Kötvény

A kötvény hosszabb lejáratra szóló, hitelviszonyt megtestesítő, kamatozó értékpapír, amelyben kibocsátója kötelezettséget vállal arra, hogy előre meghatározott időpontban törlesztőrészletet és az addig esedékes kamatot megfizeti. Jellemzői:

hitelviszonyt testesít meg klasszikus formában fix kamatozású általában közép- vagy hosszúlejáratra szóló forrásbevonást jelent, ez határozza meg a lejáratát

A kötvényre rányomott értékjelzés a névérték, ez jelenti a hitel összegét, azaz a kötvény az adós és a hitelező jogviszonya. A törlesztés többféleképpen történhet:

lejáratkor egyösszegben a futamidő alatt, meghatározott időszakonként, egyenlő részletekben a futamidő alatt, egyenlő részletekben, a türelmi időt követően is sajátos megoldás a törlesztési tervnek megfelelő forma, ez esetben sorsolással meghatározott a törlesztés.

A gyakorlatban jól bevált forma a konvertálható, átváltható, átváltoztatható kötvény. Ez a fix kamatozás mellett olyan lehetőségeket biztosít tulajdonosának, hogy meghatározott időszakon belül igényt tarthat a névértéken történő visszafizetésre, vagy módot kap, hogy kötvényét névértéken a vállalkozás részvényeire cserélje. Az opciós kötvény: fix kamatozású, jogot biztosít tulajdonosa számára, hogy a kibocsátó társaság értékpapírját előre meghatározott árfolyamon, határozott időszakon belül megvásárolja. A kötvény az értékpapírpiacon szabadon értékesíthető, árfolyamértéken, rendszerint jól kiszámítható, biztos jövedelmet hoz.

Állampapírok

Az államadóság egy részét megtestesítő értékpapírok. Lehetnek: rövidlejáratúak a kincstári váltók (T-bill); középlejáratúak a nemzetközi gyakorlatban a kincstárjegyek (T-note); hosszúlejáratúak az államkötvények (T-bond). A magyar gyakorlatban az államadóssági kötvény az állam hosszú lejáratú adósságát testesíti meg, az államjegy pedig a rövidlejáratú adósságot. A kincstárjegy az államjegy megjelenési formája, a költségvetés likviditási problémáinak kiküszöbölésére szolgál. A kincstárjegy bemutatóra szóló, rövid lejáratú, fix kamatozású értékpapír, az MNB monetáris politikájának fontos eszköze.

Értékpapírok

Az értékpapír meghatározott alaki kellékekkel rendelkezik és a benne foglalt jogokat kizárólagos erővel testesíti meg. Birtokosa az értékpapírban foglalt jog tulajdonosa. Az értékpapír külső megjelenésében is eltér más közokiratoktól. Forgalomképes okirat, amely az átruházási lehetőség alapján három csoportra osztható:

bemutatóra szóló értékpapír: tulajdonosa az értékpapír egyszerű átadásával juthat jogaihoz névre szóló értékpapír: csak az értékpapíron feltüntetett természetes, vagy jogi személy élhet az értékpapíron szereplő jogokkal rendeletre szóló értékpapír: feltüntetik az értékpapíron azt a természetes, vagy jogi személyt, aki/amely az értékpapírhoz kapcsolódó jogokat jogosult gyakorolni, de neve mellett az úgynevezett rendeleti záradék szerepel.

Az értékpapír csoportosítása többféle szempont szerint lehetséges: 1. Az értékpapírban foglalt jog szerint:

követelést megtestesítő értékpapírok: csekk, váltó, kötvény, adósságlevelek részesedést megtestesítő értékpapírok: részvény, részesedési jegy áruval kapcsolatos jogot megtestesítő értékpapírok: közraktárjegy, hajóraklevél

2. Az értékpapír hozama alapján:

nem kamatozó értékpapírok: diszkont kincstárjegy, váltó fix hozamú értékpapírok: klasszikus kötvény változó hozamú értékpapírok: részvény, minden részesedést megjelenítő értékpapír átmeneti formák: változó (lebegő) kamatozású kötvény, konvertálható (átváltható) kötvény

3. Lejárat szerint az értékpapírok lehetnek: – rövid lejáratúak: váltó – középlejáratúak: 1 – 5 év között, kötvények – hosszú lejáratúak: 5 éven túl, kötvény, záloglevelek, államadósság kötvény – lejárat nélküli értékpapírok: örökjáradékos kötvény, szövetkezeti üzletrész

4. Forgalomképesség szerint:

forgalmazás köre alapján:

Tőkepiac

A tőkepiac a hosszú lejáratú, éven túli ügyletek megvalósulását jelenti, ahol az egészen kis összegű, de hosszútávú befektetésektől a rendkívül nagy összegekig minden megoldás megtalálható. A megtakarítások átcsoportosítása a következő eszközökkel valósulhat meg: hosszú lejáratú bankbetétek és bankhitelek, részvények, kötvények, záloglevelek, egyéb.

