A világgazdaság kialakulása

A világgazdaság a nemzetgazdaságok szerves, önálló mozgástörvényekkel rendelkező egysége. Kialakulása időrendileg nem az önálló nemzetállamok kialakulása utánra tehető, hanem velük párhuzamos. A belső és külső integrálódási folyamat egymást erősítve hozta létre a modern világgazdaságot, mely nem azonosítható sem a résztvevő nemzetgazdaságok összességével, sem pedig a köztük kialakult külgazdasági kapcsolatokkal. A világgazdaság eddigi fejlődéstörténetét 5 szakaszra bonthatjuk.

A merkantilizmus és a korai gyarmatosítás kora (XV. század végétől – XVI. század végéig)

A korszak világgazdasági folyamatait vitathatatlanul a kereskedelmi tőke uralja. A nemzetközi kereskedelem áruszerkezeti és regionális változása elősegítette a belgazdasági fejlődést is. A távolsági kereskedelem luxuscikkeit és fűszertermékeit felváltotta a manufaktúrákban előállított tömegáru. A mediterrán térségét, mint fő kereskedelmi útvonalat az atlanti térség váltotta fel. A „nemzetközi munkaerőmozgás” az élénk rabszolgakereskedelemben ölt testet. A merkantilista gazdaságpolitikák a nemesfém felhalmozását központi kérdéssé emelték. A gyarmatok nemesfémkészletének kifosztása az árnövekedésen keresztül – lendületet adott az ipari fejlődésnek.

A gyarmati típusú nemzetközi munkamegosztás kora (XVII. századtól – 1870-es évekig)

Az országok egymás közötti gazdasági kapcsolatát egyre inkább a szervezett külkereskedelmi és pénzforgalmi folyamatok dominanciája jellemzi. A gyarmatbirodalmakon belül kialakult „hagyományos” munkamegosztás – a gyarmatok természeti kincsei és mezőgazdasági nyersanyagai ellentételezik az anyaország ipari készáru-exportját – már nemcsak a

Nemzetközi cserearányok

A valóságban minden ország sok termékkel vesz részt a nemzetközi kereskedelemben. Mivel a különböző exportált és importált áruk naturális formában nem adhatóak össze, nem lehet belőlük aggregált mutatót számítani. Sok termék esetén kimutatható azonban egy adott ország nemzetközi cserearányainak változása. Ezen mutatók közül kettőt mutatunk be.

1. Commodity terms of trade (C), vagy más elnevezéssel net barter terms of trade (N).

C = Px / Pm

A számlálóban az export árindex szerepel, ami az ország által exportált termékek átlagos árváltozását adja meg. A nevezőben lévő import árindex ugyanígy értelmezhető.

Ha a C mutató értéke 1-nél nagyobb, akkor az ország cserearányai javultak, tehát egységnyi importtermékért cserébe átlagosan kevesebb exportterméket kell adnia.

2. Income terms of trade index (I) az árak és mennyiségek változásainak összefüggéseit fejezi ki.

I = (Px / Pm) x Qx = C x Qx

A képletben szereplő Qx tényező az export mennyiségének átlagos változását mutatja egyik évről a másikra, az I pedig azt, hogy egy ország exportból származó összes bevételén több, vagy kevesebb importterméket tudna vásárolni, mint előző évben, ha az exportbevételeit teljes egészében importra költené.

Figyelemmel kell

Nemzetközi munkamegosztás

A világgazdaság kialakulásának objektív gazdasági alapja a nemzetközi munkamegosztás. Fejlődésének természeti és társadalmi feltételei vannak.

Természeti feltételek: a természeti kincsek, a domborzati, éghajlati viszonyok, talajviszonyok. Társadalmi feltételek: egyes országok termelőerőinek fejlettségi foka, a gazdaság szerkezete stb.

A sajátos természeti adottságok befolyásolják egyes országok gazdasági életét, nemzetgazdaságuk, külkereskedelmük szerkezetét. Szerepük elsősorban a mezőgazdaságban és a kitermelő iparban jelentős, de befolyásolják egyéb iparágak fejlődését is. Mindezek ellenére a természeti adottságok jelentősége egyes országok termelése és kereskedelme szempontjából csak viszonylagos, nem választható el a társadalmi-gazdasági feltételektől, melyek keretében a társadalmi termelés folyamata végbemegy.

A társadalmi-gazdasági feltételek között különösen jelentős szerepet foglal el a termelőerők, a tudomány és a technika fejlettségi foka. Ettől függ ugyanis, hogy milyen mértékű lehet a természeti tényezők feltárása, kiaknázása, felhasználása. Emellett a természeti adottságok nemzetközi munkamegosztásban betöltött szerepét a technika és a tudomány fejlettsége viszonylagosan csökkenti. Ezen csökkenés egyrészt egyenlőtlen és ellentmondásos, másrészt a természeti kincsek nemzetközi munkamegosztásban betöltött szerepe újraértékelődik. (az elmaradott, függő országok esetében marad jelentős.)

A gépi nagyipar kialakulása óta a nemzetközi munkamegosztás társadalmi-gazdasági feltételei mind nagyobb jelentőséggel bírnak.

A termelőerők fejlődésén nyugvó nemzetközi munkamegosztás alapján realizálódnak a világgazdaságban azok a sokoldalú kapcsolatok, melyek

Komparatív előny

A termelékenységi hátrányban lévő ország lemaradása nem minden termék esetében azonos nagyságrendű, így az összmunkaráfordításon belüli ráfordí­tásarányok nem azonosak. Ha az ország azon termékek termelésére és ex­portjára szakosodik, melynek ráfordításaránya a partneréhez képest ked­vezőbb, komparatív előnyt élvez, amit az alábbi példa szemléltet.

Termék Abszolút ráfordítás relatív ráfordítás fogyasztás

X y < X y < X y A 1 3 4 25% 75% 100% 4 2 B 2 4 6 33% 67% 100% 4 0,5

A példánkban a „B” ország akkor realizál komparatív előnyt, ha az „y” termékre szakosodik, mivel az összmunkaráfordításnak csak 67%-át fordítja „y” előállítására, s ez kedvezőbb arány, mint „A” ország 75%-os ráfordításaránya. „A” ország pedig hasonló okból x termékre szakosodik (25%-os ráfordításarány ellentétben „B” ország 33% -ával).

Ha az országok külkereskedelmi árucsere nélkül, csak hazai termeléssel akarják az adott példában az összfogyasztásra kerülő terméket előállítani, akkor:

A ország összóraszükséglete (1*4) + (3*2) = 10 óra B ország összóraszükséglete (2*4) + (4*0,5) = 10 óra

A két ország összesen 8x + 2,5y terméket termel.

Ha az említett módon szakosodnak és a fogyasztáshoz szükséges termékeket a külkereskedelmi árucsere segítségével

Árindex

Az infláció mérőszámaként különféle árindexek szolgálnak, vagyis olyan viszonyszámok, melyek megmutatják az átlagos árszintek arányát két időpont között. Attól függően, hogy milyen termékcsoport átlagos árszintjével számolunk, sokféle inflációs indexhez juthatunk. A termelői árindexek a belföldi termelők által elért árakat tartalmazzák. Sokféle ilyen index számítható, attól függően, hogy az értékesítés milyen csoportját tesszük a súlyrendszer alapjául. Így más és más árindex számolható az exportra, a fogyasztásra, a beruházásra, vagy éppen a féltermékek értékesítésére, más az iparra vagy a mezőgazdaságra. Ezek a különféle indexek nagyon eltérhetnek egymástól, mert a súlyrendszerek egyes elemei nagyon eltérő áralakulást mutathatnak. A féltermékeket is tartalmazó indexek például nagyon érzékenyek az energiaárra, az ipari indexek az importárakra stb.

