2011. január 10. Az eredmény-kimutatást a Szt. az éves beszámoló részének tekinti, így elkészítése a kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó részére kötelező.
Az eredmény-kimutatás készítésének konkrét célkitűzései:
az eredményt az azt előidéző tényezőkre bontva tartalmazza, tartalmazza a mérleg szerinti eredmény levezetését, alapozza meg a jövőre vonatkozó gazdálkodói döntéseket, első sorban jövedelmezőségi szempontokból, járuljon hozzá a gazdálkodóról kialakítandó megbízható és valós összképhez azon keresztül, hogy bemutatja a gazdálkodó valós jövedelmi helyzetét.
Eredménykimutatás: a vállalkozó tárgyévi mérleg szerinti, a vállalkozónál maradó adózott eredményének levezetését – az ellenőrzés megállapításai alapján az előző üzleti évek mérleg szerinti eredményét módosító jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatását elkülönítetten – tartalmazza, az eredmény keletkezésére, módosítására ható főbb tényezőket, a MSZE összetevőit, kialakulását mutatja be.
Az üzleti év mérleg szerinti eredménye:
+ Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (A) + Pénzügyi műveletek eredménye (B) = Szokásos vállalkozási eredmény (C) + Rendkívüli eredmény (D) = Adózás előtti eredmény (E) – Adófizetési kötelezettség (XII) = Adózott eredmény (F) + Eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre (22) – Jóváhagyott osztalék, részesedés (23) = Mérleg szerinti eredmény (G)
Az üzleti év eredménye: az árbevételek, bevételek és a költségek, ráfordítások különbsége alapján határozható meg.
Az
2011. január 10. A mérleg olyan okmány, amely:
Az eszközöket és forrásokat Eszközök (aktívák): a vállalkozás vagyonának fizikai megjelenési formája pl.: készpénz, ingatlan, felszerelési tárgyak, értékpapírok, készlet stb. két fajtája: befektetett eszköz: a tevékenységet tartósan (éven túl) szolgálják, például: épület forgóeszköz Források (passzívák): ugyanennek a vagyonnak eredet szerinti besorolása pl.: saját forrás, kölcsönvett forrás (visszafizetési kötelezettséget jelent) két fajtája: saját forrás: az alapítók bocsátják a vállalkozás rendelkezésére idegen forrás: visszafizetési kötelezettség terheli (tartozás). Adott időpontra vonatkozóan állományi adatokat tartalmaz, fordulónapra vonatkozik, mérlegkészítésig megismert, tárgyévre vonatkozó hatásokat is tartalmaz. Megfelelően értékelve tételes előírások, számviteli alapelvek, választási lehetőségek számviteli politikában rögzített változatai. Pénzben összesítve belföldi cégeknél ezer forintban (kivétel 100 milliárd Ft felett, millió forintban) vámszabadterületi társaságok és devizakülföldinek minősülő társaságok külföldi pénznemben, az MNB árfolyamlista szerinti nagyságrendben (a könyveiket ezek a társaságok is magyar nyelven kötelesek vezetni, és a beszámolót elkészíteni). Előírt struktúrában tartalmazza forma: egyoldalas („A” típusú), vagy kétoldalas („B” típusú) értékrovatok: bázis és tárgy, valamint ellenőrzés – önellenőrzés miatti rovatok eszköz- és forráscsoportosítások: főcsoportok (A, B, C, … G) csoportok (I, II, III, … ) tételek (1, 2, …) (tájékoztató adatok (a, b, …))
A mérleg számviteli okmány jellegét biztosítják:
számviteli nyilvántartásokra és dokumentációra épül (szintetika, analitika, leltározás),
2011. január 10. A kettős könyvvitelt vezető vállalkozó az üzleti évről az üzleti év utolsó napjával, mint mérleg-fordulónappal éves beszámolót köteles készíteni.
Kettős könyvvitellel alátámasztott éves beszámoló készítésére kötelezettek:
a részvénytársaságok, a konszolidációba bevont vállalkozások, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe.
