Közösségi adószám

Közösségi adószámot kell igényelnie annak az általános forgalmi adó alanynak, speciális esetekben a nem általános forgalmi adó alanynak és az egyszerűsített vállalkozói adó alanynak, aki az Európai Közösség valamely másik tagállamában illetőséggel bíró adózóval szeretne kereskedelmi kapcsolatot létesíteni.

Kereskedelmi kapcsolatnak minősül a termékbeszerzés, és -értékesítés, valamint a 2007. évi CXXVII. tv. (Áfa tv.) 37.§., 40-41.§. és 43-46.§.-ai szerinti szolgáltatások nyújtása és igénybevétele. Ha a vállalkozó nem terméket értékesít/vásárol és a szolgáltatást nem tartalmazza a felsorolt paragrafusok egyike sem, akkor nem kell kérnie közösségi adószámot.

A közösségi adószám igénylésének módja attól függ, hogy a magyar adózó rendelkezik-e már adószámmal vagy sem.

Abban az esetben, ha még nem rendelkezik adószámmal:

cégbejegyzésre kötelezett adózók a „Cégbejegyzési kérelem” cégbíróságra történő benyújtásával, vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet végezni kívánók a „ Kérelem az egyéni vállalkozói igazolvány kiadásához, cseréjéhez, pótlásához” elnevezésű nyomtatványnak a jegyzőhöz történő benyújtásával, közvetlenül az adóhatósághoz bejelentkező adózók (pl. adószámos magánszemélyek) a hatályos ’101, ’201 jelű adatbejelentő lap benyújtásával kérhetik a közösségi adószám megállapítását.

Ha már rendelkezik adószámmal, akkor a hatályos ’102, ’102/E, ’202, illetve ’202/T jelű változásbejelentő lapon lehet az a közösségi adószám megállapítását igényelni.

Ha EU tagországban működő társaságnak ad el magyar

Egyedi kötvény konstrukciók kockázata

Speciális kötvény konstrukciók esetén a sajátos feltételekből fakadóan további kockázatokkal kell szembenézni, például:

a call–kötvény, amelynek kibocsátója lejárat előtt egyoldalúan visszahívhatja a kötvényt; a jelzálogkötvény (pl. az USA-ban), amelyet az adós szintén előbb törleszthet, ezzel cash flow-beli bizonytalanságot okozva a befektetőnek; az átváltoztatható kötvény, amikor döntési lehetőségeink miatt további kockázatokat vállalunk.

Devizaárfolyam-kockázat

Devizaárfolyam-kockázatról akkor beszélhetünk, ha a befektetést nem hazai valutában eszközöltük. A külföldi devizában kapott bevételek hazai pénznemre történő átszámítását ekkor a devizaárfolyamok ingadozása is befolyásolja. Ez a kockázat fedezeti ügyletekkel csökkenthető.

Újrabefektetési kockázat

Az újrabefektetési kockázat az eltérő futamidejű befektetéseknél jelentkezik, így a különböző futamidejű befektetések hozamának a tényleges futamidőtől eltérő, standard időszakra való átszámításakor is ezzel a problémával találjuk magunkat szembe. Az újrabefektetés kockázata a befektetési időszak vége előtt megkapott pénzek visszaforgatásának, újrabefektetésének kockázata. Az esetek többségében feltételezzük a változatlan feltételek melletti újrabefektetés lehetőségét, ami pontosan az újrabefektetési kockázat figyelmen kívül hagyását jelenti.

Kereskedelmi kötvény

A kereskedelmi kötvények (commercial paper) a váltók és a kötvények között helyezkednek el. Közgazdasági értelemben nem kötvények, mivel rövid távra bocsátják ki őket. A váltótól az különbözteti meg őket, hogy nagy mennyiségben, azonos jogokat biztosítva (lásd: értékpapír-sorozat) standardizáltan bocsátják ki őket. Magyarországon a kereskedelmi kötvények kibocsátására az ad lehetőséget, hogy a törvény szövege nem határoz meg a kötvényekre minimális futamidőt. Így első osztályú adósok számára éven belüli lejárattal is lehetővé vált a banki hiteleknél olcsóbb forrásbevonás.

Vállalati kötvény

Vállalati kötvényeknek tekintjük a vállalatok (és pénzintézetek) által kibocsátott kötvényeket. Más szóhasználattal ezek a magánkötvények. A vállalati kötvények visszafizetéséért a kibocsátó teljes vagyonával felel, de a kielégítési sorban a fedezett hitelekhez képest a kötvényes hátrébb szorul. A vállalati kibocsátások egy része fedezett kötvény, azaz visszafizetésére (a vállalat teljes vagyonnal való felelésén túl) adott eszköz értéke is szolgál.

Monetáris restrikció

A monetáris restrikció az, amikor a monetáris politika célja a pénzkínálat csökkentése. Ennek útja a jegybankpénz visszafogása és a kereskedelmi bankok pénzteremtési képességének csökkentése.

A jegybankpénz mennyiségének visszafogására szolgáló eszközök:

az állami deficit jegybanki finanszírozásának korlátozása, a kereskedelmi bankok jegybankpénzzel való ellátásának korlátozása, a külföldi pénzbeáramlás korlátozása.

A három lehetőség közül az első kézenfekvő és közvetlenül megvalósítható: egyszerűen nem vásárol a jegybank államkötvényeket (vagyis a nyíltpiaci műveletek során inkább elad, semmint vesz), és nem bocsát az állam rendelkezésére jegybanki hiteleket.

