Szállítói tartozások

A szállítói tartozások helye a számlakeret-tükörben:

454-456. Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók) 454. Szállítók 455. Beruházási szállítók 456. Faktoring tartozások

A szállítói tartozások helye a mérlegben:

F. Kötelezettségek III. Rövid lejáratú kötelezettségek 4. Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók)

Kötelezettségek: azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz, valamint a kincstári vagyon részét képező eszközök kezelésbe vételéhez kapcsolódnak. [Szt. 42 § (1)]

A kötelezettség csak akkor vehető fel a mérlegbe, ha azt a gazdálkodó elismerte, elfogadta, a másik fél által megtörtént a teljesítés, különféle szerződésekből származik, és jellemzően pénzformában teljesítendő.

Az áruszállításból és szolgáltatásnyújtásból származó, ÁFA-t is tartalmazó kötelezettségeket az elismert, számlázott összegben kell kimutatni mindaddig, amíg

pénzügyileg nem rendezték, váltóval ki nem egyenlítették (váltótartozás), elengedett kötelezettségként ki nem vezették (eszköz beszerzéshez kapcsolódó részt halasztott bevételként el kell határolni).

A szállítókkal szembeni kötelezettségek nyilvántartásba vételének alapbizonylata az előírásoknak megfelelő, szabályszerűen befogadott számla, illetve egyéb számlát helyettesítő bizonylat, szerződés, bírósági, adóhatósági határozat.

A szállítókkal

Értékpapírok számvitele

Az értékpapírok helye a számlakeret-tükörben:

17. Tulajdoni részesedést jelentő befektetések (részesedések) 171. Tartós részesedés kapcsolt vállalkozásban 172. Egyéb tartós részesedés 177. Részesedések értékhelyesbítése 179. Részesedések értékvesztése és annak visszaírása 18. Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok 181. Államkötvények 182. Kapcsolt vállalkozások értékpapírjai 183. Egyéb vállalkozások értékpapírjai 184. Tartós diszkont értékpapírok 189. Értékpapírok értékvesztése és annak visszaírása 37. Értékpapírok (Forgóeszközök) 371. Részesedés kapcsolt vállalkozásban 372. Egyéb részesedés 373. Saját részvények, saját üzletrészek 374. Forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok 378. Értékpapírok értékvesztése és annak visszaírása

Az értékpapírok helye a mérlegben:

A. Befektetett eszközök III. Befektetett pénzügyi eszközök B. Forgóeszközök III. Értékpapírok

Az értékpapír valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő forgalomképes okirat. Csoportosításuk többféle szempont alapján történhet, pl. lejárat, kibocsátók, stb. szerint, de pénzügyi szempontból az a csoportosítás a legjobb, amely az értékpapírokat a velük megtestesített jogok alapján határolja el.

Értékpapírok a velük megtestesített jogok alapján:

követelést megtestesítő értékpapírok (váltó, csekk, kötvény, stb.), áruval kapcsolatos jogot magában foglaló értékpapírok (raktárjegyek, zálogjegyek), részesedési jogot (tulajdoni hányadot) megtestesítő értékpapírok (részvények, üzletrészek vagyonjegyek, stb.)

A Szt. két nagy csoportra bontja az értékpapírokat:

Befektetett pénzügyi eszközök: ide tartoznak azok az értékpapírok, ame­lyeket a vállalkozó tartós jövedelem – éven túli – vagy

Ingatlanok számvitele

Az ingatlanok helye a számlakeret-tükörben:

12. Ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékű jogok 121. Földterület 122. Telek, telkesítés 123. Épületek, épületrészek 124. Egyéb építmények 125. Üzemkörön kívüli ingatlanok, épületek 126. Ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok 127. Ingatlanok értékhelyesbítése 128. Ingatlanok terven felüli értékcsökkenése és annak visszaírása 129. Ingatlanok terv szerinti értékcsökkenése

Az ingatlanok helye a mérlegben:

A. Befektetett eszközök II. Tárgyi eszközök 1. Ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékű jogok

Ingatlan: rendeltetésszerűen használatba vett földterületet és minden olyan anyagi eszközt, amelyet a földdel tartós kapcsolatban létesítettek.

Az ingatlanok közé sorolandó [Szt. 26 § (2)]: a földterület, a telek, a telkesítés, az épület, az épületrész, az egyéb építmény, az üzemkörön kívüli ingatlan, illetve ezek tulajdoni hányada, továbbá az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok, függetlenül attól, hogy azokat vásárolták, vagy a vállalkozó állította elő, illetve azok saját tulajdonú vagy bérelt ingatlanon valósultak meg.

