Szállítói tartozások

A szállítói tartozások helye a számlakeret-tükörben:

454-456. Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók) 454. Szállítók 455. Beruházási szállítók 456. Faktoring tartozások

A szállítói tartozások helye a mérlegben:

F. Kötelezettségek III. Rövid lejáratú kötelezettségek 4. Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók)

Kötelezettségek: azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz, valamint a kincstári vagyon részét képező eszközök kezelésbe vételéhez kapcsolódnak. [Szt. 42 § (1)]

A kötelezettség csak akkor vehető fel a mérlegbe, ha azt a gazdálkodó elismerte, elfogadta, a másik fél által megtörtént a teljesítés, különféle szerződésekből származik, és jellemzően pénzformában teljesítendő.

Az áruszállításból és szolgáltatásnyújtásból származó, ÁFA-t is tartalmazó kötelezettségeket az elismert, számlázott összegben kell kimutatni mindaddig, amíg

pénzügyileg nem rendezték, váltóval ki nem egyenlítették (váltótartozás), elengedett kötelezettségként ki nem vezették (eszköz beszerzéshez kapcsolódó részt halasztott bevételként el kell határolni).

A szállítókkal szembeni kötelezettségek nyilvántartásba vételének alapbizonylata az előírásoknak megfelelő, szabályszerűen befogadott számla, illetve egyéb számlát helyettesítő bizonylat, szerződés, bírósági, adóhatósági határozat.

A szállítókkal

Értékpapírok számvitele

Az értékpapírok helye a számlakeret-tükörben:

17. Tulajdoni részesedést jelentő befektetések (részesedések) 171. Tartós részesedés kapcsolt vállalkozásban 172. Egyéb tartós részesedés 177. Részesedések értékhelyesbítése 179. Részesedések értékvesztése és annak visszaírása 18. Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok 181. Államkötvények 182. Kapcsolt vállalkozások értékpapírjai 183. Egyéb vállalkozások értékpapírjai 184. Tartós diszkont értékpapírok 189. Értékpapírok értékvesztése és annak visszaírása 37. Értékpapírok (Forgóeszközök) 371. Részesedés kapcsolt vállalkozásban 372. Egyéb részesedés 373. Saját részvények, saját üzletrészek 374. Forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok 378. Értékpapírok értékvesztése és annak visszaírása

Az értékpapírok helye a mérlegben:

A. Befektetett eszközök III. Befektetett pénzügyi eszközök B. Forgóeszközök III. Értékpapírok

Az értékpapír valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő forgalomképes okirat. Csoportosításuk többféle szempont alapján történhet, pl. lejárat, kibocsátók, stb. szerint, de pénzügyi szempontból az a csoportosítás a legjobb, amely az értékpapírokat a velük megtestesített jogok alapján határolja el.

Értékpapírok a velük megtestesített jogok alapján:

követelést megtestesítő értékpapírok (váltó, csekk, kötvény, stb.), áruval kapcsolatos jogot magában foglaló értékpapírok (raktárjegyek, zálogjegyek), részesedési jogot (tulajdoni hányadot) megtestesítő értékpapírok (részvények, üzletrészek vagyonjegyek, stb.)

A Szt. két nagy csoportra bontja az értékpapírokat:

Befektetett pénzügyi eszközök: ide tartoznak azok az értékpapírok, ame­lyeket a vállalkozó tartós jövedelem – éven túli – vagy

Ingatlanok számvitele

Az ingatlanok helye a számlakeret-tükörben:

12. Ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékű jogok 121. Földterület 122. Telek, telkesítés 123. Épületek, épületrészek 124. Egyéb építmények 125. Üzemkörön kívüli ingatlanok, épületek 126. Ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok 127. Ingatlanok értékhelyesbítése 128. Ingatlanok terven felüli értékcsökkenése és annak visszaírása 129. Ingatlanok terv szerinti értékcsökkenése

Az ingatlanok helye a mérlegben:

A. Befektetett eszközök II. Tárgyi eszközök 1. Ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékű jogok

Ingatlan: rendeltetésszerűen használatba vett földterületet és minden olyan anyagi eszközt, amelyet a földdel tartós kapcsolatban létesítettek.

Az ingatlanok közé sorolandó [Szt. 26 § (2)]: a földterület, a telek, a telkesítés, az épület, az épületrész, az egyéb építmény, az üzemkörön kívüli ingatlan, illetve ezek tulajdoni hányada, továbbá az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok, függetlenül attól, hogy azokat vásárolták, vagy a vállalkozó állította elő, illetve azok saját tulajdonú vagy bérelt ingatlanon valósultak meg.

