A pénz megszűnése

A pénz a pénzteremtő műveletek inverzeivel szűnik meg. Pénz megsemmisítő műveletek a hitel visszafizetés, a hitel kamatok kifizetése, illetve a kereskedelmi bankok deviza eladása. A pénz megsemmisülés – hasonlóan a pénzteremtéshez – a pénzállomány nagyságát változtatja. Abban az esetben, ha a bankok által nyújtott hitelek jelentős részét nem tudják visszafizetni a magánszektor szereplői, akkor bankválság alakul ki. Ebben az esetben a multiplikációs folyamat a visszájára fordul, mert a nem fizetés fertőzésszerűen terjed szét a bankrendszerben és a magánszektorban. Amennyiben nincs betétbiztosítás, úgy a bankcsődök a kereskedelmi banki pénzek hirtelen megsemmisülését eredményezik. Folytatva a fertőzés analógiát, ebben a helyzetben egészséges pénzügyi helyzetben lévő gazdasági szereplők vesztik el vagyonuk egy részét és lehetetlenülnek el.

Endogén pénzteremtés

Az endogén pénzteremtés elmélete abból indul ki, hogy a gazdaság szereplői M nagyságú hitelt igényelnek a kereskedelmi bankoktól. Ha a bankok a hiteligényt teljesítik, akkor a pénzmennyiség éppen ennyivel nő. Az új pénz kereskedelmi banki pénz formát ölt, technikailag számlapénz. A kereskedelmi bank nem bocsáthat ki készpénzt. Ezen új pénz egy részét – továbbra is fenntartva a pénzforgalom készpénz hányadára vonatkozó feltételezést – éppen M*x összeget a finanszírozást igénylők készpénzben kérnek. A pénzteremtéshez a kereskedelmi bankoknak készpénz tartalékra van szüksége (KPB). A gazdasági szereplők számára rendelkezésre álló látra szóló számlakövetelés M(1-x) lesz. Ezzel a gazdasági szereplők bármely más gazdasági szereplőnek fizetni kívánnak.

Ha a másik szereplő számláját a pénztulajdonos bankja vezeti, akkor e fizetést egyszerű bankon belüli jóváírással hajtják végre. Ha más banknál vezetik a partner számláját, akkor kereskedelmi banki pénz a fizetési rendszeren keresztül jut el az ő számlájára. E művelet biztonsága érdekében a monetáris hatóság minden kereskedelmi bank számára tartalékolási kötelezettséget ír elő (R), amelynek rátája továbbra is y. A tartalék funkciója, hogy rendelkezésre álljon likviditás a bankok közötti számlajóváírásra. Ez a tartalékolási kötelezettség azt jelenti, hogy a fizetések lebonyolítására alkalmas betétek (1-y) nagyságát a bank tovább hitelezheti, hiszen olyan tapasztalat van, hogy egy

Exogén pénzteremtés

Tegyük fel, hogy a nem pénzügyi szereplők birtokában van egy adott pillanatban KP értékű készpénz, amely kiindulásként azonos az összes pénzmennyiséggel. A pénz egy részét a gazdasági szereplők készpénz kímélő fizetési módok alkalmazása miatt bankba teszik. A pénzforgalom készpénz hányada sok tényező (szokások, szabályozás, technikai feltételek, várakozások stb.) függvénye. Ha a szereplők pénzük x-ed hányadát tartják készpénzben, akkor a bankbetét (számlapénz) nagysága KP(1-x). A kereskedelmi bankok e betéteket azért gyűjtik, hogy azokat, megfelelő haszon (marzs) fejében tovább kölcsönözzék. A bankok óvatosak és arra az esetre, ha betétesek egy része készpénzhez kíván jutni y nagyságú tartalékot képeznek. Kihitelezhető forrásaik a mindenkori betéteik (1-y)-szorosa. Az egyes kereskedelmi bankok – úgy tűnik – nem teremtenek pénzt, pusztán tovább kölcsönzik a betéteket. A kereskedelmi bankok KP(1-x)(1-y) hitelt képesek nyújtani. Hogy néz ki ebben az esetben a gazdaságban lévő pénzmennyiség?

Ez nem más, mint M1= KPx+KP(1-x)+KP(1-x)(1-y)

A hitelnyújtás után a pénz csak kisebb része marad készpénzben, nagyobb része fizetésre szolgáló betét, a kereskedelmi bank szempontjából kikölcsönözhető pénz. A kereskedelmi bankok pénzügyi közvetítő tevékenysége eredményeként a pénzmennyiség megsokszorozódik. Ezt pénz multiplikációnak nevezzük. Ennek működése az előbbi példa folytatásából a következőképpen mutatható be. Jelöljük a különböző időpontokat felső index-szel. A kiinduló

Pénzteremtő bankműveletek

Két alapvető pénzteremtő bankműveletet különböztetünk meg. Az első a zárt gazdaság feltételezésén alapul. Ekkor a pénzteremtés úgy történik, hogy a belföldi bankrendszer hitelt nyújt a nem monetáris szereplőknek. A hitelnyújtás történhet hitelszerződés, vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megvásárlása formájában. E bankművelet eredményeként a nem monetáris szereplők bankbetétei játsszák közvetlenül a pénz szerepét. Ezért kiegészíthetjük az előbbieket azzal, hogy a bankok betéti kamatfizetései is pénzteremtést jelentenek.

A pénzteremtés másik alapvető módja a monetáris szereplők külföldi fizetőeszköz vásárlása. A külföldi fizetőeszköz az adott országban nem tölti be a törvényes fizetőeszköz szerepét. Határesetek itt is vannak, hiszen instabil pénz esetén más országok törvényes fizetőeszköze(i) átvehetik részlegesen a pénzfunkciókat. A monetáris szereplők külföldi fizetőeszköz vásárlásának szabadsága a nemzeti valuta (törvényes fizetőeszköz) konvertibilitásának fokától függ.

Két alapesetet különböztethetünk meg. Az egyik esetben külföldi fizetőeszközt csak a monetáris hatóság vásárolhat. A másik esetben ezt a műveletet korlátozás nélkül bármelyik bank megteheti. Az elkülönítésből láthatjuk, hogy e pénzteremtő művelet súlya függ az átváltás szabadságától. Amennyiben a nem monetáris szereplők is szabadon rendelkezhetnek külföldi fizetőeszközzel, akkor a kereskedelmi bankokkal szembeni átváltási igények is jelentősen nőnek. A devizavásárlással teremtett pénz tulajdonképpen nem más, mint a külföldi fizetőeszközt kibocsátó monetáris intézmény fizetési ígéretének elfogadása. Az

Vagyonmérleg

Tartalma a vagyon. Olyan kétoldalú kimutatás, amely egy adott időpontra vonatkozóan pénzértékben tartalmazza a szóban forgó gazdasági egység eszközeit összetétel (fajta) és eredet (forrás) szerint.

Aktívák Passzívák Reáleszközök értéke Más gazdasági egységekkel szembeni követelések Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások Egyenleg: tiszta vagyon Aktívák Passzívák Reáleszközök értéke Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások Ingatlan Tartozás ”Z” vállalattal/ágazattal szemben Épületek Tartozás az állammal szemben Gépek, berendezések Készletek Tiszta vagyon Anyagok Más gazdasági egységekkel szembeni követelések Követelés ”Y” vállalattal/ágazattal szemben Követelés az állammal szemben

Adóalany

Adóalany az a természetes vagy jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, amely saját neve alatt bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végez gazdasági tevékenységet.

Liberalizáció

A liberalizáció a gazdaság esetében a különböző (jogszabályi, intézményi stb.) gazdasági korlátokat megszüntető törekvés.

Árfolyamrögzítés

Árfolyamrögzítés esetében a jegybank garanciát vállal arra, hogy az ország devizájának egy másik (horgony-)devizához vagy devizakosárhoz kapcsolódó árfolyamát egy meghatározott szinten, vagy szűk sávon belül tartja. Ha a horgonydevizát kibocsátó ország inflációja alacsony, akkor nyitott gazdaságokban az árfolyam stabilizálásán keresztül a legtöbb esetben közvetve az árszínvonalat is stabilizálja jegybank, mintegy importálva a horgonydeviza országának árstabilitását.

Rögzített árfolyamos rendszerben a jegybank általában nem képes önálló kamatpolitikát folytatni. Az irányadó kamat szintje gyakorlatilag követi a horgonydevizát kibocsátó ország kamatszintjét, hosszabb távú eltérések csak abban az esetben lehetségesek, ha a belföldi és külföldi szereplők közötti tőkeáramlást jogi eszközökkel korlátozzák, azaz a deviza konvertibilitását csökkentik. Az árfolyam rövid távú elmozdulásainak ellensúlyozására a jegybank devizapiaci intervenciók keretében végrehajtott devizaeladási és -vásárlási műveleteket hajt végre.