Az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok [Szt. 26 § (2)]: a földhasználat, a haszonélvezet és használat, a bérleti jog, a szolgalmi jog, az ingatlanok rendeltetésszerű használatának előfeltételét jelentő – jogszabályban nevesített – hozzájárulások (víz- és csatornahasználati hozzájárulás, villamos-fejlesztési hozzájárulás, gázelosztó vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési

Érzékelt kockázat

Azt a bizonytalanságot, amellyel a fogyasztó szembesül, amikor nem képes előre látni, hogy vásárlásának milyen következményei lesznek, érzékelt kockázatnak nevezzük.

A kockázat nagysága és a vásárló rizikótűrő képessége befolyásolja, hogy a vásárlási folyamat hogyan zajlik le. A kockázat érzékelése nem függ attól, hogy ténylegesen létezik-e veszély vagy sem. Többfajta bizonytalansági tényező többféle érzékelhető kockázatot eredményez:

Funkcionális kockázattal szembesülünk, ha bizonytalanok vagyunk a termék működését illetően. Fizikai kockázatnál aggályaink vannak a termék működése folyamán fellépő veszélyekkel kapcsolatosan. Pénzügyi kockázat esetén attól félünk, hogy a rendelkezésre álló, korlátozott jövedelmet nem jól költjük el. Pszichológiai kockázat az a félelem, hogy az új termék használatakor a fogyasztó énképe sérülhet. Időveszteség kockázata a termék keresésére fordított idő kárba vész, ha a vásárlás után kiderül, hogy az áru nem felel meg az elvárásoknak. Alternatív lehetőségek elvesztése annak a kockázata, hogy amíg ezt a terméket vagy szolgáltatást veszi meg a fogyasztó, elszalaszt valami mást, amit esetleg jobban szeretne.

A kockázat mértéke termékcsoportonként változik. A fogyasztó a döntési folyamat alatt a vásárlási kockázat mérséklésére, kiküszöbölésére törekszik. Kockázatkerülő magatartás, amikor a vásárló információt gyűjt a venni kívánt termékről vagy szolgáltatásról. Csökkenti a fogyasztóra háruló kockázatot az is, ha olyan márkát vásárol, amelyet

Gazdasági ciklusok

A konjunktúra-ciklus egy adott gazdaság kibocsátásának, a fogyasztásának, a beruházásnak stb. periodikusan ingadozó alakulása, ahol a lefelé menő ág létrehozza a felmenő ágat kiváltó okokat és fordítva.

Ciklikus ingadozások a gazdaságban Véletlenszerű ingadozások: olyan eltérések a gazdaság trendvonalától, amelyeknek nincs rendszerezhető oka. Nem gazdasági eredetű ingadozások: Ciklikusan ismétlődő eltérések a trendtől, amelyeknek nem gazdasági okai vannak. Jellemző, hogy a leszálló és a felszálló ágak között nincs oksági kapcsolat. Ciklikus (konjunkturális) ingadozások: olyan gazdasági eredetű ciklikus eltérések a trendtől, ahol a leszálló ág oka a felszálló ágnak és viszont.

A hosszabb ciklusokat a rövidebbektől általában a mozgó átlagolás módszerével lehet elválasztani. Fontos módszertani eljárás a trend kisimítása: azaz a hosszú távú trend kiszűrése. Itt előbb az adatsorból a trendet határozzák meg, majd képezik a trend és az adatsor különbségét, mint új adatsort. Így a trend emelkedését szűrik ki és a ciklus mint „sima ingadozás” jelentkezik.

Ciklusok fázisai Expanzió vagy megélénkülés: a konjunktúra ciklus alsó fordulópontjától a felszálló ág inflexiós pontjáig terjedő szakasza. Pozitív akcelerátor hatás jellemzi. Prosperitás vagy fellendülés: a konjunktúra ciklus felszálló ágának inflexiós pontjától a felső fordulópontig terjedő szakasza. Fékeződés jellemzi. Ennek a szakasznak a folyamatai készítik elő a recessziót. Recesszió vagy hanyatlás: a konjunktúraciklus

