Egyszeres könyvvitel, egyszerűsített mérleg

Egyszeres könyvvitel:

Az egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodó a kezelésében, a használatában, illetve a tulajdonában lévő pénzeszközökről és azok forrásairól, továbbá a pénzforgalmi gazdasági műveletekről, a pénzforgalmi műveletekhez közvetve kapcsolódó, de tényleges pénzmozgást nem eredményező végleges vagyonváltozásokról, nem pénzben kiegyenlített bevételekről, ráfordításokról olyan könyvviteli nyilvántartást (pénzforgalmi könyvvitel) köteles vezetni, amely ezen eszközökben és forrásokban bekövetkezett változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan, áttekinthetően mutatja. E könyvviteli nyilvántartáshoz kapcsolódóan az egyszerűsített beszámoló összeállításához szükséges, hogy a gazdálkodó az eszközökről, a forrásokról részletező nyilvántartásokat is a valóságnak megfelelően és folyamatosan vezessen.

A pénzeszközökről és azok forrásairól, valamint az azokban beállott változásokról vezetett könyvviteli nyilvántartási kötelezettségnek naplófőkönyv vagy más, a követelményeknek megfelelő nyilvántartás vezetésével lehet eleget tenni. Az alkalmazott nyilvántartási rendszernek olyannak kell lennie, amely a teljes üzleti pénzforgalmat, a pénzforgalomhoz kapcsolódó, de pénzmozgással nem járó vagyon- és eredményváltozásokat az elszámolások egyezőségét biztosító formában mutatja ki.

A könyvvezetés folyamatosságáért és helyességéért a gazdálkodó képviseletére jogosult személy a felelős.

Egyszerűsített beszámoló:

Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó az üzleti évről december 31-i fordulónappal egyszerűsített beszámolót köteles készíteni. Az egyszerűsített beszámoló részei: egyszerűsített mérleg, eredmény-levezetés. Az egyszerűsített mérleg és az eredmény-levezetés tételei továbbtagolhatók. Az egyszerűsített mérleget és az eredmény-levezetést

Pénzintézetek és költségvetési szervek beszámolói

A pénzügyi intézmények könyvvezetésének sajátosságai:

A pénzügyi intézmény az üzletszerű tevékenységre vonatkozó nyilvántartásait magyar nyelven – a magyar számvitelre vonatkozó jogszabályok előírásainak betartásával – a felügyeleti és a jegybanki ellenőrzésre is alkalmas módon vezeti. Az üzleti nyilvántartások vezetésével szemben támasztott követelmények: tegye lehetővé a pénzügyi intézmény belső ellenőrzését, biztosítsa a gondos és megbízható irányítást, vezetést, ideértve a vezető állású személyek tevékenységének a megítélését, valamint a tulajdonosok, a könyvvizsgáló, a Felügyelet és az MNB által történő ellenőrzést, továbbá segítse a pénzügyi intézményt abban, hogy eleget tegyen a jogszabályokban és a szerződésekben előírt kötelezettségek teljesítésének. A pénzügyi intézmény köteles, az arra jogosult testület által elfogadott – könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó – éves beszámolót, valamint az adózott eredmény felhasználására vonatkozó határozatot a Felügyeletnek annak elfogadásától számított tizenöt munkanapon belül, de legkésőbb a tárgyévet követő év május 31.-ig, az összevont (konszolidált) éves beszámolót annak elfogadásától számított tizenöt munkanapon belül, de legkésőbb a tárgyévet követő év június 30.-ig megküldeni. A kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokat végző jogi személy könyvvezetésére és könyvvizsgálatára e rendelkezéseket nem kell alkalmazni. Magyarországon fiókteleppel rendelkező külföldi pénzügyi intézmény a saját joga alapján elkészített és könyvvizsgálóval hitelesített mérlegének és eredmény-kimutatásának magyar nyelvű hiteles fordítását, a jóváhagyást követő harminc napon belül két országos

Költség elszámolási rendszerek számvitele

A költségek helye a számlakeret-tükörben:

51. Anyagköltség 511. Vásárolt anyagok költségei 512. Egy éven belül elhasználódó anyagi eszközök költségei 513. Egyéb anyagköltség 519. Anyagköltség megtérülés 52. Igénybevett szolgáltatások költségei 521. Szállítás-rakodás, raktározás költségei 522. Bérleti díjak 523. Karbantartási költségek 524. Hirdetés, reklám, propaganda költségek 525. Oktatás, és továbbképzés költségei 526. Utazási és kiküldetési költségek 529. Egyéb igénybe vett szolgáltatások költségei 53. Egyéb szolgáltatások költségei 531. Hatósági, igazgatási, szolgáltatási díjak, illetékek 532. Pénzügyi, befektetési szolgáltatási díjak 533. Biztosítási díj 534. Költségenként elszámolandó adók, járulékok, termékdíj 539. Különféle egyéb költségek 54. Bérköltség 541. Bérköltség 55. Személyi jellegű egyéb kifizetések 551. Munkavállalóknak, tagoknak fizetett személyi jellegű kifizetések 552. Jóléti és kulturális költségek 559. Egyéb személyi jellegű kifizetések 56. Bérjárulékok 561. Nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulék 562. Egészségügyi hozzájárulás 563. Munkaadói járulék 564. Szakképzési hozzájárulás 569. Egyéb bérjárulék 57. Értékcsökkenési leírás 571. Terv szerinti értékcsökkenési leírás 572. Használatba vételkor egy összegben elszámolt értékcsökkenési leírás 58. Aktivált saját teljesítmények értéke 581. Saját termelésű készletek állományváltozása (STKÁV) 582. Saját előállítású eszközök aktivált értéke (SEEAÉ) 59. Költségnem átvezetési számla Elsődleges költségnem-elszámolás esetén, kizárólag összköltség eljárással) 59. Költségnem átvezetési számla Elsődleges költségnem-elszámolás esetén, kizárólag forgalmiköltség eljárással) 59. Költségnem átvezetési számla Elsődleges költségnem-elszámolás esetén 59. Költségnem ellen számla

Könyvvizsgálat célja, eljárásai, dokumentációi

A könyvvizsgálat célja: annak megállapítása, hogy a vállalkozó által az üzleti évről készített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló, továbbá az összevont (konszolidált) éves beszámoló e törvény előírásai szerint készült, és ennek megfelelően megbízható és valós képet ad a vállalkozó (a konszolidálásba bevont vállalkozások együttes) vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a működés eredményéről. A könyvvizsgálat során ellenőrizni kell az éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló és a kapcsolódó üzleti jelentés adatainak összhangját, kapcsolatát is. [Szt. 155 § (1)]

Kötelező a könyvvizsgálat (Gt. szerint):

minden Rt-nek, minden Kft-nek, ha a jegyzett tőkéje nagyobb, mint 50 millió Ft, minden Kft-nek, amely egyszemélyi tulajdonban van, minden olyan gazdálkodónál, ahol ezt más törvény előírja.

Kötelező a könyvvizsgálat (Szt. szerint):

Minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozónál, kivétel, ahol a vállalkozó éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétele az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában nem haladta meg az 50 millió forintot. Jogelőd nélkül alapított vállalkozónál, ha az üzleti évet megelőző két üzleti év egyikének vagy mindkettőnek a nettó árbevétel adatai hiányoznak, vagy csak részben állnak rendelkezésre, akkor a tárgyévi várható éves nettó árbevételt és – ha van – a megelőző (első) üzleti év éves (éves szintre átszámított)

Az „A” típusú eredménykimutatás

Eredménykimutatás: a vállalkozó tárgyévi mérleg szerint, a vállalkozónál maradó adózott eredményének levezetését – az ellenőrzés megállapításai alapján az előző üzleti évek mérleg szerinti eredményét módosító jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatását elkülönítetten – tartalmazza, az eredmény keletkezésére, módosítására ható főbb tényezőket, a MSZE összetevőit, kialakulását mutatja be.

Az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye kétféleképpen állapítható meg:

összköltség eljárással („A” típusú), forgalmi költség eljárással („B” típusú).

Összköltség típusú eredménykimutatás: az üzleti évben elszámolt értékesítés nettó árbevételének, az eszközök között állományba vett saját teljesítmények értékének, az egyéb bevételeknek, valamint az üzleti évben elszámolt anyagjellegű ráfordítások, személyi jellegű ráfordítások, értékcsökkenési leírás és egyéb ráfordítások együttes összegének különbözeteként állapítható meg.