Befektetési kockázat

Értékpapírt általában két okból vásárolnak a befektetők: az értékpapír birtoklásából származó bevételek biztosítása (kamat, osztalék, piaci értékkel bíró jog, stb.) és az értékpapír eladásából származó bevétel elérése miatt. Mivel a bevételek a jövőben képződnek, nagyságuk nem látható mindig biztosan előre. Ráadásul az inflációt is figyelembe véve a jelenlegi pénz vásárlóereje általában nagyobb, mint a jövőbeni pénzé, ezért a várható, pénzben mért (nominális) bevételek valódi értékét csak bizonytalanul tudjuk meghatározni. Részben e bizonytalanságok okozzák a befektetések kockázatát. Eltérő értékpapírok esetében nem azonosak a kockázatot meghatározó tényezők.

A befektető azonban nem egyszerűen csak a pénzét adja kölcsön, hanem a befektetés formájától, illetve a kibocsátótól függő mértékű kockázatot is vállal, ezért a kamatokban nem csak a pénz használatáról történő lemondás ára jelenik meg, hanem a kockázat vállalásának az ára, a kockázati prémium is. Így összességében a pénz ára mellett a kockázati prémium alakulása is befolyásolja a kamatok szintjét. Az állampapírok kockázata nagyon alacsony (hiszen az állam olyan eszközökkel rendelkezik, többek között az adók emelése révén, amelyek szinte kizárják az állam fizetési kötelezettségei nem teljesülésének a lehetőségét), emiatt a legtöbb esetben az állampapírok, államkötvények, kincstárjegyek kamatát, illetve hozamát használják, olyan referenciamutatóként, amelyhez képest az ugyanolyan lejáratú, de kockázatosabb befektetések kamata,

Örökjáradék

A mindennapi életben olyan pénzügyi eszközökkel is találkozhatunk, amelyek a befektetőknek periódusonként (évente) azonos nagyságú fix jövedelmet (bevételt) ígérnek lényegében az idők végtelenjéig. Pl.:lejárat nélküli kötvények kamata, elsőbbségi részvények osztaléka, biztosítótól származó életjáradék.

A periódusonként egyenlő nagyságú, végtelen számú pénzösszegek sorozatát örökjáradéknak (perpetuity) nevezzük.

PVperp = ∑ [C/(1+r)t] PV = C / r

Növekvő örökjáradék

Az előzőek során évi fix nagyságú pénzösszegeket feltételeztünk. A pénzügyek területén azonban vannak olyan esetek, amikor nem fix, hanem inkább periódusonként növekvő pénzösszegek tekinthetők reálisnak.

PV = C1 / (r-g)

Az évente egyenlő ütemben növekvő pénzáramok végtelen sorozatát növekvő örökjáradéknak nevezzük.

Az örökjáradék felfogható úgy is, mint egy végtelen annuitás.

PV=∑C/(1+r)t vagy PV=C/r

Számlatükör

A számlakerettükör csak a legalapvetőbb könyvviteli előírásokat tartalmazza (kijelöli az egyes számlaosztályok tartalmát). Ezzel tág lehetőséget ad a gazdálkodóknak arra, hogy az általános előírások és saját maguk által megfogalmazott számviteli politikájuk, valamint egyéb információs igényeik alapján kialakíthassák könyvviteli rendszerüket.

Az Szt. a számlakeret (számlakerettükör) célját úgy fogalmazza meg, hogy az:

egységes rendszerbe foglalja az eszközöket és a forrásokat, valamint a gazdasági műveletek eredményre gyakorolt hatását, segítséget ad a számviteli tevékenység megszervezéséhez, biztosítja a beszámolóhoz szükséges alapinformációkat. SZÁMLATÜKÖR

1. SZÁMLAOSZTÁLY BEFEKTETETT ESZKÖZÖK

11. IMMATERIÁLIS JAVAK

111. Alapítás-átszervezés aktivált értéke

112. Kísérleti fejlesztés aktivált értéke

113. Vagyoni értékű jogok

114. Szellemi termékek

115. Üzleti vagy cégérték

117. Immateriális javak értékhelyesbítése

118. Immateriális javak terven felüli értékcsökkenése és annak visszaírása

119. Immateriális javak terv szerinti értékcsökkenése

12-16. TÁRGYI ESZKÖZÖK

12. INGATLANOK ÉS KAPCSOLÓDÓ VAGYONI ÉRTÉKŰ JOGOK

121. Földterület, termőföld

122. Telek, telkesítés

123. Épületek, épületrészek, tulajdoni hányadok

124. Egyéb építmények

125. Üzemkörön kívüli ingatlanok, épületek

126. Ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok

127. Ingatlanok értékhelyesbítése

128. Ingatlanok terven felüli értékcsökkenése és annak visszaírása

129. Ingatlanok terv szerinti értékcsökkenése

13. MŰSZAKI BERENDEZÉSEK, GÉPEK, JÁRMŰVEK

131. Termelő gépek, berendezések, szerszámok, gyártóeszközök

132. Termelésben közvetlenül résztvevő járművek

137. Műszaki berendezések, gépek,

A tőzsde története

A tőzsde története

A tőzsde olyan intézményként született, amelynek helyzetét, ugyanúgy mint egy szabályalkotási, közigazgatási és bíráskodási joggal felruházott testületét, nem egy törvény, hanem a fejlődés különböző időpontjaiban alkotott különböző jogszabályok, illetve a szokásjog szabályozta. Joganyagának jellegzetes vonása tehát, hogy nem kodifikálták. A tőzsde a piacok piaca. Birodalom, ahol sohasem megy le a nap. Központosítja a kereskedelmet nemcsak egy ország, hanem az egész világpiac számára. A modern gazdaságban ugyanis a kereslet és a kínálat központosítása létszükséglet. A tőzsde szó eredete maga is utal az ott folytatott tevékenységre, illetve annak jellegére.