Makrogazdasági alapfogalmak

Makroökonómia szereplői

Háztartási szektor: azon gazdasági tevékenységek összessége, amelynek célja a szükségletek kielégítése, tehát ez a szektor a végső fogyasztás színtere. Mint fogyasztási egységek vesznek részt a gazdasági tranzakciókban és biztosítják a munkaerőt valamennyi szektor számára, jövedelmeik elsősorban ebből a forrásból származnak. Jövedelmeik egy részét megtakarítják és a pénzpiacon hasznosítják és saját vállalkozású gazdasági (termelő) tevékenységet is folytathatnak. Vállalati szektor: azon gazdasági tevékenységek összessége, amelyek javakat termelnek, forgalmaznak, pénzügyi tranzakciókat végeznek profitszerzés céljából. Javakat és szolgáltatásokat termelve lehetővé teszik a fogyasztási és a termelési szükségletek kielégítését, foglalkoztatják a munkaerőt, beruházásokkal bővítik a termelő kapacitásokat és lebonyolítják a különböző pénzügyi tranzakciókat Állami szektor: ide tartozik a helyi önkormányzatok és a non-profit szervezetek tevékenységeinek jó részét is. Funkciói: közhatalmi, gazdaságszervező, érdekegyeztető és köztulajdonosi funkció.

Külföldi szektor: hazai árukat vesz át, saját áruit juttatja be az országba, a külföld beruházásai a külföldi-szektor megtakarításai.

Makrogazdaság teljesítmény mérésének problémái Az össztermelés értelmezése a teljesítménymérés szempontjából: A saját fogyasztás és a nem társadalmilag szervezett keretek között termelés számbavételének problémája. Az új SNA a javak összegében, minden létrehozott termék és szolgáltatás számításba vételére törekszik. A makroökonómiai fogalmak hazai és nemzetközi megkülönböztetése: lényegében megkülönböztetjük a hazai és a nemzetközi output között. Az adott ország területén keletkezett

Árfolyamok gazdasági hatása

A valutaárfolyam makro- és mikrogazdasági szempontból egyaránt kulcsfontosságú tényező. A valutaárfolyam – a valuta ára – valamennyi termék külső piaci versenyképességének döntő tényezője. Hogy milyen az adott gazdaság reál és pénzügyi aktívái iránt a nemzetközi kereslet az döntő mértékben függ azok relatív árától, azaz külföldi valutá(k)ban kifejezett árszintjétől.

Ha a hazai valuta ára túlzottan magas, a külföldi devizában kifejezett termékárak is magasak lesznek. Köznapi megfogalmazás szerint az országot drágának tartják a partnerek. Ennek nyilvánvaló következménye, hogy az ország mind kevesebb terméket tud külföldön eladni, s várhatóan csökken a külföldiek érdeklődése a hazai pénzügyi aktívák (befektetési lehetőségek) iránt is; romlik a fizetési mérleg. Ekkor a külföldi partnerek jogosan arra számítanak, hogy jelentősebb változások következnek be a gazdaság működési feltételeiben. Azt nem lehet előre pontosan felmérni, hogy e változásokat a piaci mechanizmusok vagy kormányzati lépések (gazdaságpolitikai döntések) idézik-e elő, de a bizonytalanság mindenképpen tovább gyengíti az ország nemzetközi gazdasági pozícióját. (Jogosan feltételezhető devizális korlátozások életbe léptetése, tőkeforgalmi ellenőrzés bevezetése, vagy mindenekelőtt az árfolyam esése)

A túlzottan alacsony árfolyam hatása fentiekkel ellentétesek, általában (rövid távon) javítja a fizetési mérleget. Ez bizonyos szempontból ugyanolyan káros következményekkel járhat. Az egyensúlyhiány önmagában zavaró, hiszen a működési feltételek változását valószínűsíti.

Konvertibilitás

A nemzetközi fizetéseket valutákban, illetve devizákban eszközlik. Valutának tekintjük egy ország törvényes fizetési eszközét, magát a bankjegyet, amely a kibocsátás helyén a pénzfunkciókat betölti. (Ár meghatározásra, tartozások és követelések kiegyenlítésére és befektetésekre használják.) A deviza fogalmának két fajta értelmezése ismert. Szűkebb értelemben ide soroljuk a külföldi valutára szóló pénzhelyettesítőket, a külföldi pénzeszközökre kiállított tartozást vagy követelést megtestesítő értékpapírokat. Tágabb értelemben mindenfajta – nemzetközi fizetésekben használható – eszköz devizának tekinthető, tehát az értékpapírokon túl a bankjegyek és a klasszikus pénzeszköz, az arany is. Ez utóbbi monetáris (tehát pénzként történő) használata az elmúlt évtizedek folyamán fokozatosan beszűkült, s tulajdonképpen az országok megállapodtak abban, hogy az aranyat demonetizálják.