Két módja lehet:

A változat. B változat.

Az összköltség típusú eredménykimutatás jellemzői:

Egyikről a másikra való áttéréskor biztosítani kell, hogy a tárgyév adataival az előző üzleti év adatai összehasonlíthatók legyenek. A kiegészítő mellékletben tájékoztatást kell adni, és az áttérést indokolni kell. Az ellenőrzés által megállapított nem jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatását az eredménykimutatás megfelelő tárgyévi adatai tartalmazzák. A tételek további tagolása megengedett, amennyiben az egyes tételek további részletezése az eredmény valós értéke kialakulásának megismeréséhez, alátámasztásához ez szükséges. Új tételek is felvehetők, ha azok jogszabály

Az egyes beszámolófajták mérlegei, fő jellemzői

A mérleg olyan okmány, amely:

Az eszközöket és forrásokat Eszközök (aktívák): a vállalkozás vagyonának fizikai megjelenési formája pl.: készpénz, ingatlan, felszerelési tárgyak, értékpapírok, készlet stb. két fajtája: befektetett eszköz: a tevékenységet tartósan (éven túl) szolgálják, például: épület forgóeszköz Források (passzívák): ugyanennek a vagyonnak eredet szerinti besorolása pl.: saját forrás, kölcsönvett forrás (visszafizetési kötelezettséget jelent) két fajtája: saját forrás: az alapítók bocsátják a vállalkozás rendelkezésére idegen forrás: visszafizetési kötelezettség terheli (tartozás). Adott időpontra vonatkozóan állományi adatokat tartalmaz, fordulónapra vonatkozik, mérlegkészítésig megismert, tárgyévre vonatkozó hatásokat is tartalmaz. Megfelelően értékelve tételes előírások, számviteli alapelvek, választási lehetőségek számviteli politikában rögzített változatai. Pénzben összesítve belföldi cégeknél ezer forintban (kivétel 100 milliárd Ft felett, millió forintban) vámszabadterületi társaságok és devizakülföldinek minősülő társaságok külföldi pénznemben, az MNB árfolyamlista szerinti nagyságrendben (a könyveiket ezek a társaságok is magyar nyelven kötelesek vezetni, és a beszámolót elkészíteni). Előírt struktúrában tartalmazza forma: egyoldalas („A” típusú), vagy kétoldalas („B” típusú) értékrovatok: bázis és tárgy, valamint ellenőrzés – önellenőrzés miatti rovatok eszköz- és forráscsoportosítások: főcsoportok (A, B, C, … G) csoportok (I, II, III, … ) tételek (1, 2, …) (tájékoztató adatok (a, b, …))

A mérleg számviteli okmány jellegét biztosítják:

számviteli nyilvántartásokra és dokumentációra épül (szintetika, analitika, leltározás),

Az éves beszámoló rendszere

A kettős könyvvitelt vezető vállalkozó az üzleti évről az üzleti év utolsó napjával, mint mérleg-fordulónappal éves beszámolót köteles készíteni.

Kettős könyvvitellel alátámasztott éves beszámoló készítésére kötelezettek:

a részvénytársaságok, a konszolidációba bevont vállalkozások, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe.

Az éves beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia. Tartalmaznia kell minden eszközt, a saját tőkét, a céltartalékot és minden kötelezettséget (figyelembe véve az időbeli elhatárolások tételeit is), továbbá az időszak bevételeit és ráfordításait, az adózott és a mérleg szerinti eredményt, valamint azokat az adatokat, szöveges indokolásokat, amelyek a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének bemutatásához szükségesek.

A beszámolót és azt alátámasztó dokumentációkat 10 évig meg kell őrizni. Így a főkönyvi kivonatot, a leltárt és az értékelést, a kapcsolódó részletező nyilvántartásokat illetve a számítógépes programot működőképes állapotban. A számviteli bizonylatokat (főkönyvi számlák, analitikus nyilvántartások) legalább 8 évig kell megőrizni visszakereshető és olvasható formában.

Az éves beszámoló részei:

mérleg, eredmény-kimutatás, kiegészítő melléklet, üzleti jelentés (kötelező elkészíteni, de 2001. január 1-je óta nem része az éves beszámolónak).

