Normális eloszlás

A statisztikában az egyik legfontosabb és leggyakrabban alkalmazott eloszlás a normális eloszlás. A normális eloszlással azokat a jelenségeket lehet jól modellezni, amelyeknek a kialakulását nagyon sok, egyenként kis súllyal szereplő tényező alakítja ki. A nagyon sok azt jelenti, hogy gyakorlatilag nem tudjuk számba venni őket. Az ilyen típusú jelenségek sokszor additív tulajdonsággal rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a hatások összegződnek, és ez alakítja ki a végső értéket.

Normális eloszlástól különböző eloszlások is modellezhetők normál eloszlással bizonyos feltételek mellett. Erre a dobókocka jó példa. Egyetlen kockával a dobások értékei egyenletes eloszlást mutatnak, hiszen 1-6 értékek előfordulási valószínűsége megegyezik, mindegyiké egyhatod. Amennyiben több dobókockával játszunk egyszerre, a dobások összege kezdi közelíteni a normál eloszlást, mivel a jelenség kialakulását már nem csak egy tényező befolyásolja. Hat dobókockával csak egyféleképpen tudunk hatot és harminchatot dobni, tehát ezeknek a legkisebb a valószínűsége, azaz ezeknek lesz a legkisebb az előfordulási gyakorisága. Tizennyolcat sokféle kombinációban dobhatunk, ezért ennek a gyakoriság nagy lesz, azaz nagy valószínűséggel ilyen értéket fogunk kapni a következő dobásnál.Ez a modell jól leírja a mérési értékeknek a középérték (várható érték) körüli szóródását. Jelölése N(μ, σ). Két paraméterrel rendelkezik: a várható értékkel és szórással. Ezen két paraméter ismeretében az alapsokaság elemei