Az éves beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia. Tartalmaznia kell minden eszközt, a saját tőkét, a céltartalékot és minden kötelezettséget (figyelembe véve az időbeli elhatárolások tételeit is), továbbá az időszak bevételeit és ráfordításait, az adózott és a mérleg szerinti eredményt, valamint azokat az adatokat, szöveges indokolásokat, amelyek a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének bemutatásához szükségesek.
A beszámolót és azt alátámasztó dokumentációkat 10 évig meg kell őrizni. Így a főkönyvi kivonatot, a leltárt és az értékelést, a kapcsolódó részletező nyilvántartásokat illetve a számítógépes programot működőképes állapotban. A számviteli bizonylatokat (főkönyvi számlák, analitikus nyilvántartások) legalább 8 évig kell megőrizni visszakereshető és olvasható formában.
Az éves beszámoló részei:
mérleg, eredmény-kimutatás, kiegészítő melléklet, üzleti jelentés (kötelező elkészíteni, de 2001. január 1-je óta nem része az éves beszámolónak).
Az egymást követő üzleti évek éves beszámolóinak összehasonlíthatóságát a mérleg és az eredménykimutatás
2011. január 10. A beszámolási kötelezettség általános szabályai:
A beszámolási kötelezettség a Magyarország területén működő gazdálkodókra terjed ki, kivétel az egyéni vállalkozókat. A vállalkozások az üzleti évet érintő eredményhatásokról, az üzleti év utolsó napjával, mint mérleg-fordulónappal beszámolót köteles készíteni. A beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia. A beszámoló írásos jelentés, dokumentáció, a tájékoztatás eszköze.
A beszámolóval kapcsolatos időpontok:
Fordulónap: december 31. a beszámolási időszak, tárgyév utolsó napja. Letétbehelyezés napja: az adott üzleti év mérleg fordulónapjától számított 150. nap. Beszámoló- mérlegkészítés napja: amikor a tulajdonosok a beszámolót elfogadják, a gazdálkodó megválaszthatja a fordulónap és a letétbehelyezés napja között.
Az üzleti év (Szt. 11 §):
Az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni. Az üzleti év időtartama megegyezik – a Szt. 11 § (2)-(13) bekezdésben foglaltak kivételével – a naptári évvel. Az üzleti év a naptári évtől eltérhet: a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél, ha az a külföldi székhelyű vállalkozásnál is eltér; a hitelintézetek, a pénzügyi vállalkozások, a biztosítóintézetek kivételével a külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalatánál, ezen leányvállalat leányvállalatánál, ha az a külföldi anyavállalatnál, illetve a külföldi
2011. január 10. Követelések:
Devizás követeléseket a teljesítés napján érvényes választott árfolyamon számított forintértéken kell állományba venni. A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló követelést az elfogadott, az elismert devizaösszegnek – a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt – a szerződés szerinti teljesítéskori (vagy a mérlegfordulónapi), a számviteli politikában rögzített árfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni. Devizás követelések értékelése (Szt. 60. §): Választott árfolyam, ha a megbízható és valós összkép nem teljesülne: A választott hitelintézet által meghirdetett deviza-vételi és deviza-eladási árfolyamának átlaga. A Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyam. Választott árfolyam, ha a hitelintézet, illetve az MNB által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát kell forintra átszámítani: Valamennyi külföldi pénzértékre szóló követelés egységesen értékelhető a választott hitelintézet deviza-vételi árfolyamán. Valamennyi külföldi pénzértékre szóló követelés egységesen értékelhető a választott hitelintézet deviza-eladási árfolyamán. Választott árfolyam: A valuta szabadpiaci árfolyama. Ha nincs valuta szabadpiaci árfolyam, akkor számított keresztárfolyam. Kivéve: forintért vásárolt valuta, vagy deviza, valamint a Barter ügylet (az első teljesítéskori választott árfolyamon kerül értékelésre a második ügylet is). A Jegyzett, de még be nem fizetett tőke felhasználásakor a keletkező árfolyam-különbözetet a tőketartalék javára, vagy terhére kell elszámolni.