Az egymást követő üzleti évek éves beszámolóinak összehasonlíthatóságát a mérleg és az eredménykimutatás

A számviteli beszámoló rendszere, fajtái, alkalmazási köre, változtatási szabályok

A beszámolási kötelezettség általános szabályai:

A beszámolási kötelezettség a Magyarország területén működő gazdálkodókra terjed ki, kivétel az egyéni vállalkozókat. A vállalkozások az üzleti évet érintő eredményhatásokról, az üzleti év utolsó napjával, mint mérleg-fordulónappal beszámolót köteles készíteni. A beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia. A beszámoló írásos jelentés, dokumentáció, a tájékoztatás eszköze.

A beszámolóval kapcsolatos időpontok:

Fordulónap: december 31. a beszámolási időszak, tárgyév utolsó napja. Letétbehelyezés napja: az adott üzleti év mérleg fordulónapjától számított 150. nap. Beszámoló- mérlegkészítés napja: amikor a tulajdonosok a beszámolót elfogadják, a gazdálkodó megválaszthatja a fordulónap és a letétbehelyezés napja között.

Az üzleti év (Szt. 11 §):

Az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni. Az üzleti év időtartama megegyezik – a Szt. 11 § (2)-(13) bekezdésben foglaltak kivételével – a naptári évvel. Az üzleti év a naptári évtől eltérhet: a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél, ha az a külföldi székhelyű vállalkozásnál is eltér; a hitelintézetek, a pénzügyi vállalkozások, a biztosítóintézetek kivételével a külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalatánál, ezen leányvállalat leányvállalatánál, ha az a külföldi anyavállalatnál, illetve a külföldi

Árfolyamváltozások elszámolásának rendje

Követelések:

Devizás követeléseket a teljesítés napján érvényes választott árfolyamon számított forintértéken kell állományba venni. A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló követelést az elfogadott, az elismert devizaösszegnek – a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt – a szerződés szerinti teljesítéskori (vagy a mérlegfordulónapi), a számviteli politikában rögzített árfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni. Devizás követelések értékelése (Szt. 60. §): Választott árfolyam, ha a megbízható és valós összkép nem teljesülne: A választott hitelintézet által meghirdetett deviza-vételi és deviza-eladási árfolyamának átlaga. A Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyam. Választott árfolyam, ha a hitelintézet, illetve az MNB által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát kell forintra átszámítani: Valamennyi külföldi pénzértékre szóló követelés egységesen értékelhető a választott hitelintézet deviza-vételi árfolyamán. Valamennyi külföldi pénzértékre szóló követelés egységesen értékelhető a választott hitelintézet deviza-eladási árfolyamán. Választott árfolyam: A valuta szabadpiaci árfolyama. Ha nincs valuta szabadpiaci árfolyam, akkor számított keresztárfolyam. Kivéve: forintért vásárolt valuta, vagy deviza, valamint a Barter ügylet (az első teljesítéskori választott árfolyamon kerül értékelésre a második ügylet is). A Jegyzett, de még be nem fizetett tőke felhasználásakor a keletkező árfolyam-különbözetet a tőketartalék javára, vagy terhére kell elszámolni.

Kötelezettségek:

A devizában fennálló kötelezettségek forintértékének meghatározásakor: a választott hitelintézet által meghirdetett

Értékvesztés fogalma és tartalma

Tulajdoni részesedést jelentő befektetések értékvesztése:

A tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – értékvesztést kell elszámolni, a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. A befektetés piaci értéke meghatározásakor figyelembe kell venni: a gazdasági társaság tartós piaci megítélését, a piaci megítélés tendenciáját, a befektetés (felhalmozott) osztalékkal csökkentett tőzsdei, tőzsdén kívüli árfolyamát, annak tartós tendenciáját, a megszűnő gazdasági társaságnál a várhatóan megtérülő összeget, a gazdasági társaság saját tőkéje és a jegyzett tőkéje, illetve a befektetés könyv szerinti értéke és névértéke arányát.

Tulajdoni részesedést jelentő befektetések értékvesztésének visszaírása:

Amennyiben a befektetésnek a meghatározott, mérlegkészítéskori piaci értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a befektetés könyv szerinti értéke, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a befektetés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a beszerzési értéket.

Hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírok értékvesztése:

A hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírnál – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök