BIS (Nemzetközi Fizetések Bankja)

Nemzetközi Fizetések Bankja (Bank for International Settlements – BIS)

Bár nem a II. világháború után, hanem 1930-ban, a bázeli megállapodás alapján kezdte működését, mégis fontos intézménye a nemzetközi gazdasági rendszernek. Noha a BIS-t a washingtoni intézmények riválisának tekintették, főleg az Egyesült Államok, hamarosan kiderült, hogy olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyekre a Valutaalap, illetve a Világbank nem alkalmas, így a BIS mindvégig rugalmas tevékenységének eredményeként 1950-ben az amerikai vezetés már elvetette a Bank felszámolására vonatkozó korábbi javaslatát. Az európai gazdasági újjáépítés intézménye az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (Organisation for European Economic Cooperation – OEEC), a majdani OECD elődje lett. A vele együtt létrejött Európai Fizetési Unió un. bankári keze volt a BIS. A Nemzetközi Fizetések Bankja tehát fontos szerepet töltött be a háború utáni nemzetközi pénzügyi életben is. A multilaterális elszámolások megvalósítása volt az az út, amely az európai valuták konvertibilitásának visszaállításához vezetett.

A BIS kiterjedt műveleteket végzett több évtizeden át az aranytartalékokkal. Aranyműveletekkel kapcsolatos, valamint a Valutaalappal összefonódó tevékenysége a hetvenes években erősödött. A nemzetközi pénzügyi rendszer 1976-ban jogilag ugyan kiiktatta az aranyat, ám a Valutaalap tekintélyes aranykészlettel rendelkezett. E készlet egy részét áruba bocsátotta, de az egyébként természetes piaci folyamat ördögi körré torzult. A Valutaalap tagállamai

EBRD (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank)

1990-ben parafálták az EBRD alapokmányát, és a Bank 1991-ben kezdte meg működését. A II. világháborút követő legjelentősebb nemzetközi méretű segélyezési pénzintézet, amely tőkét, és technikai segítséget ad a kelet-európai országok magángazdaságainak újjászervezéséhez. Célja, hogy segítse a magánvállalkozói kezdeményezéseket. Segíti a pénzügyi, gazdasági, környezetvédelmi és tőkepiaci kezdeményezéseket és az olyan gazdaságilag fontos létesítményeket, amelyekben egynél több fogadóország érdekelt.

A Bank alaptőkéjét a kormányzótanács legalább 5 évenként felülvizsgálja.

A bank rendes tőkeforrásai:

a Bank engedélyezett alaptőkéje, kölcsönök útján szerzett tőke, kölcsönök, vagy garanciák visszafizetéséből kapott tőke, és az érdekeltségi befektetések eladásából származó jövedelem, értékpapír-átviteli kötelezettségekből származó jövedelem, egyéb.

A bank különleges tőkeforrásai:

a Bank által bármely különleges alaphoz csatolás miatt elfogadott tőke, bármely különleges alapból finanszírozott kölcsönökkel és garanciákkal kapcsolatos tőke érdekeltségi befektetésből származó jövedelem, különleges tőkeforrások befektetéséből származó jövedelem.

Az EBRD négy különböző típusú finanszírozást jelenít meg:

hitelek, jegyzett alaptőke fel nem töltött része, garanciavállalás/nyújtás, más nemzetközi intézményekkel, bankokkal, hitelezőkkel közös finanszírozás.

Az EBRD tevékenységi köre a magánszektor fejlesztéséhez szükséges intézményi, infrastrukturális keretek kialakításának segítése, privatizáció, pénzügyi szektor reformja, kis- és középvállalatok megteremtése, iparvállalatok szerkezeti átalakítása, környezetvédelem, környezeti rehabilitáció, amely rendkívüli jelentőségű.

IFC (Nemzetközi Pénzügyi Társaság)

Ez a társaság 1956-ban elsőként alakult meg a Világbank fiókintézetei közül. Alapvető feladatának tekinti a fejlődő országokba irányuló magántőke ösztönzését. A tagság előfeltétele, hogy az adott ország a Világbank tagja legyen.

Tevékenysége a következő területeken jelenik meg: részvétel a beruházási programok előkészítésében, gyártási ismeretek átadása, tanácsadó tevékenység, tagállamok szerkezetátalakító és gazdasági-műszaki racionalizálási terveinek előmozdítása, források megszerzése, külföldi vegyesvállalatok létesítésének támogatása, belső pénzügyi források hatékonyabb felhasználása.

