A pénz megszűnése

A pénz a pénzteremtő műveletek inverzeivel szűnik meg. Pénz megsemmisítő műveletek a hitel visszafizetés, a hitel kamatok kifizetése, illetve a kereskedelmi bankok deviza eladása. A pénz megsemmisülés – hasonlóan a pénzteremtéshez – a pénzállomány nagyságát változtatja. Abban az esetben, ha a bankok által nyújtott hitelek jelentős részét nem tudják visszafizetni a magánszektor szereplői, akkor bankválság alakul ki. Ebben az esetben a multiplikációs folyamat a visszájára fordul, mert a nem fizetés fertőzésszerűen terjed szét a bankrendszerben és a magánszektorban. Amennyiben nincs betétbiztosítás, úgy a bankcsődök a kereskedelmi banki pénzek hirtelen megsemmisülését eredményezik. Folytatva a fertőzés analógiát, ebben a helyzetben egészséges pénzügyi helyzetben lévő gazdasági szereplők vesztik el vagyonuk egy részét és lehetetlenülnek el.

Pénzteremtő bankműveletek

Két alapvető pénzteremtő bankműveletet különböztetünk meg. Az első a zárt gazdaság feltételezésén alapul. Ekkor a pénzteremtés úgy történik, hogy a belföldi bankrendszer hitelt nyújt a nem monetáris szereplőknek. A hitelnyújtás történhet hitelszerződés, vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megvásárlása formájában. E bankművelet eredményeként a nem monetáris szereplők bankbetétei játsszák közvetlenül a pénz szerepét. Ezért kiegészíthetjük az előbbieket azzal, hogy a bankok betéti kamatfizetései is pénzteremtést jelentenek.

A pénzteremtés másik alapvető módja a monetáris szereplők külföldi fizetőeszköz vásárlása. A külföldi fizetőeszköz az adott országban nem tölti be a törvényes fizetőeszköz szerepét. Határesetek itt is vannak, hiszen instabil pénz esetén más országok törvényes fizetőeszköze(i) átvehetik részlegesen a pénzfunkciókat. A monetáris szereplők külföldi fizetőeszköz vásárlásának szabadsága a nemzeti valuta (törvényes fizetőeszköz) konvertibilitásának fokától függ.

Két alapesetet különböztethetünk meg. Az egyik esetben külföldi fizetőeszközt csak a monetáris hatóság vásárolhat. A másik esetben ezt a műveletet korlátozás nélkül bármelyik bank megteheti. Az elkülönítésből láthatjuk, hogy e pénzteremtő művelet súlya függ az átváltás szabadságától. Amennyiben a nem monetáris szereplők is szabadon rendelkezhetnek külföldi fizetőeszközzel, akkor a kereskedelmi bankokkal szembeni átváltási igények is jelentősen nőnek. A devizavásárlással teremtett pénz tulajdonképpen nem más, mint a külföldi fizetőeszközt kibocsátó monetáris intézmény fizetési ígéretének elfogadása. Az

Monetáris hatóság

A monetáris hatóság (Magyarországon az MNB) hagyományosan rendelkezik a pénzkibocsátás (emisszió) monopóliumával. A jegybanki elnevezés is ebből a privilégiumból ered. Második funkciója az ország nemesfém és devizatartalékainak kezelése. Harmadik funkciója, hogy vezeti a monetáris és nem monetáris pénzintézetek számláját, átutalásokat hajt végre közöttük, likviditási szolgáltatást nyújt. Negyedik funkciója, hogy a kormány bankjaként vezeti a központi költségvetés számláját.

Tipikus esetben a monetáris hatóság banki szolgáltatásokat csak az előbb említett szereplőknek nyújt. Egyszintű bankrendszerben, vagy az egy- és kétszintű bankrendszer közötti átmeneti időszakban nem monetáris és nem kormányzati szereplőkkel is kapcsolatban van a monetáris hatóság, mint szolgáltató intézmény. A nem monetáris szereplőknek nyújtott banki szolgáltatások nem jegybanki funkciók. A monetáris hatóság hagyományos feladata a hitel- és pénzkínálat, a kamatalakulás befolyásolása. Devizahatóságként biztosítja a hazai fizetőeszköz stabilitását. Újabb keletű, de növekvő jelentőségű feladata a pénzügyi szolgáltató rendszer stabilitásának biztosítása.

Árfolyamrögzítés

Árfolyamrögzítés esetében a jegybank garanciát vállal arra, hogy az ország devizájának egy másik (horgony-)devizához vagy devizakosárhoz kapcsolódó árfolyamát egy meghatározott szinten, vagy szűk sávon belül tartja. Ha a horgonydevizát kibocsátó ország inflációja alacsony, akkor nyitott gazdaságokban az árfolyam stabilizálásán keresztül a legtöbb esetben közvetve az árszínvonalat is stabilizálja jegybank, mintegy importálva a horgonydeviza országának árstabilitását.

