2010. november 19. A racionalitás a közgazdaságtan egyik alapkategóriája. Minden gazdasági szereplőről feltételezzük, hogy racionálisan viselkedik, azaz saját hasznát/nyereségét akarja növelni. A gazdasági racionalitás egyik magyarázata, hogy az emberek önérdeküket akarják követni, ez az önérdekkövetés vezérli őket minden gazdasági cselekedetükben, döntéseikben. Tehát feltételezzük, hogy minden gazdasági szereplő (akár fogyasztóról, akár vállalatról van szó) azt az alternatívát fogja választani, amely számára a legtöbb eredménnyel jár, és ez egyben azt is jelentheti, hogy figyelmen kívül hagyja, hogy ezzel esetleg másoknak kárt okoz.
A racionalitást ne keverjük össze az önzéssel! Egy gyerek számára racionális lehet az, hogy kapjon két tábla csokoládét, de az is, hogy ebből az egyiket az öccsének adja. A nagypapa számára teljesen racionális cselekedet, ha az unokájának pénzt ad, és nem vár érte semmit cserébe.
Amikor Teréz anya 1979-ben megkapta a Béke Nobel-díjat, az azzal járó 190.000 dollárból leprakórházat akart építtetni. Vajon racionális volt-e cselekedete? Önző módon cselekedett? Tudjuk, hogy Teréz anya egyik tevékenysége a leprások gyógyítása volt, tehát amikor kórházat akart építtetni, akkor ezzel saját tevékenységét segítette, tehát saját érdekében cselekedett. Mondhatjuk-e rá, hogy önző módon cselekedett? Furcsa lenne azt mondani Teréz anyára, hogy magatartása “önző” volt. Félrevezető lehet a közgazdászok szóhasználata, amikor azt mondják,
2010. január 9. A kormányzati, ill. irányítószervek gazdasági racionalitásának lényege a társadalmi jólét növelése. E cél által vezérelve kell beavatkozniuk a gazdasági folyamatokba például vámokkal, adókkal, az árak növelésével vagy „befagyasztással”.
Vannak olyan javak, melyeket a gazdasági alanyok, szervetek saját céljaik alapján nem elegendő mértékben vagy széles néptömegek által meg nem fizethető áron állítanának elő („közjavak”, infrastruktúra, egészségügy, védelem, közrend, stb.). E javak és szolgáltatások biztosítása is alapvető gazdasági döntéseket igényel, ezt is racionalitás jellemzi, de ennek jellege lényegesen eltér a profit vagy a kamat növelésével kapcsolatos döntésektől.
2010. január 9. Gazdaságilag racionális viselkedés minden olyan cselekedet, amely jobb gazdasági eredmények elérését, vagy rosszabb eredmények bekövetkezésének elkerülésést célozza.
A racionális cselekvés azonban nem azonosítható az önzéssel. A jó eredmények általában a cselekvések (eredmények) több, eltérő sorozatával (csomagjával, kombinációjával) egyaránt elérhetők. Az önérdek jóval szélesebb valóságtartalommal bír, mint azt a közgazdasági modellek általában feltételezik. Sőt a gazdasági racionalitás tartalmát egy adott társadalom szokásai, hagyományai, erkölcsi, vallási, politikai értékrendje határozza meg alapvetően, s csak a valóság egy részére igazak azok a modellek, amelyek egyszerű számértékekkel kívánják helyettesíteni az önérdek és a racionalitás tartalmát.
Az egyének döntései a gazdasági racionalitáson túl, személyes tulajdonságaiktól, céljaiktól ill. erkölcsi, politikai és szociális sajátosságoktól, szokásoktól egyaránt függnek. A gazdasági racionalitás tartalma nem fogalmazható meg a társadalom minden tagjára általánosan. A gazdasági tevékenységek (szereplők) csoportjára például többé-kevésbé eltérő gazdasági racionalitás jellemző.
|
|
Legfrissebb hozzászólások