Tevékenysége során a felhasznált pénzügyi eszközök az alábbi konkrét formákat öltik: önálló kölcsönnyújtás és részvényberuházás, kölcsönszindikátusok szervezése, fejlődő országok tőkepiacainak létrehozása, szervezése, technikai segélynyújtás, garanciavállalás. Az IFC hitelei hosszúlejáratra szólnak, kamatai a pénz-, és tőkepiaci feltételeknek megfelelőek, alkalmazhatnak fix, vagy változó kamatokat.

Világbank

Míg a Valutaalap a makroszintű egyensúly megőrzésén, illetve kialakításán dolgozik, addig a Világbank a gazdasági növekedés beindítását tűzte ki célként. A Világbank, mint szervezet nem egyetlen intézményt jelent, mivel az eltelt időszakban sok új feladat jelent meg, így a feladatok megoldására új intézményeket alakítottak ki.

A Világbank-csoport tagjai a következők:

Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD): Világbank, 1946-tól működik, Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC): 1956-tól dolgozik, Nemzetközi Fejlesztési Társaság (IDA): 1960-tól segíti a leggyengébbeket, Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID): 1966-ban alakult, Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség (MIGA): 1988-ban alakult.

Világbank – IBRD: az ENSZ szakosított intézménye, 1946-ban kezdte meg működését. Működésének célja az újjáépítés elősegítése, a magántőke befektetéseinek előmozdítása, a nemzetközi kereskedelem fejlesztése, a különféle kölcsönök összehangolása és a külföldi beruházások hatásainak figyelemmel kisérése.

A Világbank tevékenységének finanszírozásához a következő forráslehetőségek biztosítják a szükséges összegeket:

tagországok befizetett tőkehozzájárulásai és az alaptőke-emelések, rendszeres tőkepiaci kölcsönfelvételek két csoportot alkotnak: az egyik a szokásos tőkepiaci feltételek mellett a kötvények kibocsátása és elhelyezése a kereskedelmi és a befektetési bankoknál, a másik pedig a fix kamatozású értékpapírok kibocsátása és értékesítése kormányok, központi bankok és más hivatalos pénzügyi intézmények részére, hiteltörlesztések, kintlévőségek átruházása, üzleti tevékenysége során elért nyereség.

Szövetkezetek

A szövetkezet olyan közösség, mely a tagok vagyoni hozzájárulásával és többnyire személyes közreműködésével vállalkozási és egyéb – a tagok érdekeit szolgáló – tevékenységet folytat. Önálló jogi személy. Tagja csak az lehet, aki a közös vagyonhoz hozzájárul, a szövetkezet munkájában való személyes közreműködés azonban nem kötelező. Irányításában a demokratikus önkormányzat elve érvényesül. Tehát a tagság dönt a szövetkezet tevékenységére vonatkozó főbb kérdésekben. A tagok alkotják meg azokat a szabályzatokat is, mely alapján a szövetkezet működik. Megválasztják és beszámoltatják, a szövetkezetet vezető tisztségviselőket. Minden tag szavazata azonos mértékű. A kereskedelmi típusú fogyasztási szövetkezetek kizárólagosan magántulajdonban működő társas vállalkozások. A fogyasztási szövetkezeti jellegből adódóan a tagok testesítik meg a tulajdonosi kört.

Szövetkezetek alapítása

A szövetkezet alapításához legalább öt tag, iskolai és hitelszövetkezet alapításához legalább 15 tag szükséges. Tagjai többnyire természetes személyek. Az alapítást az alakuló közgyűlésen határozzák el. Itt:

Megállapítják az alapszabályt, melyben a szövetkezet szervezetének, működésének és gazdálkodásának alapvető kérdéseit rögzítik Megválasztják a szövetkezet tisztségviselőit, akik a szövetkezet tevékenységének folyamatos irányítását, szervezését, illetve ellenőrzését végzik. Az alapszabály elfogadásától számított 3 napon belül a szövetkezet létrejöttét be kell jelenteni a cégbíróságnak. Az új szervezet a cégbírósági bejegyzéssel jön létre.

A szövetkezet tagjai alapításkor, illetve belépéskor kötelesek a

IMF

Az IMF olyan kormányközi együttműködés céljával alapított pénzügyi intézmény, amelynek alapokmány határozza meg a tevékenységét és a politikáját is. Célkitűzései a következők:

nemzetközi monetáris együttműködés elősegítése, konzultációs fórum lehetőségének kialakítása, nemzetközi kereskedelem bővítése és kiegyensúlyozott növelése, árfolyamstabilitás megteremtése, versenyszerű leértékelések elkerülése, a tagországok részére sokoldalú fizetési rendszer megteremtése a folyó műveletekre és a devizakorlátozások megszüntetése, fizetési mérleg egyensúlyhiányának rendezésére segélynyújtás, pénzügyi erőforrások biztosításával.

Az IMF tehát a nemzetközi monetáris rendszer egészének nehézségeit próbálja megoldani. Az IMF tagjaivá csak azok válhatnak, akik az alábbi három feltételnek megfelelnek:

csak országok lehetnek, és a tagfelvételt a kormányok kérhetik, vállalják az alapszabályban meghatározott kötelezettségek teljesítését, önálló külgazdasági tevékenységet folytatnak oly módon, hogy ennek feltételrendszerét is önállóan alakítják.

Az IMF szervezete

Az IMF élén a Kormányzótanács áll (tagországok által kinevezett kormányzók és kormányzóhelyettesek), amely évenként egy alkalommal a Közgyűlésen dönt a felmerülő kérdésekben. A Kormányzótanács választja az Alap vezetőjét, a vezérigazgatót, 5 évenként. A vezérigazgató egyben az Ügyvezető Igazgatóság elnöke is. Az Ügyvezető Igazgatóság az Alap rendszeres tevékenységet végző szervezeti egysége, amelynek élén a vezérigazgató áll. Az Ügyvezető Igazgatóság 22 tagú. Az IMF szervezetének jellemzően fontos részét jelentik az ad hoc bizottságok és az állandó bizottságok, amelyeket

Bankrendszer

A bankrendszer az országban működő bankok összessége. A bankrendszer lehet egyszintű és kétszintű.

Egyszintű bankrendszerben a központi bank közvetlenül kapcsolatban áll a gazdasági alanyokkal, vezeti azok számláit, hitelt folyósít számukra stb. A szocialista országokban szovjet mintára egyszintű volt a bankrendszer.

Kétszintű bankrendszer esetén a központi bank közvetlenül nem áll kapcsolatban a gazdálkodó alanyokkal, csak a bankrendszer második szintjén található kereskedelmi bankokkal (hitelbankokkal, üzleti bankokkal), amelyek vezetik a gazdasági szereplők számláit, hiteleket nyújtanak, megtakarításokat gyűjtenek stb.

Beszélhetünk még monobankrendszerrel is, ahol egyetlen bank végzi az összes banktevékenységet, ilyet találhattunk Mongóliában, Albániában, Kubában.

Magyarországon 1948-tól (az MNB államosításától) 1987-ig egyszintű volt a bankrendszer. Az első szinten állt a Magyar Nemzeti Bank, a második szinten pedig a 80-as évektől néhány szakosított pénzintézet jött létre, pl. beruházási bank, export-import bank. 1987. január 1-jén bevezették a kétszintű bankrendszert a gazdasági reformokkal összhangban. Ekkortól a Magyar Nemzeti Bank már nem áll közvetlen kapcsolatban a gazdasági szereplőkkel, hanem a második szinten található kereskedelmi bankok irányításával, a pénzügypolitikával stb. foglalkozik. Ebben az évben 5 bank kapott általános kereskedelmi banki jogosítványt:

Magyar Hitelbank Rt. Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Budapest Bank Rt. Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. Általános

Pénzügyi stabilitás

Még a XIX. század harmadik harmadában a kétszintű bankrendszerek kialakulásával együtt fogalmazódott meg az „utolsó mentsvár, a végső menedék” koncepciója, vagyis az az álláspont, hogy a jegybanknak szükség esetén a pénzrendszer biztonsága érdekében hitellel biztosítania kell a fizetésképtelen (illikvid) bank talpon maradását. Ebben a felfogásban már megjelenik az a felismerés, hogy a pénzstabilitáshoz nem elégséges a pénzmennyiség növekedésének kontrollálása, de szavatolni kell a monetáris rendszer intézményi stabilitását is.

