A társaság nettó forgótőkéje az összes rövid lejáratú eszköz (forgóeszköz) és a rövid lejáratú kötelezettségek (folyó források) különbségeként határozható meg. A forgótőke a társaság működtetéséhez rendelkezésre álló tőke állománya (olykor működőtőkeként is szokták értelmezni). Forgási sebessége összefoglalóan azt mutatja meg, hogy a társaság forgótőkéje hányszor térül meg a vizsgált időszakban, azaz milyen hatékonysággal hasznosítja a menedzsment. A mutató számlálójában a társaság nettó árbevétele, nevezőjében a forgótőke átlagos állománya szerepel. Ha a társaság forgótőkéje az időszak során erőteljes szezonális ingadozást mutat, akkor ennél a mutatónál is külön figyelmet kell szentelni az átlagos állomány meghatározásának.
A mutató értelmezésénél észre kell vennünk a forgótőke forgási sebessége és a társaság általános likviditási helyzete közötti összefüggést. Ha a forgótőke forgási sebessége magas, az jelentheti a forgóeszközökkel történő hatékony gazdálkodást, de túlzottan magas értéknél a vállalat már valószínűleg likviditási problémákkal küszködik, piaci alkalmazkodóképessége romlik. A túlzottan alacsony forgási sebesség sem jó, hiszen ekkor a vállalat nagyon rossz hatékonysággal hasznosítja forgótőkéjét, amit valószínűleg a gyengébb jövedelmezőség is megmutat.
Legfrissebb hozzászólások