Az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok [Szt. 26 § (2)]: a földhasználat, a haszonélvezet és használat, a bérleti jog, a szolgalmi jog, az ingatlanok rendeltetésszerű használatának előfeltételét jelentő – jogszabályban nevesített – hozzájárulások (víz- és csatornahasználati hozzájárulás, villamos-fejlesztési hozzájárulás, gázelosztó vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési

Hirdetés

A hirdetés a termékről, szolgáltatásról, vállalatról, eszmékről szóló személytelen megfizetett üzenet, amely általában tömegkommunikációs eszközökön jut el a célcsoportig.

A hirdetés nem személyes jellegű. A reklámozó számára az a jó, ha a hirdetés minél kisebb költséggel minél több fogyasztót elér, mert a nagyobb merítés nagyobb számú potenciális vásárlót foglalhat magába. Ezért a hirdetést legtöbbször tömegkommunikációs eszközökön juttatják el a célcsoporthoz. A tömegkommunikációs eszközökön eljuttatott üzenet egyirányú közlés, mert az olvasók, nézők, hallgatók közvetlenül nem jeleznek vissza a gyártónak.

A hirdetés valamilyen formában mindig visszautal a reklámozóra. Költséghatékony kommunikációs forma, ha sok embert vagy vállalatot szeretnék elérni egyszerre, s a termék vagy szolgáltatás nem igényli a differenciált piac-megközelítést. A hirdetendő termék és a piaci szituáció sajátosságai igen változatossá teszik a hirdetéseket, amelyek többféle módon csoportosíthatók.

Megkülönböztethetőek a kommunikáció közönsége, technikai megvalósításuk, földrajzi elhelyezkedésük, a meggyőződés típusa, vagy a reklám célja szerint. A fogyasztói piacon a hirdetések elősegíthetik a márkaimázs megőrzését, ösztönözhetik a termék fogyasztását, bemutathatják a termék előnyős vonásait. A szervezeti piacon kevésbé fontos szerepet játszanak a hirdetések.

Médiahasználat módja szerint a hirdetés lehet nyomtatott vagy sugárzott.

A nyomtatott hirdetéssel legtöbbször újságokban, folyóiratokban és magazinokban találkozunk. A nyomtatott hirdetés látványterve

Gravitációs modellek

A logisztikai tevékenység végső stádiumában a vásárló számára biztosítjuk a termék, illetve a szolgáltatás elérhetőségét. A területválasztás keretében a menedzsment eldönti, hogy kereskedelmi tevékenységét az ország melyik földrajzi területére összpontosítja. Egy terület kereskedelmi vonzereje a kereslet és kínálat kölcsönhatásának függvénye.

A leggyakrabban vásárolt élelmiszerek és háztartási vegyi áruk mellett a tartós fogyasztási cikkek, autók, utazások, banki és egyéb szolgáltatások forgalma közvetlenül függ a vásárlóerőtől. A kereskedelmi potenciált olyan viszonyszámmal minősítjük, amely egyszerre számol a kereslet és a kínálat területi jellemzőivel. A kiskereskedelmi telítettség indexe:

, BPI: területi vásárlóerő-index, S: területen található üzletek alapterülete.

A körzet-meghatározásnál az adott földrajzi régión belül keressük a legígéretesebb területet úgy, hogy figyelembe vesszük egyrészt a kereskedelmi zónák kiterjedését, másrészt pedig az egyes kereskedelmi területek növekedési potenciálját. A kereskedelmi zóna a bolt vonzáskörzete, az a földrajzi terület, ahonnan a vevők érkeznek. A kiskereskedelmi földrajzi módszerei közül az ún. gravitációs modellek alapján közelíthetünk a kereskedelmi zóna meghatározásához. Eszerint két város között meghatározható a kereskedelmi töréspont, amely megmutatja, hogy mekkora a piaci szereplők relatív vonzereje a fogyasztókra. Töréspont modell képlete:

, D: távolság A és B település között, PA: A város lakosainak száma, PB: B város lakosainak

Értékesítési lánc

Az értékesítési rendszer a termékek a gyártótól a fogyasztóhoz való eljutását biztosító szervezetek és funkciók összessége.