Kötelezettségek:
A devizában fennálló kötelezettségek forintértékének meghatározásakor: a választott hitelintézet által meghirdetett
2011. január 10.
Tulajdoni részesedést jelentő befektetések értékvesztése:
A tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – értékvesztést kell elszámolni, a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. A befektetés piaci értéke meghatározásakor figyelembe kell venni: a gazdasági társaság tartós piaci megítélését, a piaci megítélés tendenciáját, a befektetés (felhalmozott) osztalékkal csökkentett tőzsdei, tőzsdén kívüli árfolyamát, annak tartós tendenciáját, a megszűnő gazdasági társaságnál a várhatóan megtérülő összeget, a gazdasági társaság saját tőkéje és a jegyzett tőkéje, illetve a befektetés könyv szerinti értéke és névértéke arányát.
Tulajdoni részesedést jelentő befektetések értékvesztésének visszaírása:
Amennyiben a befektetésnek a meghatározott, mérlegkészítéskori piaci értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a befektetés könyv szerinti értéke, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a befektetés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a beszerzési értéket.
Hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírok értékvesztése:
A hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírnál – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök
2011. január 10. Értékelési alapelvek:
Realizációs elv: eredmény csak azoknál az állományban lévő termékeknél mutathatók ki, amelyeknek az értékesítése, realizálása is megtörtént. Előnye, hogy a vagyon olyan értéken kerül a vállalkozáshoz, amilyen értéken azt megvásárolta (beszerzési ár vagy előállítási költség). Ha a vagyon „nem reális”, akkor múltbeli értéken szerepel. Időérték elv: a vagyontárgyak értékét időben változó értékűnek fogja fel. Hátránya, hogy az eredmény nem reális. Legkisebb, legalacsonyabb értékelés elve: a vagyont a lehető legkisebb értéken határozza meg a számvitel. Az óvatos értékelés itt jelenik meg. A záróeszköz állományt a lehető legkisebb költségen vesszük figyelembe. A felhasználásokat mindig a legmagasabb áron számoljuk el, ami marad, azt pedig alacsony értéken
A mérlegtételek értékelésekor előforduló számviteli alapelvek:
Az értékelésnél a vállalkozás folytatásának elvéből kell kiindulni: a számviteli törvény alapelőírása, hogy a törvényben meghatározott általános beszámoló-készítési és könyvvezetési szabályok, értékelési előírások és eljárások csak abban az esetben alkalmazhatóak, ha vélelmezhető a vállalkozás folytatásának elve, ezen elv érvényesülését sem eltérő rendelkezés nem akadályozza, sem a vállalkozási tevékenység folytatásának ellentmondó tényező, körülmény nem áll fenn. Az értékelések egymást követő üzleti években történő alkalmazása során a következetesség elvét kell szem elől tartani: az alkalmazott értékelési eljárásokra vonatkozóan a következetesség elve kimondja, hogy
2011. január 10. A vállalkozás folytatásának elve [Szt. 15 § (1)]: a beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodó a belátható jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése, vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenése.
Teljesség elve [Szt. 15 § (2)]: a gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyeknek az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni. Ideértve azokat a gazdasági eseményeket is, amelyek, az adott üzleti évre vonatkoznak, egyrészt a mérleg fordulónapját követően, de még a mérleg elkészítését megelőzően váltak ismertté, másrészt azokat is, amelyek a mérleg fordulónapjával lezárt üzleti év gazdasági eseményeiből erednek, a mérleg fordulónapja előtt még nem következtek be, de a mérleg elkészítését megelőzően ismertté váltak.
Valódiság elve [Szt. 15 § (3)]: a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell, hogy feleljen az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak.
Világosság elve [Szt. 15 § (4)]: a könyvvezetést és a beszámolót áttekinthető, érthető, e törvénynek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni.
