2010. január 26. Az áruszállítás, illetve az ellenérték kiegyenlítése az ügyletkötés időpontjában meghatározottan későbbi időpontban történik. Forward és futures ügyletek: mindkét ügylet esetében egyidejűleg jelenik meg a felek joga és kötelezettsége.
Forward ügyletek: a bankközi devizapiac műveletei. Az ügyletek nem szabványosítottak, a felek telefonon, faxon kötik őket. Az ügyletkötés fix rövidlejáratú hitelek esetében 1, 2, 3, 4, hetes időszakra szólhat, de lehet hosszú távú is (1 – 12 hónap). Jellemzőjük, hogy meghatározott időszakra, de nem meghatározott időpontra kötik.
Futures ügyletek: olyan jogilag kötelező határidős ügyletek, amelyeknél a felek előre meghatározott mennyiségű és minőségű áru, előre rögzített áron, előre meghatározott jövőbeni napon történő átadására, vagy átvételére szerződnek. Az ügyletek lehetnek valutatermin és kamattermin ügyletek.
Összehasonlításuk:
Forward Futures Kereskedés: Kkevés vevő és eladó Sok eladó és sok vevő Az üzlet volumene Egyéni igények szerint Standardizált Teljesítés dátuma Flexibilis Standardizált Ügylet díja Vételi és eladási ár különbsége Ügynöki díj Biztonsági letét Nincs Alacsony Árfolyam Ügyfelenként eltérhet Mindenki számára azonos Klíring Nincs különklíringház Naponta Árfolyamváltozás Nincs napi limit Korlátozott Piac helye Világ minden táján Meghatározott helyen Kockázat viselője Másik fél A klíringház Üzlet felmondása Eredeti ügyfélnél A piacon A hitelforrásokat Igénybeveszi Nem veszi igénybe Ügyfelek Ismerik egymást Nem ismerik egymást Kik vehetik igénybe Nagy ügyfelek
2010. január 26. Az ár-, ill. árfolyam és kamatkülönbségek kihasználására azonos árufajtában fennálló egyidőben való jegyzések esetében alkalmazott ügyletfajta. Ez az ügylet a különböző piacokon, egyidőben megvalósuló párhuzamos vételt és eladást jelent. A földrajzilag szétszórt piacokat ez az ügylet összekapcsolja, miközben a kiegyenlítődés irányában mozgatja az árakat, árfolyamokat vagy kamatokat.
Az arbitrage feladatai szerint két csoportra osztható: – kiegyenlítési arbitrage: az arbitőr a különböző piacokon adott időpontban jegyzett árfolyamok alapján kiválasztja azt a piacot, ahol a számára szükséges valutát legkedvezőbben tudja megvásárolni – különbözeti arbitrage: az arbitőr célja a kockázatmentes árfolyamnyereség megszerzése.
Az arbitrage lebonyolítását alapul véve a következő a csoportosítás: – közvetlen arbitrage: ha az arbitőr két piac közötti árfolyameltérést használ ki – közvetett arbitrage: három vagy több piacon kialakuló árfolyamkülönbség kihasználása – konverziós arbitrage: eredmény minél jelentősebb mértéke a cél.
Az arbitrage még egy csoportot jelent, ez a kamatlábak és a devizaárfolyamok összhangját teremti meg: – háromvalutás arbitrage: keresztárfolyamok felhasználásával egyensúlyi árfolyam kialakulását teszi lehetővé – kamatarbitrage: egyensúlyban tartja az azonos időtartamú, de különböző valutákban fennálló hitelek kamatlábait – forward/forward arbitrage: prompthitelek és árfolyamhitel árfolyamát egyensúlyban tartja
2010. január 26. A spekuláns (trader) az árfolyamok és a kamatlábak változására vonatkozó várakozásai alapján köt ügyletet. Az árfolyam emelkedésre számító spekuláns hausse ügyletet köt, őt nevezzük hausse – spekulánsnak vagy haussernek. A baisse ügyletet kötő az árak, árfolyamok csökkenésére számít, így a jelen időpontban elad, mert arra számít, hogy a későbbi időpontban alacsonyabb áron tud vásárolni ilyen terméket, és nyereséget realizál. Vannak scalperek (néhány perc elteltével zárják nyitott pozícióikat); napi spekulánsok (nap végén zárják pozícióikat); trend spekulánsok (gyakran évekig is fenntartják pozícióikat).