A leggyakrabban használt inflációs mérőszám a fogyasztói árindex, amely olyan termékcsoportnak az árindexe, ahol a lakosság egészének fogyasztása szerepel súlyrendszerként. Ez a pénz értékvesztésének a fogyasztók szempontjából értelmezett leggyakrabban használt mérőszáma.

Tudnunk kell, hogy a „leggyakrabban használt” kifejezés nem azt jelenti, hogy ez az index a fogyasztók számára a „legjobb” index. Legjobb index nincs, minden mérőszám minősége attól függ, hogy mit kívánunk mérni vele. A fogyasztói árindex a vásárolt fogyasztás árindexe. Ha tudjuk, hogy mennyi a pénzjövedelmünk, akkor alkalmas arra, hogy pénzjövedelmünk reálértékének változásáról tájékoztasson. Természetesen ezt is

Állami számvevőszék

Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve. Az Országgyűlésnek és a törvénynek alárendelten működik, a gazdasági ellenőrzés területén általános ellenőrzési hatáskörrel rendelkezik, így ellenőrzést végezhet mindenhol, ahol állami pénzt használnak fel.

A számvevőszék története

Európában mintegy 250–300 éve jelentek meg a mai számvevőszékek „előfutárai”, először Németországban és Belgiumban. Egy 1528-ból származó királyi kamarai iratban már található ugyan utalás rá, de magyar földön csak a 18. század végén lett követelmény az állami jövedelmekkel való gazdálkodás ellenőrzése, ami az 1848-as forradalom alatt vált hangsúlyossá. Alapelvként fogalmazták meg: a nemzetnek joga a kincstár elszámoltatása, nemcsak kötelezettsége annak ellátása. A kiegyezést követően, 1868-ban létrejött a császári és királyi Legfőbb Számvevőszék, amely nyilvántartotta és ellenőrizte az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyi, hadügyi és általános pénzügyi kiadásait. Az első önálló magyar Állami Számvevőszék 1870-ben jött létre, neve 1914-ben Magyar Királyi Legfőbb Állami Számvevőszékre (LÁSZ) módosult. A jelenlegi számvevőszékhez hasonlóan, már a LÁSZ is a kormánytól független, önálló hatáskörű szervezetként ellenőrizte a közpénzekkel, a közvagyonnal való gazdálkodást.

Fokozatosan olyan állami ellenőrzési rendszer alakult ki, amelyben a számvevőszék a központi állami költségvetést és az abból finanszírozott szervezeteket vizsgálta. A főváros, a megyék, a törvényhatósági jogú városok és az egyéb települések közpénzekkel való

SWOT

SWOT analízis

A SWOT elemzés tulajdonképpen egy táblázatos formában megjelenített gyorsfénykép, amely egy pillantás alatt átláthatóan jeleníti meg a vizsgált szervezet aktuális állapotát. A vizsgálat tárgyát nemcsak egy adott intézmény vagy szervezeti egység képezheti, hanem akár a nemzetgazdaság munkaerőpiaci szempontból történő elemzése is, mint az a mellékelt ír példán látható. A mellékelt példa nemcsak azért tanulságos, mert kitűnően illusztrálja, hogyan lehet egy szempillantás alatt átláthatóan szemléltetni mégoly bonyolult dolgokat is, mit az ír gazdaság erősségei, gyengeségei, lehetőségei és veszélyei munkaerőpiaci szempontból, hanem azért is, mert szempontokat, ötleteket ad saját elemzésünk elkészítéséhez. A SWOT elemzés elkészítése előtt célszerű minél több hasonló táblázatot végignézni.

