Határidős vagy terminügylet

Az áruszállítás, illetve az ellenérték kiegyenlítése az ügyletkötés időpontjában meghatározottan későbbi időpontban történik. Forward és futures ügyletek: mindkét ügylet esetében egyidejűleg jelenik meg a felek joga és kötelezettsége.

Forward ügyletek: a bankközi devizapiac műveletei. Az ügyletek nem szabványosítottak, a felek telefonon, faxon kötik őket. Az ügyletkötés fix rövidlejáratú hitelek esetében 1, 2, 3, 4, hetes időszakra szólhat, de lehet hosszú távú is (1 – 12 hónap). Jellemzőjük, hogy meghatározott időszakra, de nem meghatározott időpontra kötik.

Futures ügyletek: olyan jogilag kötelező határidős ügyletek, amelyeknél a felek előre meghatározott mennyiségű és minőségű áru, előre rögzített áron, előre meghatározott jövőbeni napon történő átadására, vagy átvételére szerződnek. Az ügyletek lehetnek valutatermin és kamattermin ügyletek.

Összehasonlításuk:

Forward Futures Kereskedés: Kkevés vevő és eladó Sok eladó és sok vevő Az üzlet volumene Egyéni igények szerint Standardizált Teljesítés dátuma Flexibilis Standardizált Ügylet díja Vételi és eladási ár különbsége Ügynöki díj Biztonsági letét Nincs Alacsony Árfolyam Ügyfelenként eltérhet Mindenki számára azonos Klíring Nincs különklíringház Naponta Árfolyamváltozás Nincs napi limit Korlátozott Piac helye Világ minden táján Meghatározott helyen Kockázat viselője Másik fél A klíringház Üzlet felmondása Eredeti ügyfélnél A piacon A hitelforrásokat Igénybeveszi Nem veszi igénybe Ügyfelek Ismerik egymást Nem ismerik egymást Kik vehetik igénybe Nagy ügyfelek

Arbitrage (arbitrázs)

Az ár-, ill. árfolyam és kamatkülönbségek kihasználására azonos árufajtában fennálló egyidőben való jegyzések esetében alkalmazott ügyletfajta. Ez az ügylet a különböző piacokon, egyidőben megvalósuló párhuzamos vételt és eladást jelent. A földrajzilag szétszórt piacokat ez az ügylet összekapcsolja, miközben a kiegyenlítődés irányában mozgatja az árakat, árfolyamokat vagy kamatokat.

Az arbitrage feladatai szerint két csoportra osztható: – kiegyenlítési arbitrage: az arbitőr a különböző piacokon adott időpontban jegyzett árfolyamok alapján kiválasztja azt a piacot, ahol a számára szükséges valutát legkedvezőbben tudja megvásárolni – különbözeti arbitrage: az arbitőr célja a kockázatmentes árfolyamnyereség megszerzése.

Az arbitrage lebonyolítását alapul véve a következő a csoportosítás: – közvetlen arbitrage: ha az arbitőr két piac közötti árfolyameltérést használ ki – közvetett arbitrage: három vagy több piacon kialakuló árfolyamkülönbség kihasználása – konverziós arbitrage: eredmény minél jelentősebb mértéke a cél.

Az arbitrage még egy csoportot jelent, ez a kamatlábak és a devizaárfolyamok összhangját teremti meg: – háromvalutás arbitrage: keresztárfolyamok felhasználásával egyensúlyi árfolyam kialakulását teszi lehetővé – kamatarbitrage: egyensúlyban tartja az azonos időtartamú, de különböző valutákban fennálló hitelek kamatlábait – forward/forward arbitrage: prompthitelek és árfolyamhitel árfolyamát egyensúlyban tartja

Határidős piacok kialakulása

Az első derivatív tőzsdék 1972 táján jelentek meg, és azóta a pénzügyi szektor egyik legdinamikusabban fejlődő ága. A robbanásszerű fejlődés oka és egyben a határidős kereskedés kialakulásának is fő oka, hogy a különböző piaci szereplők részéről egyre inkább felmerült az igény, a gazdálkodásukból fakadó kockázatuk fedezésére.

Elsősorban arról van szó, hogy minden gazdálkodó szervezetnek van alapanyag igénye és valamilyen terméke, amelyet értékesíteni kíván. A nyereségessége ezért nagymértékben függ attól, hogy mennyiért veszi az alapanyagot, és mennyiért tudja értékesíteni a készterméket. Tehát az árak alakulása nagyfokú bizonytalanságot visz a működésbe, amely nem működési, hanem piaci kockázat, így ésszerű, és a határidős tőzsdék használatán keresztül lehetségessé válik e kockázat kiküszöbölése.

A szerződés szóból adódik a határidős kereskedési alapegység, azaz a kontraktus elnevezés. Kezdetben az effajta szerződéseket tőzsdén kívül egyedi határidőkre és mennyiségekre és szállítási kötelezettséggel kötötték. Ez a piac az ún. forward piac és jelenleg a bankközi devizapiacra jellemző, itt a kontraktusok vevői és eladói megállapodnak egymással a mennyiségben és lejáratban, majd ezt követően kötik meg a szerződést. Jórészt lejáratig tartják, és ekkor szállítják le a szerződésben foglaltaknak megfelelően a terméket. A zárásra csak akkor kerül sor, ha sikerül valaki mást találni, aki pont e szerződési

Paritás

A szó eredeti jelentése egyenlőség, egyenértékűség, azonosság. Igen széles körben alkalmazott kifejezés, a közgazdaságtanban néhány jelentése az alábbi:

Valutaparitás

A valuták átváltási árfolyama mint piaci kategória közvetlenül a mindenkori kereslet-kínálati viszonyoktól függ. A keresletet és kínálatot a mai pénzügyi rendszerekben részben az adott ország nemzetközi fizetési mérlege által leírt reál és jövedelemáramlások határozzák meg. A kereslet másik komponense az esetleges arbitrázs lehetőségek kihasználásából adódik. A harmadik, és egyre jelentősebb komponens a spekulációs kereslet és kínálat. Az árfolyamok azonban e rövid hatások mellett meghatározott értékek körül ingadoznak. Az ingadozás centrumát nevezik valutaparitásnak. E paritás aranypénzrendszer esetében azt jelentette, hogy a valuta árfolyama hosszútávon a partner valuta aranytartalmának függvényében alakult. Ha a font 1 egység aranyat jelentett és a dollár 0,5-t, akkor az 0,5-es paritás arány körül ingadozott az árfolyam.

Kamatparitás

A prompt, és a határidős árfolyamok közti kapcsolatot írja le. A határidős (forward) árfolyam kapcsolódik a kötés prompt árfolyamához a kamatparitás alapján és az esedékesség prompt árfolyamához a várakozások alapján. A határidõs prémium változtatásával a monetáris hatóságok képesek a külföldi tőke számára ajánlott kamatláb változtatására.

Fedezett kamatarbitrázs: t=0-ban prompt átváltás, és a határidõs visszaváltás megkötése. Így a befektetés a külföldi devizában van. Fedezetlen kamatarbitrázs: t=0-ban