Munkaerő piaci folyamatok

Az európai munkaerőpiac az 1970-es évek óta állandó gondokkal küzd. A munkanélküliségi ráta a felnőtt népességre vetítve 10% körüli. Ennél jóval rosszabb (20%-os) és sokkal veszélyesebb következményekkel jár az ifjúsági (15-25 éves korig) ráta.

A harminc éve tartó foglalkoztatási gondok, a munkaügyi kapcsolatok „amerikanizálódása”, a munkaügyi szabályozás nemzeti hatáskörből való kikerülése mind arra utalnak, hogy végérvényesen átalakul Európa munkaerőpiaca.

Két hosszú távú trend feltartóztathatatlannak látszik:

1. Az amerikai individualista és az európai szociális piacgazdaság markánsan eltérő értékei a munkaerőpiacon még látványosabban ütköznek, mint a gazdaság más területein. 100 éve szilárdnak hitt értékek feladására kényszerülnek az európai országok. A jóléti, “gondoskodó” állam, mely az európai szociális piacgazdaság lényege fokozatosan eltűnik.

A munkaerőpiac “amerikanizálódásának” – azaz az egyének önmagukról való gondoskodási kényszerének – oka a munkaerőpiacon az európai vállalatok és kormányok azon törekvése, hogy megőrizzék illetve javítsák versenyképességüket amerikai versenytársaikkal szemben.

A versenyképesség megőrzésének legegyszerűbb módszere a munkaerő-költségek leszorítása, ugyanis az amerikai versenyelőny oka közvetve az európai differenciálatlan “jó élet”, a relatíve magas bérszínvonal és a szociális juttatások magas színvonala. Az Európai Unió kétarcúsága talán ebben a kérdéskörben a leglátványosabb.

Minden fontos dokumentumban ugyanis deklarálja a szociális védelem

Munkanélküliségi ráta

A munkanélküliségi ráta az a szám, amelyet úgy kapunk, hogy a munkanélküliek számát elosztjuk a teljes munkaerő-állománnyal, amihez természetesen meg kell határozni, hogy kit tekintünk munkanélkülinek és mit értünk munkaerő-állomány alatt.

Azok, akiknek van munkájuk, azok a foglalkoztatottak, s azok, akiknek nincs munkájuk, de munkát keresnek, azokat tekinti a kormányzati szabály munkanélkülieknek.

Még tovább pontosítva : nem számít munkanélkülinek az, akinek nincs munkája, s csak úgy gondolja, hogy dolgozni kellene valamit. Az tekinthetõ munkanélkülinek, aki bizonyítottan munkát keres.

Munkaerő-állomány alatt a foglalkoztatottakat és a munkanélkülieket együttesen értjük. Nem tartoznak viszont a munkaerő-állományba például azok, akik tanulnak, háztartást vezetnek, nyugdíjasok, akik olyan betegek, hogy munkavégzésre képtelenek, valamint azok, akik már felhagytak azzal, hogy munkát keressenek.