Pénzáramlások

A pénzáramlások átszövik az egész gazdaságot, minden gazdasági szereplőt összekapcsolnak. A pénzáramlások színterei a különböző piacok és a fiskális rendszer. E pénzfolyamatok koordinációs mechanizmusai összetettek. A piaci koordináció mellett jelentős szerepe van az állami újraelosztásnak, de jelen van reciprocitás is. A különböző non profit szervezetek, a piaci szereplők önkéntes adakozását közvetítő pénzáramlásai is részei a pénzügyi rendszer folyamatainak. E nagyon is eltérő mozgatórúgók által kiváltott pénzáramlások a fizetési rendszereken keresztül valósulnak meg. Megkülönböztetjük a belföldi fizetési rendszert és a különböző nemzetközi fizetési rendszereket.

A pénzügyi rendszerben zajló pénzáramlások főbb típusai a következők:

piaci tranzakciók árjelzések kíséretében zajlanak. Ekkor a pénzáramlások, valamilyen tényleges reáljószágok, vagy különböző időpontokban rendelkezésre álló pénzjövedelmek cseréjét közvetítik A különböző azonnali (promt) és határidős (termin) ügyletek árai és egyéb kondíciói fontos információt, jelzéseket hordoznak. Bizonyos piaci tranzakciók (pl. értékpapírok elsődleges kibocsátása) során olyan technikákat alkalmaznak (pl. aukció), amelyek tesztelik a piac reakcióit, a tényleges keresletet. Léteznek olyan tranzakciók is, amelyek célja kimondottan az információk torzítása. Ilyen lehet például bizonyos gazdasági társaságok részéről a saját részvények felvásárlása, majd eladása, más cégek részvényeivel való spekuláció. kormányzati transzferek. Ezek mindig meghatározott jogszabályok által előírt és/vagy kikényszerített, elmaradásukat szankcionáló pénzáramlások. a különböző gazdasági szereplők

Monetáris rendszer

A monetáris rendszer feladata a gazdaság pénzellátásának a biztosítása. A belső értékkel nem rendelkező pénzrendszerekben a pénz a bankrendszer passzívája. Másképpen fogalmazva: a mai pénzt a bankrendszer teremti. A monetáris rendszer maga is tagolt, többféle intézmény működésének eredménye.

A rendszer szabályozó és irányító eleme a monetáris hatóság. Ennek szerepe az elsődleges likviditás (készpénz) kibocsátása (emisszió), a rendszer többi elemének pénzteremtő képességének szabályozása és befolyásolása, a belföldi fizetési rendszer szabályozása és működtetése, a hazai fizetőeszköz külföldi országok fizetőeszközeihez való viszonyának meghatározása, a pénzrendszer működésével kapcsolatos bizalom fenntartása A monetáris hatóság sok ponton közvetlen kapcsolatban van kormányzattal, a kormányzati szektor részének is tekinthető.

A rendszer másik elemét a kereskedelmi bankok jelentik, amelyek betéteket gyűjtenek, kölcsönöket nyújtanak, elszámolási számlákat vezetnek és így képesek magukra szóló követelést (másodlagos likviditást, számlapénz) teremteni. A betétek gyűjtése és azok kikölcsönzése pénzügyi közvetítő tevékenység, mint ilyen tőkepiaci tevékenység. A bankok üzleti vállalkozások, működésüket közvetlenül az üzleti szervezetekre jellemző célok (terjeszkedés, profitabilitás, vállalati érték növelése) követése jellemzi.

A bankokkal szemben további elvárás a likviditás, az idegen források visszafizetésének képessége, valamint a hosszú távú fizetőképesség, a szolvencia fenntartása. E célok és elvárások egymásnak ellentmondanak, ezért a „mágikus háromszögnek” is nevezik a célfüggvény

A pénz megszűnése

A pénz a pénzteremtő műveletek inverzeivel szűnik meg. Pénz megsemmisítő műveletek a hitel visszafizetés, a hitel kamatok kifizetése, illetve a kereskedelmi bankok deviza eladása. A pénz megsemmisülés – hasonlóan a pénzteremtéshez – a pénzállomány nagyságát változtatja. Abban az esetben, ha a bankok által nyújtott hitelek jelentős részét nem tudják visszafizetni a magánszektor szereplői, akkor bankválság alakul ki. Ebben az esetben a multiplikációs folyamat a visszájára fordul, mert a nem fizetés fertőzésszerűen terjed szét a bankrendszerben és a magánszektorban. Amennyiben nincs betétbiztosítás, úgy a bankcsődök a kereskedelmi banki pénzek hirtelen megsemmisülését eredményezik. Folytatva a fertőzés analógiát, ebben a helyzetben egészséges pénzügyi helyzetben lévő gazdasági szereplők vesztik el vagyonuk egy részét és lehetetlenülnek el.