Ha a termelő közvetlenül a végső felhasználónak értékesít, zérószintű csatornáról, vagy közvetlen, direkt marketingről beszélünk. Indirekt értékesítésnél a termelő és a fogyasztó közé közvetítők ékelődnek. Három csoportjuk van:

Kereskedők vagy viszonteladók azért vásárolnak beruházási javakat és fogyasztási cikkeket, hogy eladják. A nagykereskedő az árut más vállalatnak értékesíti, a kiskereskedő a végső fogyasztónak adja el. Az ügynökök összehozzák a vevőket és az eladókat, de nem kerül tulajdonukba az áru. Tevékenységüket megbízásból, a megbízó számlájára és kockázatára folytatják. A disztribúcióban részt vevő harmadik csoport azokból a közreműködőkből áll, akik különböző tevékenységgel járulnak hozzá az értékesítéshez, de nem kerül tulajdonukba az áru és nincs tárgyalási joguk sem. Ilyen közreműködők a fuvarozók, a szállítmányozó cégek, a bankok, a raktárok, a reklámügynökségek stb.

Attól függően, hogy az indirekt értékesítésnél hány szint, azaz hány eladó ékelődik a termelő és a fogyasztó közé, beszélünk egy-, két- vagy háromszintű értékesítési csatornáról:

A termékek áramlásának klasszikus útja az, amikor az áru végigmegy a disztribúciós lánc valamennyi elemén. Tartós és mindennapi fogyasztási cikkeink leggyakrabban ilyen háromszintű értékesítési hálózatban mozognak. Kétszintű csatorna esetén a termelő bizományba is adhatja

Termékvonal árazása

A vállalati termékválasztékot a fogyasztók nem különálló, egymástól független termékeknek látják, hanem összefüggő áruk halmazaként. A halmaz főbb csoportjai a termékcsaládok vagy termékvonalak, amelyekbe valamilyen szempontból összetartozó, de eltérő minőségű és árú termékek tartoznak. Árképzésük nagyon bonyolult, mert keresletük és költségük függ egymástól, de elképzelhető, hogy az egyes termékeket a menedzsment más-más árpiaci céllal forgalmazza, és különböző mértékű, típusú versennyel szembesülnek a piacon.

E komplex feladat megoldásához döntenünk kell:

A termékcsalád szélső értékeiről, meg kell határoznunk a legolcsóbb és legdrágább terméket, valamint azok árát. A legolcsóbb és legdrágább termékcsaládtag kijelölésével és beárazásával kijelöljük azt a tartományt, amelyben a vevők árérzékelés mozoghat. Ezek a termékek orientálják a vásárlót, ezek viszonyítási pontként szolgálnak számára, amikor egybeveti az ajánlatot a konkurencia hasonló termékeivel vagy a termékkategóriáról az emlékezetében őrzött belső referenciaárral. Módosul a termékcsalád megítélése, ha megváltozik az észlelt árak tartománya. Felfelé nyújtás esetén egyrészt a magas áru termék bevezetése nem feltétlenül eredményez forgalomnövekedést, másrészt presztízsnövekedés érheti a vállalatot, de ez a hatás nem jelentkezik rögtön és az egyszeri stimuláció vélhetően kevés hozzá. Lefelé nyújtás esetén az a veszély áll fenn, hogy romlik az egész termékcsalád imázsa, valamint a bevezetett új termék nem feltétlenül nyereséges, illetve fennáll a

Kedvezmények

Az árdifferenciálásnál ugyanazt a terméket vagy szolgáltatást a különböző vevőknek eltérő áron értékesítjük. Szegmentumok szerinti árképzésnél a vállalat, több piaci szegmens számára kínálva ugyanazt a terméket vagy szolgáltatást, eltérő árakat állapíthat meg a különböző célcsoportok számára. A differenciálás végső soron az egyes fogyasztói szegmensek árrugalmasságához kapcsolódik, s akkor működik jól, akkor biztosítja az eladó számára a maximális nyereséget, ha a csoportok közötti rugalmasságkülönbségek elég nagyok, s az egyes fogyasztói rétegek jól elhatárolhatóak egymástól.