Az árfolyamrögzítés előnye a rendszer egyszerűsége és átláthatósága. Hátránya ugyanakkor egyrészt, hogy a rögzített árfolyam hitelességének fenntartásához nagy mennyiségű külföldi devizatartalék felhalmozására van szükség, ami drága. Másrészt az árfolyamrögzítés hitelességét nehéz megőrizni: az árfolyamrögzítéseknek gyakran leértékeléssel járó valutaválságok vetnek véget, melyek után az ország gazdasága akár évekre is recesszióba süllyedhet.

Az MNB által 1995 és 2001 között követett csúszó leértékelés az árfolyamrögzítés egy speciális fajtája. A hazai monetáris rendszernek 2008. február 25-ig részét

Fundamentális elemzés

A fundamentális elemzők alapfeltevése, hogy az adott piac legalább gyengén hatékony, azaz a múltbeli árfolyam-alakulás elemzésével nem érhető el a piac átlagát tartósan meghaladó hozam egy adott kockázati szint elfogadása mellett. Az árfolyamok jövőbeli alakulását ebből következően azok a jövőben véletlenszerű időpontokban keletkező új információk fogják meghatározni, amelyek folyamatosan beépülnek az értékpapírok árfolyamába.

A fundamentális elemzés célja tehát annak megállapítása, hogy milyen gazdasági tényezők hatnak egy értékpapír árfolyamára, és ezek változása hogyan épül be az árfolyamokba. A fundamentális elemzők ennek megfelelően felállítanak egy gazdasági értékelési modellt, ami lehet végtelenül egyszerű, de nagyon összetett és kifinomult is, és amelyben azonosítják az értékpapír értékét meghatározó tényezőket és ezek összefüggéseit. Ezek a modellek, bár sok tekintetben jelentősen eltérnek egymástól, végkövetkeztetésükben közösek: végeredményben minden értékpapír fundamentális, közgazdasági értelemben vett (belső) értékét a kibocsátó vállalat várható jövőbeli jövedelemárama, illetve annak jelenbeli értéke határozza meg. Így a fundamentális elemzési modellek ennek a jövedelemáramnak a megragadására (pl. üzemi eredmény, EBIT, adózás utáni eredmény, egy részvényre jutó eredmény, egy részvényre jutó cash flow stb.), lehető legpontosabb előrejelzésére és a jövedelemre ható tényezőkre vonatkozó új információk gyors beépíthetőségére törekszenek.

Az értékpapírok árfolyamát meghatározó gazdasági tényezők kiválasztása és elemzése általában három szinten történik, amelyek

Technikai elemzés

A technikai elemzők, akiket másképpen „chartistáknak” is neveznek, arra a feltételezésre alapozzák előrejelzéseiket, hogy az egyes részvények árfolyamának, forgalmának és egyéb piaci jellemzőinek múltbeli alakulása meghatározza az árfolyam jövőbeli alakulását, a múltbeli adatok elemzése tehát hozzásegíthet a jövőbeli árfolyamok előrejelzéséhez. Elemzési tevékenységük éppen ezért arra irányul, hogy a kiválasztott részvény árfolyamának, esetleg egy index alakulásának statisztikai és grafikai vizsgálata segítségével olyan információkat szűrjenek le, amelyek segítségével a piac átlagánál jobb előrejelzéseket adhatnak. A múltbeli adatokat leíró grafikonokon (chartokon) megpróbálnak szabályosan ismétlődő alakzatokat (trendeket, trendfordulókat, alsó és felső lélektani küszöböket, speciális alakzatokat, mint például fej-váll alakzatok stb.) azonosítani, és ezek jövőbeli ismételt előfordulását a lehető legpontosabban előre jelezni.

Fontos észrevennünk, hogy a szigorú értelemben vett technikai elemzők nem fordítanak igazán figyelmet a vizsgált papír kibocsátójának tényleges gazdasági környezetére és tevékenységére, következtetéseiket kizárólag a múltbeli adatokon alapuló statisztikák elemzésére alapozzák. A technikai elemzők vélekedése szerint a piac szereplőinek rendelkezésére álló múltbeli információk még nem tükröződnek teljes mértékben a mai árfolyamokban, azok kifinomult elemzése a piac átlagát meghaladó hozamot eredményezhet. Az elemzők és az elemzéseket felhasználó befektetők közötti verseny tehát a minél teljeskörűbb, kifinomultabb és gyorsabb statisztikai elemzésekre összpontosul.