2010. február 9. A termelékenységi hátrányban lévő ország lemaradása nem minden termék esetében azonos nagyságrendű, így az összmunkaráfordításon belüli ráfordításarányok nem azonosak. Ha az ország azon termékek termelésére és exportjára szakosodik, melynek ráfordításaránya a partneréhez képest kedvezőbb, komparatív előnyt élvez, amit az alábbi példa szemléltet.
Termék Abszolút ráfordítás relatív ráfordítás fogyasztás
X y < X y < X y A 1 3 4 25% 75% 100% 4 2 B 2 4 6 33% 67% 100% 4 0,5
A példánkban a „B” ország akkor realizál komparatív előnyt, ha az „y” termékre szakosodik, mivel az összmunkaráfordításnak csak 67%-át fordítja „y” előállítására, s ez kedvezőbb arány, mint „A” ország 75%-os ráfordításaránya. „A” ország pedig hasonló okból x termékre szakosodik (25%-os ráfordításarány ellentétben „B” ország 33% -ával).
Ha az országok külkereskedelmi árucsere nélkül, csak hazai termeléssel akarják az adott példában az összfogyasztásra kerülő terméket előállítani, akkor:
A ország összóraszükséglete (1*4) + (3*2) = 10 óra B ország összóraszükséglete (2*4) + (4*0,5) = 10 óra
A két ország összesen 8x + 2,5y terméket termel.
Ha az említett módon szakosodnak és a fogyasztáshoz szükséges termékeket a külkereskedelmi árucsere segítségével
2010. január 30. A biztosításügy szempontjából egyes jövőbeni események bekövetkezésének lehetőségét veszélynek nevezzük. Ha az előre nem látható esemény gazdasági hátránnyal, vagyoni veszteséggel jár, akkor kárról beszélünk.
Veszélyforrások lehetnek: Természeti okok (pl. földrengés). Gazdasági okok (pl. árfolyam veszteség). Társadalmi okok (pl. bűncselekmény).
A negatív következményekkel fenyegető események bekövetkezésének esélye a kockázat.
A kockázat két fő típusa:
A kárkockázat a veszélyeztetett akaratától, döntésétől függetlenül létezik, és mindig kedvezőtlen hatású. Pl. árvíz. A spekulatív kockázatot ezzel szemben maga a kockáztató idézi elő, s a kimenetele kedvező és kedvezőtlen egyaránt lehet. Pl. üzleti kockázatok.
A kárkockázatok ellen kétféleképpen lehet védekezni: kármegelőzéssel és tartalékolással. A tartalékolás történhet természetben és pénzformában. A pénzbeni tartalékolás történhet egyénileg és intézményes formában. Az intézményes pénzbeni tartalékolás egyik formája a biztosítás. A biztosítás a kockázatfelosztás módszerén alapuló pénzalapképzés a hozzájárulást fizető (veszélyközösségi) tagok jövőbeni esetleges felmérhető és meghatározott szükségletének kielégítése céljából. A biztosítás tehát pénzalap képzését jelenti, amely a biztosítottak által befizetett biztosítási díjból tevődik össze. A biztosításnál mindenkor pontosan meg kell határozni, hogy mi a biztosítási érték és mi a biztosító által vállalandó szolgáltatás értéke, vagyis a biztosítási összeg. A fejlett biztosítási rendszerrel rendelkező országokban általában a következő módszerek tekinthetők a legelterjedtebbeknek.
Az
2010. január 30. A devizapiac központi kategóriája az árfolyam. Az árfolyam egy adott valutának egy külföldi pénzben kifejezett ára. A valutáknak számtalan “ára” létezik, melyek egymástól lényegesen különbözhetnek. Eltekintve itt most a hivatalosan meghatározott ártól, a hivatalos árfolyamtól, a valutáknak a devizapiaci ügyletek jellegétől függően a piacon is többféle áráról beszélhetünk.
A devizák adás-vétele történhet prompt, vagy azonnali fizetéssel. Ebben az esetben az ügyletkötés és annak teljesítése között maximum két munkanap telik el. Prompt vagy készpénz árfolyam az az ár, amelyet ilyen ügyletek esetén kell fizetni egy külföldi valutáért. Amennyiben az ügylet teljesítésére (mindkét fél részéről) csak a kötést követő 3. munkanapon vagy később kerül sor, határidős vagy termin üzletről beszélünk. (Rendszerint 1, 3, 6 hónapos vagy maximum egy éves határidőben állapodnak meg.) Fontos, hogy a határidős árfolyamot az üzletkötéskor rögzítik, miközben a devizáknak az adott áron történő kicserélésére csak a “határidő” napján kerül sor. Adott napon egy valutának a szokásos határidőknek megfelelően többféle termin árfolyama létezik; hiszen az egy, három, hat hónapos termin ügyleteket eltérő áron kötik.
A határidős ügyletek megkötésére akkor kerül sor, ha a felek úgy érzik, hogy ily módon a devizák jövőben várható és számukra kedvezőtlen árváltozását kivédhetik. Aki egy valuta árfolyam
2010. január 27. A pénzügyi közvetítő rendszerek legfőbb feladata a deficites és a szufficites gazdasági alanyok közötti közvetítés. A makroökonómiai értelemben vett négy gazdasági alany csoport közül a háztartások jellemzően nettó megtakarítók, a vállalatok és az államháztartás pedig az esetek nagy többségében nettó hitelfelvevő. Ezen egyszerűsítésből kifolyólag végső soron a befektetési piac keresleti oldalán a háztartások, míg kínálati oldalán a vállalatok és az államháztartás állnak. Így a pénzügyi közvetítő rendszerek a nettó megtakarítók és a nettó hitelfelvevők között áramoltatják a szabad pénzeszközöket, és ezzel a megtakarításokat működőtőkévé alakítják, elősegítve ezzel a reálberuházások létrejöttét.
A pénzügyi közvetítő rendszer segítségével a megtakarítások és a beruházási szükségletek lényegesen egyszerűbben találkozhatnak, mint a pénzügyi közvetítő rendszer megléte nélkül. A rendszer működőképességének természetesen van létjogosultsága, ugyanis a megtakarítók már régóta tudják, hogy érdemes a megtakarításaikat működtetni, a beruházni szándékozók pedig általában nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű forrással, ezért gondoskodniuk kell idegen tőke bevonásáról.
A pénzügyi közvetítő rendszereket megkülönböztethetjük azáltal, hogy a tőkeáramlás közvetett vagy közvetlen. A közvetlen tőkeáramlás esetén a befektető saját maga hozza meg befektetési döntéseit, közvetítő intézmény nem kapcsolódik be a folyamatba. A közvetlen tőkeáramlás eszközei jellemzően a részvények és a kötvények, a tőkeáramlás színtere pedig a tőzsde. Emellett a közvetlen
2010. január 20. A szükséglet egyfajta hiányérzet, amely önmaga megszüntetésére irányuló cselekvésre késztet. Fakadhat az ember természeti felépítéséből, képzeletéből vagy értékrendjéből. A szükségletek kielégítése egyben időleges megszüntetésüket is jelenti. Az egyszer kielégített, megszűnt szükséglet azonban hamarosan újratermelődhet, újra megjelenhet. A modern társadalmakban a szükségletek potenciálisan végtelenül sokfélék, összmennyiségüket tekintve korlátlanok. Ezzel szemben a szükségleteket kielégítő javak legnagyobb része és a megtermelésükhöz szükséges erőforrások korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre.
2010. január 19. Alapvetően olyan dolgokat nevezünk javaknak (ill. jószágnak), amelyek valamely emberi szükségletek kielégítésére alkalmasak. A javak fontos tulajdonsága, hogy majdnem minden jószágnak több alternatív felhasználási lehetősége van. A gazdasági javak felhasználása hasznosságot eredményez és áldozattal, költséggel is jár. A gazdálkodás olyan döntésekből áll, amelyekben a javak bizonyos irányú felhasználása eredményeként várhatóan keletkező hasznosságot összevetjük az ezzel várhatóan járó áldozattal. A gazdálkodás célja az, hogy a lehető legkisebb áldozattal a legnagyobb hasznosságot érjük el. A gazdálkodás célját jelentő hasznosságot úgy határozhatjuk meg, mint az emberek jólétének, megelégedettségének fokát. Az áldozat, vagy költség a jólétnek, vagy megelégedettségnek a csökkenését jelenti. Valamely gazdálkodási döntés költsége annak a dolognak a hasznossága, amelyről a döntés következtében lemondunk.
Az inferior jószágból csökken az elfogyasztott mennyiség, ha a fogyasztó(k) jövedelme nő, és fordítva. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az inferior javak Engel-görbéje negatív meredekségű, ellentétben az úgynevezett normál javakkal, amelyek keresletének növekedése figyelhető meg jövedelemnövekedés esetén (így Engel-görbéjük növekvő). Inferior javak lehetnek például bizonyos alacsony minőségű, de olcsó élelmiszerek, amiket főleg az alacsony jövedelmű családok fogyasztanak. Ha a család jövedelme megnő, ahelyett, hogy ezekből venne többet, inkább drágább, de jobb minőségű élelmiszereket kezd vásárolni. A példából az is érzékelhető, hogy az inferior javak többsége csak
2010. január 18. A tőzsde története
A tőzsde olyan intézményként született, amelynek helyzetét, ugyanúgy mint egy szabályalkotási, közigazgatási és bíráskodási joggal felruházott testületét, nem egy törvény, hanem a fejlődés különböző időpontjaiban alkotott különböző jogszabályok, illetve a szokásjog szabályozta. Joganyagának jellegzetes vonása tehát, hogy nem kodifikálták. A tőzsde a piacok piaca. Birodalom, ahol sohasem megy le a nap. Központosítja a kereskedelmet nemcsak egy ország, hanem az egész világpiac számára. A modern gazdaságban ugyanis a kereslet és a kínálat központosítása létszükséglet. A tőzsde szó eredete maga is utal az ott folytatott tevékenységre, illetve annak jellegére.