A vállalatok legtöbbször árkedvezményekkel és árleszállításokkal differenciálnak a fogyasztók között. Egy termékre többfajta kedvezmény is adható. Legismertebbek:

Funkcionális kedvezmény – a szervezeti piacokon a gyártó sokszor kedvezményt ajánl az értékesítési csatorna résztvevőinek, ha azok átvállalják tőle az eladás, raktározás, adatnyilvántartás, reklámozás feladatait vagy azok egy részét. A funkcionális kedvezmény megadásakor gyakorlatilag a listaárat csökkentik a kedvezmény mértékével. A kedvezmény nagysága a vevő és a felajánlott szolgáltatás milyenségétől függ. Készpénzfizetési kedvezmény (skontó) – Ebben az esetben az eladó árengedményt ad azoknak, akik a fizetési határidő előtt készpénzben egyenlítik ki a számláikat. Mennyiségi kedvezmény – Ez a leggyakoribb, rabattnak is nevezik. Mivel a fogyasztó nagyobb mennyiséget vesz a termékből, az eladó számára kedvezőbb lesz a tőke forgási sebessége, egyszerűsödnek a vásárlással kapcsolatos adminisztratív feladatok, a

Költségalapú árképzés

Költségalapú árképzésnél a termelési költségek jelentik az árképzés bázisát, s a termékegységre jutó költségre különféle módon kalkulálható a haszon. Költségalapú árképzés esetén a termék előállítási, szállítási és értékesítési költségeihez adjuk hozzá a nyereséget. A termék költsége és eladási ára közti különbséget árrésnek nevezzük.

A kalkulált nyereség kiszámítási módjától függően megkülönböztetünk haszonkulcsos vagy tervezett hozamon alapuló árképzési típust.

Haszonkulcsos (vagy költségplusz) típusú árképzésnél a termék előállítási költségeihez hozzáadnak egy szokásos kulcs szerinti hasznot.

Pc=AC(1+m), AC: egységköltség, m: ágazat szokásos haszonkulcs.

Általában nagyobb haszonkulcsot kalkulálnak szezonális cikkeknél, nagy értékű termékeknél, amelyek lassan forgó áruk. Alacsonyabb a haszonkulcs a gyorsan mozgó termékeknél, amelyeknek nagy forgási sebessége miatt a kisebb haszonkulcs mellett is megtérül a befektetés. A haszonkulcsos árképzés elterjedtségének oka egyszerűségében és viszonylag jó orientálóképességében rejlik.

Tervezet hozamon alapuló árképzésnél az ár az egy termékre jutó önköltség és a befektetésre kalkulált egységnyi haszon összege.

PROI=AC+(rt*K)/Q, AC: termék átlagköltsége, rt: várható megtérülési ráta a t-edik időszakban, K: befektetett tőke értéke, Q: kibocsátott mennyiség. A beruházás tervezett hozamán alapuló árképzés általában iparági vezető nagyvállalatokra jellemző. Azonos termékféleséget előállító vállalatok közül az alacsonyabb termelési költségen gyártóknak versenyelőnyük van. A magasabb

Markov-mátrix

A márkaváltási vagy brand-switch problémák megoldására használjuk az ún. Markov-láncmodellt. A Markov folyamat az a sztochasztikus folyamat, amelynél a rendszer egymást követő állapotai mindig csak a közvetlenül megelőző állapottól függnek.

A Markov-modell inkább a rendszer viselkedésének leírására és előrejelzésére használatos módszer (deskriptív technika), mint a kívánt állapot eléréshez szükséges marketingstratégiák értékelési eszköze (normatív megközelítés). Mindazokban a piaci helyzetekben alkalmazható, ahol:

sztochasztikus folyamat zajlik, jól meghatározott periódusokban több lehetséges kimenet elképzelhető, a fogyasztó márkahűsége – a tényezők változatlansága mellett – több hónapon át stabil, a piaci szituáció dinamikus, a vevő többször választ különféle alternatívák, például a márkák között (döntési sorozatok). Emiatt a Markov-módszert előszeretettel alkalmazzák a rövid ciklusú fogyasztási cikkek (FMCG) piacán.

A Markov-modell inputját két adathalmaz képezi:

a jelenlegi (kiinduló) helyzet, az átmenetmátrix adatai.

Az induló feltételek a rendszer (a piac) jelenlegi helyzetét tükrözik. Ezeket az adatokat rendszerint sorvektorban adjuk meg (St). Az átmenet- vagy márkaváltási mátrix (P) valószínűségi vektorokból áll össze, amelyek az egyik állapotból a másikba való márkaváltás valószínűségét tartalmazzák. A P átmenetmátrix egy-egy eleme azt mutatja meg, hogy a fogyasztó a t-1-dik időszakban egy meghatározott márkát vásárolt, milyen valószínűséggel vásárolja ugyanazt vagy más márkát a t-edik időszakban. A