Endogén pénzteremtés

Az endogén pénzteremtés elmélete abból indul ki, hogy a gazdaság szereplői M nagyságú hitelt igényelnek a kereskedelmi bankoktól. Ha a bankok a hiteligényt teljesítik, akkor a pénzmennyiség éppen ennyivel nő. Az új pénz kereskedelmi banki pénz formát ölt, technikailag számlapénz. A kereskedelmi bank nem bocsáthat ki készpénzt. Ezen új pénz egy részét – továbbra is fenntartva a pénzforgalom készpénz hányadára vonatkozó feltételezést – éppen M*x összeget a finanszírozást igénylők készpénzben kérnek. A pénzteremtéshez a kereskedelmi bankoknak készpénz tartalékra van szüksége (KPB). A gazdasági szereplők számára rendelkezésre álló látra szóló számlakövetelés M(1-x) lesz. Ezzel a gazdasági szereplők bármely más gazdasági szereplőnek fizetni kívánnak.

Ha a másik szereplő számláját a pénztulajdonos bankja vezeti, akkor e fizetést egyszerű bankon belüli jóváírással hajtják végre. Ha más banknál vezetik a partner számláját, akkor kereskedelmi banki pénz a fizetési rendszeren keresztül jut el az ő számlájára. E művelet biztonsága érdekében a monetáris hatóság minden kereskedelmi bank számára tartalékolási kötelezettséget ír elő (R), amelynek rátája továbbra is y. A tartalék funkciója, hogy rendelkezésre álljon likviditás a bankok közötti számlajóváírásra. Ez a tartalékolási kötelezettség azt jelenti, hogy a fizetések lebonyolítására alkalmas betétek (1-y) nagyságát a bank tovább hitelezheti, hiszen olyan tapasztalat van, hogy egy

Exogén pénzteremtés

Tegyük fel, hogy a nem pénzügyi szereplők birtokában van egy adott pillanatban KP értékű készpénz, amely kiindulásként azonos az összes pénzmennyiséggel. A pénz egy részét a gazdasági szereplők készpénz kímélő fizetési módok alkalmazása miatt bankba teszik. A pénzforgalom készpénz hányada sok tényező (szokások, szabályozás, technikai feltételek, várakozások stb.) függvénye. Ha a szereplők pénzük x-ed hányadát tartják készpénzben, akkor a bankbetét (számlapénz) nagysága KP(1-x). A kereskedelmi bankok e betéteket azért gyűjtik, hogy azokat, megfelelő haszon (marzs) fejében tovább kölcsönözzék. A bankok óvatosak és arra az esetre, ha betétesek egy része készpénzhez kíván jutni y nagyságú tartalékot képeznek. Kihitelezhető forrásaik a mindenkori betéteik (1-y)-szorosa. Az egyes kereskedelmi bankok – úgy tűnik – nem teremtenek pénzt, pusztán tovább kölcsönzik a betéteket. A kereskedelmi bankok KP(1-x)(1-y) hitelt képesek nyújtani. Hogy néz ki ebben az esetben a gazdaságban lévő pénzmennyiség?

Ez nem más, mint M1= KPx+KP(1-x)+KP(1-x)(1-y)

A hitelnyújtás után a pénz csak kisebb része marad készpénzben, nagyobb része fizetésre szolgáló betét, a kereskedelmi bank szempontjából kikölcsönözhető pénz. A kereskedelmi bankok pénzügyi közvetítő tevékenysége eredményeként a pénzmennyiség megsokszorozódik. Ezt pénz multiplikációnak nevezzük. Ennek működése az előbbi példa folytatásából a következőképpen mutatható be. Jelöljük a különböző időpontokat felső index-szel. A kiinduló

Pénzteremtő bankműveletek

Két alapvető pénzteremtő bankműveletet különböztetünk meg. Az első a zárt gazdaság feltételezésén alapul. Ekkor a pénzteremtés úgy történik, hogy a belföldi bankrendszer hitelt nyújt a nem monetáris szereplőknek. A hitelnyújtás történhet hitelszerződés, vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megvásárlása formájában. E bankművelet eredményeként a nem monetáris szereplők bankbetétei játsszák közvetlenül a pénz szerepét. Ezért kiegészíthetjük az előbbieket azzal, hogy a bankok betéti kamatfizetései is pénzteremtést jelentenek.