+ – BELSŐ Strenghts (Erősségek)

Stabil makrogazdasági környezet Szociális partnerségi megállapodások a társadalmi-gazdasági kulcskérdésekről Következetesség a kulcspolitikák és a stratégiai irányvonalak területén A foglalkoztatottság erőteljes növekedése/Alacsony munkanélküliség A termelékenység erőteljes növekedése A közvetlen külföldi befektetések vonzásának képessége Átlagon felüli a felsőfokú szakképesítéssel rendelkezők aránya a 25-64 éves népességen belül Versenyképes fizetési színvonal Weakness (Gyengeségek)

Nyitottság a nemzetközi kereskedelem változásaira Földrajzi helyzet/Korlátozott piaci lehetőségek Függés a tengerentúli cégektől A növekedés túlzott koncentrálódása Dublinra, illetve a keleti térségre Egyenlőtlen régióközi növekedés Belföldi közúti és vasúti infrastruktúra A termelés hozzáadott értéke növelésének szükségessége Városi és vidéki társadalmi kirekesztődéstől sújtott

Nemzetgazdaság

A nemzetgazdaság egy nemzet termelésének, fogyasztásának, megtakarításainak, beruházásainak összessége.

Egy nemzet tagjai javakat (termékeket és szolgáltatásokat) állítanak elő. Ugyanakkor nemcsak termelnek, de fogyasztanak is. Zárt gazdaságban (amely inkább csak a közgazdasági elmélet szintjén létezik), legfeljebb annyit lehet fogyasztani, amennyit az adott nemzet megtermelt. Nyitott gazdaságban (ilyen a világ államainak többsége) lehet kevesebbet fogyasztani a megtermelt mennyiségnél (ilyenkor megtakarítás keletkezik), de lehet többet is. Utóbbi esetben a különbözetet (olyat is elfogyasztunk, amit nem is termeltünk meg) más államoktól kell beszerezni, vagyis importálni kell.

A gazdaság teljesítményét alapvetően két mutatóval lehet mérni. A GDP (Bruttó Hazai Termék) összegzi az adott ország területén megtermelt javak értékét, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű állampolgárok állították elő azokat. A GNP (Bruttó Nemzeti Termék) összegzi egy adott ország állampolgárai által előállított javak értékét, függetlenül attól, hogy mely ország területén állították elő azokat.

A közgazdasági alapösszefüggés szerint: GDP = C + I + G + NX, ahol C a fogyasztást, I a beruházásokat, G a kormányzati vásárlásokat, NX pedig a nettó exportot jelöli. Utóbbi lehet negatív is, amennyiben az import nagyobb, mint az export. Az összefüggés egyértelmű: amit a nemzetgazdaságban megtermelnek (GDP), azt vagy elfogyasztják (C),

Merkantilizmus

XIV. Lajos (1643-1715) francia király szakminisztere, Colbert dolgozta ki azt a gazdaságpolitikát, amelyet merkantilizmusnak nevezünk. A merkantilisták arra törekedtek, hogy a nemesfémet az országba vonzzák, kiáramlását pedig megakadályozzák. Franciaországban ugyanis ekkor még nincs bank- és hitelrendszer, mint Hollandiában és a gazdaság vérkeringésének fenntartásában nélkülözhetetlen a nemesfémből nyert pénz.

Colbert a külföldi árukat védővámokkal tartotta távol, a hazai ipart kölcsönökkel támogatta. Vállalkozókat és szakmunkásokat csábított az országba, akiktől féltve őrzött gyártási titkokat tudtak meg. A merkantilista politika a középkori városi keretből kilépve az egységes nemzetgazdaság kialakítása felé tette meg az első lépéseket. Ez kedvezett a polgárság erősödésének is.

A merkantilizmus kritikája

Ma már természetesnek tűnhet, hogy az országok közötti kereskedelmet az olyan alapvető racionális viselkedési szabályból vezessük le, mint a maximális jólétre való törekvés. Ez a nézet azonban korántsem volt általános a gazdaságok történetében. A 17-18. században a nemzetközi kereskedelem világméretűvé válásának kezdetén nem így vélekedtek az államfők tanácsadói. Az un. merkantilista nézeteket valló gazdaságpolitikusok körében még nem volt elfogadott, hogy az állampolgárok jólétét tekintsék a gazdaságpolitika végső céljának. A jólét absztrakt fogalmát a vagyonnal helyettesítették, a vagyont pedig abban az időben aranyban mérték, ami akkor egyben a pénz is volt. Úgy vélték, hogy egy

2 / 212