2010. január 26. A swap ügyletek cserét valósítanak meg. Két ügylet összekapcsolásával jönnek létre: spot vásárlás és határidős eladás; spot eladás és határidős vásárlás. A swap ügyletek jelentős része közép-, és hosszúlejáratú csere. A pénzpiacokon leggyakoribb formákat jelentik a következők: kamatláb swap (két résztvevő kicseréli egymás között különböző jellegű kamatbevételeit); deviza swap (az alapösszeget le kell szállítani, ez az ügylet az árfolyamkockázatok kiküszöbölésére teremt lehetőséget). Egyik megoldási lehetőség, hogy a cég a piacon alacsonyabb kamatozású devizanemben veszi igénybe a szükséges hitelt, majd átváltja a számára szükséges devizára. Másik megoldás, hogy a pénzt felvevő átválthatja pénzét más devizára, de az egyes évek során a visszafizetendő kamatösszegek az eltérő határidős árakból adódóan különböznek majd.
2010. január 25. Értékpapírt általában két okból vásárolnak a befektetők: az értékpapír birtoklásából származó bevételek biztosítása (kamat, osztalék, piaci értékkel bíró jog, stb.) és az értékpapír eladásából származó bevétel elérése miatt. Mivel a bevételek a jövőben képződnek, nagyságuk nem látható mindig biztosan előre. Ráadásul az inflációt is figyelembe véve a jelenlegi pénz vásárlóereje általában nagyobb, mint a jövőbeni pénzé, ezért a várható, pénzben mért (nominális) bevételek valódi értékét csak bizonytalanul tudjuk meghatározni. Részben e bizonytalanságok okozzák a befektetések kockázatát. Eltérő értékpapírok esetében nem azonosak a kockázatot meghatározó tényezők.
A befektető azonban nem egyszerűen csak a pénzét adja kölcsön, hanem a befektetés formájától, illetve a kibocsátótól függő mértékű kockázatot is vállal, ezért a kamatokban nem csak a pénz használatáról történő lemondás ára jelenik meg, hanem a kockázat vállalásának az ára, a kockázati prémium is. Így összességében a pénz ára mellett a kockázati prémium alakulása is befolyásolja a kamatok szintjét. Az állampapírok kockázata nagyon alacsony (hiszen az állam olyan eszközökkel rendelkezik, többek között az adók emelése révén, amelyek szinte kizárják az állam fizetési kötelezettségei nem teljesülésének a lehetőségét), emiatt a legtöbb esetben az állampapírok, államkötvények, kincstárjegyek kamatát, illetve hozamát használják, olyan referenciamutatóként, amelyhez képest az ugyanolyan lejáratú, de kockázatosabb befektetések kamata,
2010. január 25. Az első derivatív tőzsdék 1972 táján jelentek meg, és azóta a pénzügyi szektor egyik legdinamikusabban fejlődő ága. A robbanásszerű fejlődés oka és egyben a határidős kereskedés kialakulásának is fő oka, hogy a különböző piaci szereplők részéről egyre inkább felmerült az igény, a gazdálkodásukból fakadó kockázatuk fedezésére.
Elsősorban arról van szó, hogy minden gazdálkodó szervezetnek van alapanyag igénye és valamilyen terméke, amelyet értékesíteni kíván. A nyereségessége ezért nagymértékben függ attól, hogy mennyiért veszi az alapanyagot, és mennyiért tudja értékesíteni a készterméket. Tehát az árak alakulása nagyfokú bizonytalanságot visz a működésbe, amely nem működési, hanem piaci kockázat, így ésszerű, és a határidős tőzsdék használatán keresztül lehetségessé válik e kockázat kiküszöbölése.
A szerződés szóból adódik a határidős kereskedési alapegység, azaz a kontraktus elnevezés. Kezdetben az effajta szerződéseket tőzsdén kívül egyedi határidőkre és mennyiségekre és szállítási kötelezettséggel kötötték. Ez a piac az ún. forward piac és jelenleg a bankközi devizapiacra jellemző, itt a kontraktusok vevői és eladói megállapodnak egymással a mennyiségben és lejáratban, majd ezt követően kötik meg a szerződést. Jórészt lejáratig tartják, és ekkor szállítják le a szerződésben foglaltaknak megfelelően a terméket. A zárásra csak akkor kerül sor, ha sikerül valaki mást találni, aki pont e szerződési
2010. január 22. A mindennapi életben olyan pénzügyi eszközökkel is találkozhatunk, amelyek a befektetőknek periódusonként (évente) azonos nagyságú fix jövedelmet (bevételt) ígérnek lényegében az idők végtelenjéig. Pl.:lejárat nélküli kötvények kamata, elsőbbségi részvények osztaléka, biztosítótól származó életjáradék.
A periódusonként egyenlő nagyságú, végtelen számú pénzösszegek sorozatát örökjáradéknak (perpetuity) nevezzük.
PVperp = ∑ [C/(1+r)t] PV = C / r
Növekvő örökjáradék
Az előzőek során évi fix nagyságú pénzösszegeket feltételeztünk. A pénzügyek területén azonban vannak olyan esetek, amikor nem fix, hanem inkább periódusonként növekvő pénzösszegek tekinthetők reálisnak.