A pénzteremtés másik alapvető módja a monetáris szereplők külföldi fizetőeszköz vásárlása. A külföldi fizetőeszköz az adott országban nem tölti be a törvényes fizetőeszköz szerepét. Határesetek itt is vannak, hiszen instabil pénz esetén más országok törvényes fizetőeszköze(i) átvehetik részlegesen a pénzfunkciókat. A monetáris szereplők külföldi fizetőeszköz vásárlásának szabadsága a nemzeti valuta (törvényes fizetőeszköz) konvertibilitásának fokától függ.

Két alapesetet különböztethetünk meg. Az egyik esetben külföldi fizetőeszközt csak a monetáris hatóság vásárolhat. A másik esetben ezt a műveletet korlátozás nélkül bármelyik bank megteheti. Az elkülönítésből láthatjuk, hogy e pénzteremtő művelet súlya függ az átváltás szabadságától. Amennyiben a nem monetáris szereplők is szabadon rendelkezhetnek külföldi fizetőeszközzel, akkor a kereskedelmi bankokkal szembeni átváltási igények is jelentősen nőnek. A devizavásárlással teremtett pénz tulajdonképpen nem más, mint a külföldi fizetőeszközt kibocsátó monetáris intézmény fizetési ígéretének elfogadása. Az

Vagyonmérleg

Tartalma a vagyon. Olyan kétoldalú kimutatás, amely egy adott időpontra vonatkozóan pénzértékben tartalmazza a szóban forgó gazdasági egység eszközeit összetétel (fajta) és eredet (forrás) szerint.

Aktívák Passzívák Reáleszközök értéke Más gazdasági egységekkel szembeni követelések Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások Egyenleg: tiszta vagyon Aktívák Passzívák Reáleszközök értéke Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások Ingatlan Tartozás ”Z” vállalattal/ágazattal szemben Épületek Tartozás az állammal szemben Gépek, berendezések Készletek Tiszta vagyon Anyagok Más gazdasági egységekkel szembeni követelések Követelés ”Y” vállalattal/ágazattal szemben Követelés az állammal szemben

Adóalany

Adóalany az a természetes vagy jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, amely saját neve alatt bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végez gazdasági tevékenységet.

Liberalizáció

A liberalizáció a gazdaság esetében a különböző (jogszabályi, intézményi stb.) gazdasági korlátokat megszüntető törekvés.

Árfolyamrögzítés

Árfolyamrögzítés esetében a jegybank garanciát vállal arra, hogy az ország devizájának egy másik (horgony-)devizához vagy devizakosárhoz kapcsolódó árfolyamát egy meghatározott szinten, vagy szűk sávon belül tartja. Ha a horgonydevizát kibocsátó ország inflációja alacsony, akkor nyitott gazdaságokban az árfolyam stabilizálásán keresztül a legtöbb esetben közvetve az árszínvonalat is stabilizálja jegybank, mintegy importálva a horgonydeviza országának árstabilitását.

Rögzített árfolyamos rendszerben a jegybank általában nem képes önálló kamatpolitikát folytatni. Az irányadó kamat szintje gyakorlatilag követi a horgonydevizát kibocsátó ország kamatszintjét, hosszabb távú eltérések csak abban az esetben lehetségesek, ha a belföldi és külföldi szereplők közötti tőkeáramlást jogi eszközökkel korlátozzák, azaz a deviza konvertibilitását csökkentik. Az árfolyam rövid távú elmozdulásainak ellensúlyozására a jegybank devizapiaci intervenciók keretében végrehajtott devizaeladási és -vásárlási műveleteket hajt végre.

Az árfolyamrögzítés előnye a rendszer egyszerűsége és átláthatósága. Hátránya ugyanakkor egyrészt, hogy a rögzített árfolyam hitelességének fenntartásához nagy mennyiségű külföldi devizatartalék felhalmozására van szükség, ami drága. Másrészt az árfolyamrögzítés hitelességét nehéz megőrizni: az árfolyamrögzítéseknek gyakran leértékeléssel járó valutaválságok vetnek véget, melyek után az ország gazdasága akár évekre is recesszióba süllyedhet.

Az MNB által 1995 és 2001 között követett csúszó leértékelés az árfolyamrögzítés egy speciális fajtája. A hazai monetáris rendszernek 2008. február 25-ig részét