Következetesség elve
2011. január 9. A számviteli politika keretében írásban rögzíteni kell azokat a gazdálkodóra jellemző szabályokat, előírásokat, módszereket, amelyekkel meghatározza, hogy mit tekint a számviteli elszámolás, az értékelés szempontjából lényegesnek, jelentősnek, nem lényegesnek, nem jelentősnek, továbbá meghatározza azt, hogy a törvényben biztosított választási, minősítési lehetőségek közül melyeket, milyen feltételek fennállása esetén alkalmaz, az alkalmazott gyakorlatot milyen okok miatt kell megváltoztatni.
Az újonnan alakuló gazdálkodó a számviteli politikát, az elkészítendő szabályzatokat a megalakulás időpontjától számított 90 napon belül köteles elkészíteni. Törvénymódosítás esetén a változásokat annak hatálybalépését követő 90 napon belül kell a számviteli politikán keresztülvezetni. A számviteli politika elkészítéséért, módosításáért a gazdálkodó képviseletére jogosult személy a felelős.
A számviteli politika meghatározó elemeit és azok változását, a változás eredményre gyakorolt hatását a kiegészítő mellékletben külön be kell mutatni.
A számviteli politika tartalma:
könyvvezetés módjának meghatározása egyszeres, vagy kettős könyvvezetés, ha kettős, akkor dönteni kell a főkönyvi és analitikus nyilvántartások rendszeréről és kapcsolatukról, valamint dönteni kell a költségelszámolás rendszeréről és módszeréről is, mérlegkészítés időpontjának megválasztása tekintettel a zárlati munkákra, mérlegtételek értékelésére vonatkozó ütemterv, mely az egyes eszközök és források értékelésének konkrét időpontjait tartalmazza, a beszámoló mérlegének és eredmény-kimutatásának megválasztása, egyes eszköz– és forráscsoportok értékelési eljárásai értékelési alapelvek, értékhelyesbítésbe bevont
2011. január 9. Az adók helye a számlakeret-tükörben:
465-47. Rövid lejáratú kötelezettségek 461. Társasági adó elszámolása 462. Személyi jövedelemadó elszámolása 463. Költségvetési befizetési kötelezettségek 464. Költségvetési befizetési kötelezettségek teljesítése 465. Vám- és pénzügyőrség elszámolási számla 466. Előzetesen felszámított általános forgalmi adó 467. Fizetendő általános forgalmi adó 468. Általános forgalmi adó elszámolási számla 469. Helyi adók elszámolásai számla
Az adók helye a mérlegben:
F. Kötelezettségek III. Rövid lejáratú kötelezettségek 8. Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek
A költségvetési kapcsolatokat 2 fő részre oszthatjuk:
Költségvetési kiutalási igények: az igényelt, de még nem teljesített támogatások összegei ilyen jogcím lehet, pl. fogyasztói árkiegészítés, termelési árkiegészítés, beruházási támogatás, táppénz, családi pótlék, egyéb támogatások, a költségvetéssel szembeni követelésként kell kimutatni még: a különféle adók előlegfizetésének összegeit a fizetendő adó megállapításáig, a különféle adók visszatérítendő összegeit, a költségvetéssel szembeni követelések részben a tárgy üzleti évvel kapcsolatos, részben az üzleti évvel kapcsolatos tételeket tartalmaznak, az egyes igénybe vehető támogatások és kiutalási igények pontos tartalmát, mértékét, az eljárásra vonatkozó jogszabályok határozzák meg. Költségvetési befizetési kötelezettségek: adóhatósággal szemben fennálló kötelezettségek: társasági adó és osztalékadó, általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó, fogyasztási adó, jövedéki adó, munkaadói járulék, munkavállalói járulék, szakképzési hozzájárulás, magánnyugdíj-pénztárakkal szemben fennálló kötelezettségek, helyi önkormányzatokkal
|
|
Legfrissebb hozzászólások