Az un. világpénz (nemzetközi fizetésekben használt pénz) funkcióban fontos minőségi változás következett be. A hetvenes évektől már nemcsak nemzeti valuták forognak e szerepkörben, hanem megjelentek a nemzetközi valuták is. Nemzetközi valutáról akkor beszélünk, ha a valuta kibocsátásáról, használati köréről, feltételeiről stb. alapvető kérdésekről nem egy ország, egy adott nemzeti monetáris hatóság dönt, hanem egy kollektíva. A nemzetközi valuta értékét – vásárlóerejét így nem egy nemzetgazdaság, hanem a közösség globális teljesítménye határozza meg.

A devizapolitika egyik kiemelt – elsőszámú – feladata, hogy meghatározza a hazai valuta nemzetközi forgalomképességét, döntsön arról,

OECD

Az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (Organisation of Economic Co-operation and Development – OECD)

A II. világháború utáni európai helyreállításra fogadta el az Egyesült Államok szenátusa és képviselőháza az un. Marshall-tervet. Ennek lebonyolítására kezdetben az ENSZ európai regionális bizottságát szánták, de ott a Szovjetunió befolyásával is számolni kellett, így esett a választás egy önálló szervezetre, az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezetre (Organisation of European Economic Cooperation – OEEC)-re, amelyet 1948. április 15-én hoztak létre Párizsban. Eredetileg 17 tagja volt. 1958-ban Spanyolország is csatlakozott. Az USA és Kanada társult tagként, Jugoszlávia megfigyelőként vett részt a szervezet munkájában.

A szervezet kezdetben főként adminisztratív szervként működött, elsősorban az amerikai segélyszállítmányok elosztására, irányítására, ellenőrzésére. 1961- ben az USA és Kanada is taggá lett, belépett Japán, Ausztrália, Új-Zéland is. Nevet is változtatott a szervezet: Gazdasági Együttműködés és Fejlesztési Szervezet (Organisation of Economic Co-operation and Development – OECD) lett az új neve. Később új tagok is beléptek, jelenleg a szervezetnek 29 tagállama van.

Az OECD nem egy zárt klub. A tagállamokat sokrétű kapcsolatok fűzik a világgazdaság más országaihoz, azokkal szoros együttműködést valósítanak meg. Tagnak lenni azonban nem egyszerű. Az OECD valóban a gazdag országok nemzetközi szervezete annyiban, hogy tagállamai a világ áru-

WTO

A Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organisation – WTO)

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) az egyetlen olyan nemzetközi gazdasági intézmény, amely a nemzetek közötti kereskedelem szabályaival foglalkozik. Tevékenysége az e szabályokat tartalmazó nemzetközi kereskedelmi egyezmények kidolgozására, betartatására és ellenőrzésére, a keletkezett viták rendezésére irányul. Ezeket a nemzetközi szerződéseket a nemzetközi jog ereje által kötik, szorgalmazzák a világ kereskedő nemzetei. Noha országok kormányai írják e szerződéseket alá, mégis a fő cél a termékek és szolgáltatások előállítói, az exportőrök és importőrök tevékenységének elősegítése. A WTO az Uruguay-forduló tárgyalásain, 1995. január 1-jével jött létre, székhelye Genf.

A WTO tevékenységének három célja van. Ezek a következők:

Elősegíteni a nemzetközi szabad kereskedelmet nemkívánatos mellékhatások nélkül. Ennek lényege a nemzetközi áruk és szolgáltatások szabad áramlása útjában álló akadályok elhárítása. Az is fontos, hogy a kormányok, termelők, exportőrök és importőrök tisztában legyenek a nemzetközi szabályokkal, s betartsák azokat. Fontos feladat a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások lefolytatása is. A nemzetközi kereskedelem sem mentes eltérő szabályértelmezésektől, időnként a kereskedelmi “háborúktól”. A WTO feladata éppen ezek megelőzése, illetve rendezése. A harmadik feladat az időnként keletkező nemzetközi kereskedelmi viták rendezése. A kereskedelmi kapcsolatokban eltérő érdekek érvényesülnek. Még nagyon világos kereskedelmi egyezmények értelmezése is lehet eltérő a felek álláspontjától függően. E