A pénzteremtés multiplikatív folyamatából, illetve abból a tényből adódóan, hogy a mai pénz tartalmát tekintve inhomogén, jegybankpénz és kereskedelmi banki pénz, fontos követelményként jelentkezik az egyes bankok biztonságos (prudenciális) működésének szavatolása. A pénzteremtés és megszűnés folyamatában az egyes gazdasági szereplők szintjén nem teljesül az a szektor szintű azonosság, hogy az összes bankhitel megegyezik az összes betéttel. Ha egyes hiteladósok nem tudnak fizetni, akkor ez elvileg, nagyobb tömegű nem fizetés esetén gyakorlatilag is bankválságok, szélsőséges esetben bankcsődök bekövetkezését eredményezheti. A bankcsőd a pénzrendszer szempontjából azt jelenti, hogy az adott bank kereskedelmi banki pénze megszűnik létezni. Ezzel az adott bank ügyfelei vagyonvesztést szenvednek el. Ebben a helyzetben a gazdasági szereplők jegybank pénzbe, pontosabban készpénzbe menekülnek, ami kényes egyensúlyok további borulását eredményezi. Azt mondhatjuk, hogy a pénzügyi rendszer legalapvetőbb kockázata alapvető

Pénzügyi kockázat

A világban zajló folyamatok szinte mindegyikére jellemző a bizonytalanság és a kockázat. Bizonytalanságnak azt a helyzetet nevezzük, amikor egy eseménynek egynél több lehetséges kimenete van. A gazdaság működésében rejlő bizonytalanságok forrásai sokrétűek. A bizonytalanságok eredhetnek az alkalmazott technikák és technológiák természetéből.

A bizonytalanságok másik forrása a piaci mechanizmus működése. A piaci fejlődés paradoxonja, hogy működésének kiterjedése és fejlődése együtt jár sebezhetőségének növekedésével. A jól ismert Say dogma cáfolatának fontos mozzanata a pénz funkcióinak elemzése. A pénz, a pénzrendszerek egyszerre javítják a piaci működés tökéletességét és hatékonyságát, ugyanakkor újfajta, a reálfolyamatoktól független bizonytalansági elemet visznek a gazdaság működésébe. (Gondoljunk arra, hogy ma egy kis nyitott ország valutájával kapcsolatos spekuláció – amely a nemzetközi pénzügyi rendszer „normális” jelensége – egy teljesen egészséges gazdaságot is napok alatt tönkre tehet.)

A piaci mechanizmus működésének lényege az, hogy az elszigetelt gazdasági szereplők egyedi tevékenységeinek, akcióinak eredményeképpen alakul ki a végeredmény. A piacon a gazdasági szereplők tevékenysége reflexív, visszaható. Ez azt jelenti, hogy – a tökéletes piac modelljében feltételezettel szemben – a gazdasági szereplők különböző akcióikkal hatást gyakorolnak a piaci folyamatokra. E visszahatás lehet az akció spontán “mellékterméke”, nem tudatosan előidézett eredmény. A nagyobb súlyú szereplők azonban ezzel a lehetőséggel

Pénzügyi egyensúly

Gazdasági egyensúlynak nevezzük azt az állapotot, amikor különböző gazdasági szereplőknek nem áll érdekükben megváltoztatni gazdasági magatartásukat. A gazdasági egyensúly fogalmának vannak reál- és nominális (pénzügyi) vonatkozásai. A különböző pénzügyi folyamatok aggregált hatásai a pénzügyi egyensúlyi, vagy éppen egyensúlytalansági helyzetekben manifesztálódnak. A gazdasági egyensúly, ezen belül a pénzügyi egyensúly nem feltétlenül egymást lefedő fogalmak. A reálgazdasági egyensúly a vegyes gazdaságokban általában feltételezi a pénzügyi egyensúly létét, míg a pénzügyi egyensúlyból nem következik feltétlenül a reálegyensúly. A pénzügyi egyensúly megteremtése egyszerűbb, időigénye relatíve kicsi.

A pénzügyi egyensúly maga is rendkívül összetett jelenség, hiszen különböző részegyensúlyok valamilyen összessége. A pénzügyi egyensúly fogalmához tágabb értelemben hozzátartozik a pénzstabilitás, a pénzügyi rendszer egészének stabilitása. A pénzügyi egyensúly alatt szűkebb értelemben különböző pénzáramlások és reál áramlások mennyiségi megfelelése, összhangja.

Az egyensúlynak vannak mérhető, skalár számmal, vagy valamilyen rangsorral, pénzügyi mutatóval kifejezhető vonatkozásai (részegyensúlyok), és vannak így meg nem ragadható minőségi összefüggések is. A pénzügyi egyensúly belföldi vonatkozását valamilyen árindexszel mért inflációval, vagy másképpen a pénz stabilitásával és a költségvetés, pontosabban az államháztartás pozíciójával, a belső államadósság relatív szintjével szokták jellemezni.

A külső pénzügyi egyensúly a nemzetközi fizetési mérleg pozíciójával, a nemzetközi tartalékok és a külső adósság állomány relatív