Rögzített árfolyamos rendszerben a jegybank általában nem képes önálló kamatpolitikát folytatni. Az irányadó kamat szintje gyakorlatilag követi a horgonydevizát kibocsátó ország kamatszintjét, hosszabb távú eltérések csak abban az esetben lehetségesek, ha a belföldi és külföldi szereplők közötti tőkeáramlást jogi eszközökkel korlátozzák, azaz a deviza konvertibilitását csökkentik. Az árfolyam rövid távú elmozdulásainak ellensúlyozására a jegybank devizapiaci intervenciók keretében végrehajtott devizaeladási és -vásárlási műveleteket hajt végre.

Az árfolyamrögzítés előnye a rendszer egyszerűsége és átláthatósága. Hátránya ugyanakkor egyrészt, hogy a rögzített árfolyam hitelességének fenntartásához nagy mennyiségű külföldi devizatartalék felhalmozására van szükség, ami drága. Másrészt az árfolyamrögzítés hitelességét nehéz megőrizni: az árfolyamrögzítéseknek gyakran leértékeléssel járó valutaválságok vetnek véget, melyek után az ország gazdasága akár évekre is recesszióba süllyedhet.

Az MNB által 1995 és 2001 között követett csúszó leértékelés az árfolyamrögzítés egy speciális fajtája. A hazai monetáris rendszernek 2008. február 25-ig részét

Százalékpont

A százalékpont az egységnyi változás 1/100-ad része, a bázispont százszorosa. A százalék érték változását szokták százalékpontban meghatározni. Ha például a kamat 5 %-ról 4 %-ra csökken, akkor 1 százalékponttal csökken, nem pedig 1 %-kal, hiszen akkor csak 4,95 %-ra változna.

Általában a pénzügyi eszközök értékének, kamatának változását szokás százalékpontban kifejezni. Másik felhasználási területe két pénzügyi termék értéke, kamata közötti különbség megnevezése.

Magyar államkötvény

A Magyar Államkötvény egy évnél hosszabb futamidejű, kamatozó állampapír. Jelenleg 3, 5, 10 és 15 éves futamidővel kerülnek értékesítésre. A kamat-megállapítás szempontjából beszélhetünk fix- és változó kamatozású kötvényekről.

A fix kamatozású államkötvények esetében már a kibocsátáskor meghirdetett és rögzített az egyes kamatfizetési periódusokban kifizetendő kamat nagysága. Általában évente két alkalommal fizet kamatot, a tőke törlesztésére a lejáratkor, egy összegben kerül sor. Ezzel szemben a változó kamatozású kötvényeknél csak a kamat-megállapítás módja és ideje rögzített, a kifizetendő kamat mértéke csak az adott kamatfizetési periódusra ismert.

A kamatfizetés gyakoriságát tekintve a Magyar Államkötvények között vannak éves és féléves gyakorisággal kamatot fizető papírok is. A 2002-től kibocsátásra kerülő államkötvények évente fizetnek kamatot.

A Magyar Államkötvény alapcímlete 10 ezer forint. A Magyar Államkötvény új sorozatai csak dematerializált formában kerülnek kibocsátásra, tehát kinyomtatva nem léteznek ezek a papírok, csak értékpapírszámlán lehet őket nyilvántartani. A kötvény-sorozatok a kibocsátást követően bevezetésre kerülnek a Budapesti Értéktőzsdére. A Magyar Államkötvényt belföldi magánszemélyek, gazdálkodó szervezetek és külföldi befektetők egyaránt megvásárolhatják, illetve értékesíthetik az értékpapírok teljes futamideje alatt.[pszaf.hu]

Fedezeti pont

A fedezeti pont megmutatja mekkora értékesítési volumen szükséges az összes költség fedezésére.

A vállalkozásoknál felmerülő költségeket két csoportban soroljuk, állandó vagy fix és változó költségekre. A fix költségek azok, amelyek akkor is felmerülnek, ha nincs termelés, szolgál­tatásnyújtás.

Jellemző fix költségek

amortizáció kamatteher adminisztrációs költség, állandó személyzet bérköltsége bérleti díjak karbantartás, javítás költségei közüzemi szolgáltatások (telefon, villany, gáz, vízdíj) biztosítási díjak

A változó költségek a termelési, értékesítési forgalom változásával együtt vál­toznak.

Jellemző változó költségek

anyagköltség termékre, szolgáltatásra jutó bérköltség egyéb értékesítési költségek

A fedezeti pont számítása

Q=(Fix költség)/(Termék eladási ára – Egy termékre eső változó költség)

EV/EBDIT

A P/E-mutatóval kapcsolatos problémák valamint a cash-flow alapú mutatók esetében a cash-flow számításának nehézsége miatt különösen a magas tőkeáttételű, ugyanakkor stabil cash-flow-t termelő ágazatok (pl. távközlés, energiaipar) értékelésére elterjedt mutató a kétségtelenül jóval bonyolultabb EV/EBDIT (EV–Enterprise Value) hányados, amely a cég tartós finanszírozásának piaci értékét (EV) viszonyítja egy, a finanszírozás hatásait nem tartalmazó eredményadathoz (EBDIT – amortizáció, kamat és adó előtti eredmény), amellyel az EV/EBDIT-mutató kiszűri a társaságok eltérő tőkeszerkezetéből, amortizációs politikájából és adózásából fakadó különbségeket, és ezzel lehetővé teszi piaci alapú összehasonlításukat. A mutató elemei:

EV = Piaci kapitalizáció + hosszú távú hitelfinanszírozás – szabad pénzeszközök

EBDIT = Adózott eredmény + értékcsökkenés + kamatkiadások + adók

Miközben a nevezőben szereplő mutató az operatív cash-flow tartalmát közelíti, a számlálóban szereplő cégérték a forgótőkét kiszűrve a tartós forrásokkal finanszírozott eszközértéknek felel meg. A mutató jelentősége, hogy az így kalkulált eszközöket és az általuk termelt cash-flow-t vetíti egymásra, ezáltal a P/E vagy a P/CF mutatóval szemben figyelembe veszi a finanszírozási szerkezet hatásait, és az eszközök által termelt teljes jövedelmet (működési költségek levonása után) és nemcsak a nyereséget (vagy nettó cash-flow-t) tekinti eredménynek.

A mutató inverze az EBDIT/EV ugyanakkor megtérülési rátát számol, és

Kamatfedezettségi mutató

Ez a mutató ugyan szigorú értelemben véve nem tőkeáttételi mutató, közvetetten azonban méri a társaság eladósodottságát, hiszen értéke szintén a finanszírozási kockázat mérésére alkalmas. Különösen a finanszírozó pénzintézetek alkalmaznak különböző, ehhez hasonló fedezeti mutatókat, amelyeknek lényege, hogy azt igyekeznek mérni, milyen mértékben képes a társaság eleget tenni hiteltartozásaiból eredő kötelezettségeinek.

Ebben arra keressük a választ, hogy a társaság adózás és kamatfizetés előtti nyeresége és az időszakban elszámolt amortizáció (ami az adózás előtti működési pénzáramlásnak egy durva, de nagyságrendileg helytálló becslése) milyen mértékben nyújt fedezetet a társaság kamatkötelezettségeinek teljesítésére. Tehát a mutató számlálójában az időszaki adózás és kamatfizetés előtti eredmény és az időszakban elszámolt amortizáció szerepel, míg a nevezőbe az időszaki kamatráfordításokat állítjuk be.

Minél magasabb a kamatfedezettségi mutató értéke, annál nagyobb biztonsággal tud a társaság eleget tenni kamatfizetési kötelezettségeinek. A mutató több időszakon keresztüli tartósan magas értéke azt is jelzi, hogy a társaságnak nagy biztonsággal lehet hitelezni. Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a társaság tevékenységének üzleti kockázata, állandó kamatráfordítási szint mellett annál nagyobb lesz a kamatfedezet tényleges vagy várható ingadozása, ennek megfelelően az ilyen társaságok hitelezése kockázatosabb. A fedezettségi mutatók értelmezésénél nagyon figyelni kell annak tisztázására, hogy mi a mutató pontos tartalma. Különösen hitelbírálatoknál figyelhető meg gyakran, hogy az

Fedezeti mutató

Ez a mutató arra keresi a választ, hogy a társaság fő tevékenységéhez kapcsolódó fedezeti összeg (értékesítési árbevétel és önköltségének különbsége) mekkora hányada a társaság nettó árbevételének. A számlálóban az árbevételek és az egyéb bevételek értékének az értékesítés közvetlen önköltségével csökkentett összege (B típusú eredménykimutatásból számítható), a nevezőben az árbevételek és az egyéb bevételek összege szerepel.

A fedezeti mutató a társaság alaptevékenységének jövedelmezőségét vizsgálja, vagyis azt mutatja, hogy az alaptevékenységhez kapcsolódó értékesítés során mekkora haszonkulcsot (árrést) sikerült érvényesíteni. A mutatót nagyon jól alkalmazhatjuk az egyes előállított vagy kereskedelemben értékesített termékcsoportok jövedelmezőségének vizsgálatára, amennyiben rendelkezésre állnak a kellő részletezettségű adatok. Ennél a mutatónál is sokkal inkább az összehasonlításnak, mintsem a mutató abszolút nagyságának elemzése vezethet eredményre.

A mutató nagysága összevetve a versenytársak hasonló értékeivel a társaság, illetve termékei piaci pozíciójára enged következtetni. Másrészt a fedezeti mutató időbeni változása az értékesített termék előállításának, illetve értékesítésének költséghatékonyságát is jelezheti. Ha az árbevétel-arányos nyereséget és a fedezeti mutatót együttesen vizsgáljuk, következtetéseket vonhatunk le a társaság működésének jövedelmezőségéről is. Viszonylag magas fedezeti mutató, de alacsony árbevétel-arányos nyereség esetén a problémát nem az alaptevékenységben, hanem a társaság működésének egyéb vonatkozásaiban kell keresni. Ilyenek lehetnek például a magas adminisztrációs költségek vagy a