PV = C1 / (r-g)
Az évente egyenlő ütemben növekvő pénzáramok végtelen sorozatát növekvő örökjáradéknak nevezzük.
Az örökjáradék felfogható úgy is, mint egy végtelen annuitás.
PV=∑C/(1+r)t vagy PV=C/r
2010. január 22. A bankoknak az az alapvető kockázata, hogy a hiteladósok nem tudják visszafizetni a hitelt és a kamatokat lejáratkor, illetve egyáltalán nem fizetnek. Ezt a kockázatot hitelkockázatnak vagy a visszafizetés kockázatának hívjuk. A bankok előzetesen megpróbálják felmérni, hogy a hiteligénylők vissza tudják-e fizetni a hitelt és a kamatokat. Előfordul, hogy tévednek hitelképesség megítélésekor és ezért a hiteltevékenységük során veszteséget szenvednek. Ennek megelőzésére a bankoknak értékelő rendszereket kell készíteniük az adósminősítésre. A túlzottan koncentrált hitelezés, azaz egy hiteladós vagy egy adott szektor nagyarányú meghitelezése a bank bukásához vezethet.
2010. január 22. A legtöbb befektetés gyümölcse csak hosszabb idő alatt érik be, a hozamok a befektetést követő években jelentkeznek, így a befektetőt elsősorban az érdekli, hogy a jövőbeli hozamok értéke nagyobb lesz-e, mint a befektetés érdekében „ma” kifizetett pénzösszeg. Az ilyen típusú problémák megoldása a jelenérték számítással történik.
A jelenérték számítás tehát a jövőben esedékes pénzösszegek jelen időpontra vonatkozó értékének meghatározását jelenti.
A jelenérték nagysága attól a kamatlábtól (megtérülési vagy hozamrátától) függ, ami a hasonló befektetéseken a figyelembe vett időszak alatt elérhető.
PV=C1*(1/(1+r)n)
Az 1/(1+r) a kamattényező reciproka, amit diszkonttényezőnek, diszkontfaktornak is nevezünk. A diszkonttényező azt fejezi ki, hogy a jelenérték hányszorosa valamely jövőbeli időpontban esedékes egységnyi pénzösszegnek.
Mivel a jövőbeli pénzösszegek kevesebbet érnek, ezért le kell értékelni azokat ahhoz, hogy a mai egyenértéküket, azaz jelenértéküket megkapjuk. A jelenérték számítás a diszkontálás módszerén alapul, ami a kamatszámítással ellentétes irányú művelet. A diszkontálásnál használatos kamatlábat diszkontrátának nevezik.
A befektetések hozama általában nem egyetlen évben képződik, hanem több éven keresztül. A hosszabb időtartam alatt várható jövőbeni pénzösszegek együttes jelenértékét általános alakban a következők szerint írhatjuk fel:
PV=ΣCt/(1+r)t
Arra a kérdésre, hogy megéri-e ma befektetni az adott
2010. január 22. A jövőérték számítás a mai (jelenbeli) pénzösszeg valamely jövőbeli időpontra vonatkozó értékének a meghatározását jelenti. A jövőérték számítás a kamatszámítás módszerén alapul.
A befektetett pénz, a kezdő tőke időegység alatti tőkenövekményét kamatnak nevezzük. A kamat a pénz időértékét méri pénzösszegben kifejezve. A kezdő tőke százalékban kifejezett éves növekménye a névleges kamatláb. A kamat elszámolási időtartam hossza a kamatperiódus.
FV= C0*(1+r)
1+r: azt fejezi ki, hogy a jövőbeli érték hányszorosa az egységnyi mai pénzösszegnek.
Egyszerű kamatozás:
Egyszerű kamatozás esetén minden periódusban csak a kezdő befektetés kamatozik. Mivel a korábbi periódusokra kapott kamatok nem kerülnek újra befektetésre, így a lekötés időtartama alatt a vagyonunk lineárisan (periódusonként azonos összeggel) nő.
FV= C0*(1+r)
Kamatos kamatozás:
A kamatos kamatozás azt jelenti, hogy minden korábbi időszakban kapott kamat befektetésre kerül (hozzáadják a kezdeti befektetéshez, azaz tőkésítik) és ez a következő időszakban többletkamatot eredményez. Így a lekötött időtartam alatt pénzünk exponenciálisan (periódusonként azonos ütemben) nő.
FVn = C0(1+r)n vagy FVn = PV(1+r)n
FVn : a mai pénzösszeg jövőértéke az n-edik évben
C0 = PV : mai (jelenbeli) pénzösszeg
n : a
|
|
Legfrissebb hozzászólások