A tőzsde szó eredete
Maga az elnevezés az 1300-as ével elején Brüggében élő van der Burse patríciuscsalád nevéből ered. A Burse-k fogadót tartottak fen Brügge központjában, ahol az itáliai kereskedők találkoztak északi üzletfeleikkel, és ide telepítették váltóikat. Brügge szerepét 1460-tól Atwerpen vette át, itt a XVI. Század elején már nemzetközi árutőzsde működött. 1531-ben elkészült székháza homlokzatán a felirat ma is korszerű: “Minden nemzetségű, és nyelvű kereskedő részére.”Magyarországon a tőzsde szót a nyelvújításkor alkották meg a régi “marhakereskedő” jelentésű tőzsér szó tövéből, amely kereskedést jelentett, s ehhez fűzték a “de” (valamilyen helyiséget jelentő) képzőt. A tőzsdét a szeszélyessége miatt nőnemű szóval jelölik több idegen nyelvben:
2010. január 16. A költségvetési szervek szerepe a költségvetésben előirányzott bevételek beszedése, a kiadások célszerű, és gazdaságos felhasználása.
A költségvetési szerv az államháztartás részét képező jogi személy, melynek alaptevékenysége a társadalmi közös szükségletek kielégítésére hivatott. Non-profit szervezet, alaptevékenysége nem haszonszerzés céljából, hanem ellátási kötelezettséggel végzi, bár az alapító okiratban meghatározott vállalkozási tevékenység végzésére is jogosult, ha a vállalkozási tevékenysége nem veszélyezteti az alaptevékenységéből fakadó kötelezettségeinek a teljesítését. A szakmai irányító, és felügyeleti szervét az alapító okirat nevesíti. Működéséhez saját bevételekkel rendelkezik, amit a tervezett költségvetés erejéig a központi költségvetésből, a helyi önkormányzatok költségvetéséből, elkülönített állami pénzalapból, illetve közalapítványok költségvetéséből egészítenek ki. Gazdasági tevékenységét mindenképpen éves költségvetés alapján végzi, ami pénzforgalmi szemléletben, „bevételek, és kiadások” bontásban tartalmazza az előirányzatokat, és a hozzá társított végrehajtási tervet. A költségvetési szervek naptári évenként beszámolót készítenek.
Csoportosítás Alrendszerhez való tartozás szerint Központi költségvetési szerv TB költségvetési szerv Helyi és kisebbségi önkormányzatok költségvetési szervei Elkülönített állami pénzalapok Köztestületi költségvetési szervek Országos Kisebbségi önkormányzat Tevékenység szerint Alaptevékenységet ellátó Kiegészít, kisegítő tevékenységet ellátó Vállalkozási tevékenységet ellátó: Jellemzői: Az alapító okiratban rögzíteni kell a vállalkozási tevékenységet és az összbevételhez mért arányát Belső szabályzatot kell készíteni róla Bevételeit kiadásait teljes körűen, pénzforgalmi szemléletben, elkülönítetten kell kimutatni Bevételeinek meg kell
2010. január 9. Újratermelésnek nevezzük a termelés-csere-elosztás-fogyasztás négypólusú állandó körfolyamatát, amelynek főbb mozgatói az emberek szükségletei, vágyai, igényei. A közgazdaságtan ezen újratermelési folyamattal foglalkozik. Ezzel összefüggésben alapkérdés a szűkös erőforrások felhasználása, az igények és szükségletek minél teljesebb kielégítése érdekében. A társadalom szükségletei korlátlanok, míg ehhez képest az erőforrások, a nyersanyagok, az energia, a technika, a munkaerő szűkös mennyiségben állnak rendelkezésre. Ebből következően valamely jószág megszerzése egyet jelent más javakról való lemondással, azaz a termelési, csere, elosztási és fogyasztási folyamatok a szűkös lehetőségek közötti választások sorozatát is magukba foglalják.
2010. január 9. A fogyasztó racionalitásának lényege, hogy szükségleteinek maximális kielégítésére törekszik, ezért jövedelmének legjobb felhasználásaképp azokat a javakat szerzi be, melyeket vonzóbbnak vél másoknál. Általábban feltesszük, hogy a fogyasztó választásában, ill. értékítéletében következetes, tehát a fogyasztó egy preferenciaskálával rendelkezik, mely egyértelmű, azaz mindig el tudja dönteni két jószágról, hogy számára melyik az előnyösebb, avagy két dolog azonos jelentőségű-e számára.
|
|
Legfrissebb hozzászólások