítással zajlik, a rendszerbe folyamatosan bekerülő megbízásokból azonnal megszületnek az ügyletek, ha egymást átfedő árú – és egyéb korlátokba sem ütköző (pl. MIND ajánlatnál a mennyiségi korlát) – ajánlatok találkoznak a kereskedési rendszerben. Amennyiben ilyen átfedő árú ajánlat kerül a rendszerbe, úgy a párosításánál a legfontosabb alapelv, hogy a létrejövő kötés árát az időben korábban megtett ajánlat ára határozza meg.

(Forrás: bet.hu)

Nyitó szakasz

A napi tőzsdei kereskedés kezdetét jelentő szakasz, amelyben csak ajánlatok bevitelére nyílik mód, s a szakasz végén egyetlen pillanatban kerül sor ügyletkötésekre az addig bevitt, egymással párosítható (egymást „átfedő” árú, azaz legalább akkora a vételi ajánlat árszintje, mint amekkora az eladási ajánlat árszintje) vételi és eladási ajánlatokból egyetlen közös egyensúlyi árszinten, az ún. nyitóáron. Ez ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy amennyiben adott befektető vételi megbízásában szereplő árhoz képest a rendszerbe bekerült egy annál nem magasabb árú ajánlat a rendszerbe, akkor az adott befektető vételi megbízása teljesül is. A rendszer ugyanis az ár szempontjából prioritási sorrendet állít fel a beérkezett ajánlatok között, s amennyiben az adott befektető vételi ajánlatánál a nyitószakasz során beérkezett a rendszerbe magasabb árú vételi ajánlat is, úgy elsősorban azt fogja a rendszer az egyébként az adott befektető ajánlatával is „átfedő” árú megbízással párosítani.

(Forrás: bet.hu)

Ajánlat időbeli hatálya

A tőzsdei ajánlat a piaci körülményektől függően különböző időtávon belül – vagy egyáltalán nem – teljesülhet, ezért a teljesítés időbeli kivitelezhetőségére vonatkozóan is meg lehet adni korlátozásokat: ilyenkor gondolni kell arra is, hogy adott idő elmúltával már nem szeretnénk az eredetileg megadott feltételek szerinti teljesítést. Ha a megadott időbeli hatály lejártáig a piaci körülmények nem teszik lehetővé a megbízás – adott esetben részbeni – teljesítését, úgy az addig nem teljesülő rész törlődik a rendszerből.

Az ajánlat időbeli hatálya lehet:

MOST ajánlat, mely csak az ajánlattétel időpontjában a kereskedési rendszerben az ellenoldalon szereplő ajánlattal párosítható. Ezt az ajánlatot akkor érdemes tennünk, ha úgy véljük, hogy a piaci környezet rövidtávon is megváltozhat annyira, hogy a jelenlegi feltételekkel már nem akarnánk üzletet kötni. A fentiekből kiderült, hogy a Piaci ajánlat ebből a szempontból MOST ajánlatként viselkedik.

Szakasz ajánlat, melynél az adott kereskedési szakasz végéig kívánjuk megbízásunkat fenntartani.

Nap ajánlat, melynél az adott tőzsdenap végéig kívánjuk megbízásunkat fenntartani.

Adott dátumig érvényes ajánlat, melynél legfeljebb a megadott naptári dátumig – amely azonban nem lehet 30 naptári napnál távolabb – marad a kereskedési rendszerben az ajánlat.

Visszavonásig érvényes ajánlat, melynél mindaddig érvényes

Rész ajánlat

A rész ajánlat esetén a tőzsdei megbízásban meghatározott mennyiség több részletben (így akár több különböző időpontban), adott esetben darabonként is teljesíthető. Részbeni teljesülés esetén a le nem kötött rész erejéig az ajánlat változatlan feltételekkel továbbra is él.

Limit ajánlat

Limit ajánlat esetén a tőzsdei eladási vagy vételi megbízásnál meg kell jelölni egy árat (az un. limitár), melynél rosszabb áron az ügylet nem teljesíthető – vételnél tehát legfeljebb a megjelölt áron, eladásnál legalább a megjelölt áron teljesítheti a befektetési szolgáltató a megbízást. Az így beadott ajánlatnál az aktuális illetve a későbbi piaci helyzet(ek) függvénye, hogy a megadott árszint mellett az ajánlat teljesül-e egyáltalán (lesz- e megfelelő árú és mennyiségű ellenoldali megbízás), és ha igen, akkor milyen időtávon belül.