A második lehetőség a kereskedelmi bankoknak folyósított jegybanki hitelek mérséklését és a pénzpiacokon a jegybankpénz kínálatának csökkentését jelenti. Mindehhez igénybe veheti a jegybank a kamatpolitikát is, azaz a pénzpiaci kamatok emelését.

Végül a harmadik lehetőség megkövetelheti az aktív árfolyam-politikát, tehát a forint felértékelését és így a külföldi pénzbeáramlás visszafogását.

A jegybankpénz mennyiségi szabályozása mellett a pénzmennyiség szabályozása magában foglalja a kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetőségének korlátozását is. Erre a jegybanknak megint csak többféle lehetősége nyílik:

megkötheti a kereskedelmi bankok rendelkezésére álló jegybankpénzt; korlátozhatja a bankok hitelkihelyezési lehetőségeit.

A jegybankpénz megkötését megvalósíthatja közvetlen, illetve közvetett, piaci úton is.

A jegybankpénztartalék megkötésének közvetlen útja az úgynevezett tartalékráta-előírás a kötelező tartalékráta meghatározása, mikor is a jegybank előírja, hogy az üzleti bank betéteinek vagy aktíváinak

Pénzügyi piacok

Piacnak tekintünk minden olyan eszközt és lehetőséget, amelynek révén a potenciális vevők és eladók egymásra találhatnak, hogy áruikat és szolgáltatásaikat szabad akaratukból egymásnak eladják, vagy egymással kicseréljék. Piac bármilyen jószágra kialakulhat, amire a gazdasági alanyok közvetlenül vagy közvetve igényt tartanak, és ami a kereslethez képest korlátozottan áll rendelkezésre, azaz ami iránt zérus ár mellett túlkereslet tapasztalható.

A kialakuló piac – akár szervezett, akár spontán – nem tulajdonosa a közvetítésével gazdát cserélő áruknak, csak terepet ad az adásvételek, illetve cserék gyors és sima lebonyolításának. Nem feltétlenül rendelkezik központi hellyel, a piac elégséges, de nem feltétlenül szükséges jellemzője lehet a koncentráltság. Egyik számottevően lényeges feladata az információk terjesztésében és a felek hatékony kommunikációjának biztosításában rejlik. A legtöbb pénzügyi piac manapság már nem igényel koncentráltságot.

A pénzügyi piacokon pénzügyi eszközökkel – pénzzel és pénzre szóló követelésekkel, például értékpapírokkal – kereskednek. A gazdaság összes szereplője kapcsolatba kerül a pénzügyi piacokkal: megtakarítóként, befektetőként, hitelezőként, adósként stb. A pénzügyi piacok összefoglaló elnevezés alatt három, a gyakorlatban egymástól szinte teljesen elválaszthatatlan piacot értünk.

A devizapiacokon nem pénzügyi közvetítés folyik, hanem az egyes országok pénzeinek cseréje. A pénzpiac foglalja magába mindazon pénzügyi eszközöket és ügyleteket, amelyeknek lejárata (hátralévő futamideje) nem haladja meg az egy

Finanszírozási társaságok

A finanszírozási társaságok (finance companies) az USA tőkepiacának jellegzetes szereplői. Kis összegű, többnyire rövid lejáratú fogyasztási vagy üzleti célú hiteleket nyújtanak. Forrásaik nem betétekből, hanem értékpapír-kibocsátásból származnak, vagy kereskedelmi bankok refinanszírozzák ezeket. Gyakran valamely kereskedelmi bank leányvállalataként működnek. Kialakulásuk nagyrészt annak köszönhető, hogy nem vonatkoznak rájuk a betétgyűjtő intézetekre érvényes szabályozások.

Biztosítók mint pénzügyi közvetítők

A biztosítók és a különféle nem állami nyugdíjalapok fontos szerepet játszanak a megtakarítások ideiglenes újraelosztásában, bár többnyire tevékenységüknek nem ezt az oldalát szokás hangsúlyozni. Az általuk összegyűjtött pénzalapok felhasználásának csak az egyik fele az, hogy kártérítéseket fizessenek, illetve nyugdíjakat folyósítsanak ügyfeleiknek. Ilyen jellegű kifizetéseik a bankok (takarékpénztárak) betét–visszafizetéseivel rokon. A bankok tevékenysége nyilvánvalóan nem korlátozódik a betétek gyűjtésére és visszafizetésére, hanem a hitelkihelyezések kamatbevételeiből képesek kamatot fizetni a betéteseknek, illetve fedezni az üzemvitel költségeit. Hasonlóan, a biztosítóintézetek tevékenysége sem korlátozódhat a biztosítási díjak beszedésére és a kártérítések kifizetésére. Ugyanilyen fontos eleme ezen intézetek működésének az általuk összegyűjtött és ideiglenesen szabad pénzalapok megfelelő befektetése.

Azokban a gazdaságokban, ahol a biztosítási tevékenység nem monopolizált, a biztosítótársaságokat két csoportba sorolhatjuk, úgy mint életbiztosítást és vagyon– és baleset–biztosítást nyújtó cégek. Gyakori, hogy az előbbiek a szűkebb értelemben vett biztosítási formákat – amelyek a kockázat elleni védelmet szolgálják – megtakarítási formákkal kombinálják (sőt még rövid lejáratú hiteleket is nyújtanak!), ami megint csak a többi pénzintézettel való rokon vonásokat emeli ki.

Sok országban, így ma már Magyarországon is működnek az állami nyugdíjrendszer, illetve -intézetek mellett különböző magánnyugdíjalapok is. Az összegyűjtött nyugdíjjárulékok reálértékének megőrzése (akár 20–30 éven keresztül) megint csak azt

15 / 15« Első...1112131415