A tőzsde szó eredete

Maga az elnevezés az 1300-as ével elején Brüggében élő van der Burse patríciuscsalád nevéből ered. A Burse-k fogadót tartottak fen Brügge központjában, ahol az itáliai kereskedők találkoztak északi üzletfeleikkel, és ide telepítették váltóikat. Brügge szerepét 1460-tól Atwerpen vette át, itt a XVI. Század elején már nemzetközi árutőzsde működött. 1531-ben elkészült székháza homlokzatán a felirat ma is korszerű: “Minden nemzetségű, és nyelvű kereskedő részére.”Magyarországon a tőzsde szót a nyelvújításkor alkották meg a régi “marhakereskedő” jelentésű tőzsér szó tövéből, amely kereskedést jelentett, s ehhez fűzték a “de” (valamilyen helyiséget jelentő) képzőt. A tőzsdét a szeszélyessége miatt nőnemű szóval jelölik több idegen nyelvben:

Zártkörűen működő részvénytársaság

A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével alakul, a tag kötelezettsége a társasággal szemben a részvény értékének, vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A társaság kötelezettségeiért, a törvényben meghatározott kivételekkel a részvényes nem felel.

Részvénytársaság zártkörűen, vagy nyilvánosan alapítható. Alapítása során, ha az zártkörű az alapítók arra vállalnak kötelezettséget, hogy a társaság valamennyi részvényét átveszik. Az alapítók alapszabályban rendelkeznek a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállalásról, az rt. szervezetéről és működéséről. Az alaptőke nem lehet kevesebb 5 millió forintnál, amely lehet kizárólag nem pénzbeli hozzájárulás is.

Az alapító okiratnak tartalmaznia kell:

az alaptőke összegét, a részvény névértékét, az alapításkor befizetendő pénzbeli hozzájárulás összegét, az alapítók nyilatkozatát valamennyi részvény átvételére vonatkozó kötelezettségvállalásáról, a részvények alapítók közötti megoszlásáról, az alapítás során kibocsátandó részvények számát, névértékét, kibocsátási értékét, típusát, előállításuk módját, átalakításuk módját, az rt első könyvvizsgálójának nevét, lakóhelyét, székhelyét, a közgyűlés összehívásának módját, szavazati jog gyakorlásának feltételeit, módját, az igazgatóság tagjainak számát, az első igazgatóság tagjainak nevét és lakóhelyét, az rt cégjegyzésének módját, hirdetményeinek közzétételi módját, alapítás várható költségeit,

Szükség szerint tartalmazza:

a nem pénzbeli hozzájárulások (apport) tárgyát, értékét, az ellenében adandó részvények számát, névértékét. A társaság választott könyvvizsgálója

Világbank

Míg a Valutaalap a makroszintű egyensúly megőrzésén, illetve kialakításán dolgozik, addig a Világbank a gazdasági növekedés beindítását tűzte ki célként. A Világbank, mint szervezet nem egyetlen intézményt jelent, mivel az eltelt időszakban sok új feladat jelent meg, így a feladatok megoldására új intézményeket alakítottak ki.

A Világbank-csoport tagjai a következők:

Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD): Világbank, 1946-tól működik, Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC): 1956-tól dolgozik, Nemzetközi Fejlesztési Társaság (IDA): 1960-tól segíti a leggyengébbeket, Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID): 1966-ban alakult, Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség (MIGA): 1988-ban alakult.

Világbank – IBRD: az ENSZ szakosított intézménye, 1946-ban kezdte meg működését. Működésének célja az újjáépítés elősegítése, a magántőke befektetéseinek előmozdítása, a nemzetközi kereskedelem fejlesztése, a különféle kölcsönök összehangolása és a külföldi beruházások hatásainak figyelemmel kisérése.

A Világbank tevékenységének finanszírozásához a következő forráslehetőségek biztosítják a szükséges összegeket:

tagországok befizetett tőkehozzájárulásai és az alaptőke-emelések, rendszeres tőkepiaci kölcsönfelvételek két csoportot alkotnak: az egyik a szokásos tőkepiaci feltételek mellett a kötvények kibocsátása és elhelyezése a kereskedelmi és a befektetési bankoknál, a másik pedig a fix kamatozású értékpapírok kibocsátása és értékesítése kormányok, központi bankok és más hivatalos pénzügyi intézmények részére, hiteltörlesztések, kintlévőségek átruházása, üzleti tevékenysége során elért nyereség.