2011. január 11. A vállalkozás választhat az eredménykimutatás módszerét illetően:
Összköltségeljárás módszere: elsődlegesen a tárgyév költségeinek gyűjtését és a hozamokkal való összehasonlítását hangsúlyozza, a költségeket fajtánként, költség-nemenként mutatja be, a költségek nem értékesítés-meghatározottak, valamennyi felmerült tárgyévi ráfordítás figyelembe veendő az eredmény megállapításakor, bruttó szemléletű. Forgalmiköltség-eljárás módszere: a tárgyév értékesítésének hozamaival az értékesítés költségeit állítja szembe, az értékesítés költségeit megbontja közvetlen és közvetett költségekre, további elemzési lehetőségeket biztosítva, a közvetett költségeket fő funkciók szerint is taglalja (értékesítési, igazgatási és egyéb általános költségek), aminek informatív hatása van, nettó szemléletű.
Az eredmény-kimutatás választott formája befolyásolja a költségelszámolás kialakítandó rendjét. A számviteli törvény szerint csak a költségnemek szerinti elszámolás kötelező, mert a forgalmi költség eljárásnál is be kell mutatni a kiegészítő mellékletben. A 6-os és 7-es számlaosztály vezetése nem kötelező, de biztosítja a vezetői információk szélesebb körét:
költséggazdálkodás, önköltségszámítás, vállalkozáson belüli önelszámoló egységek elszámoltatása.
Azoknál a vállalkozásoknál, ahol
éves nettó árbevétel – (ELÁBÉ + alvállalkozói teljesítmények) > 1 milliárd Ft, költségnemek szerinti költségek összege – (ELÁBÉ + alvállalkozói teljesítmények) > 500 millió Ft,
a saját előállítású termékek és végzett szolgáltatások megállapítása utókalkulációval kötelező.
Költségelszámolási módszerek:
A vállalkozó a költségeket elsődlegesen az 5-ös Költségnemek
2011. január 11. A költségek helye a számlakeret-tükörben:
51. Anyagköltség 511. Vásárolt anyagok költségei 512. Egy éven belül elhasználódó anyagi eszközök költségei 513. Egyéb anyagköltség 519. Anyagköltség megtérülés 52. Igénybevett szolgáltatások költségei 521. Szállítás-rakodás, raktározás költségei 522. Bérleti díjak 523. Karbantartási költségek 524. Hirdetés, reklám, propaganda költségek 525. Oktatás, és továbbképzés költségei 526. Utazási és kiküldetési költségek 529. Egyéb igénybe vett szolgáltatások költségei 53. Egyéb szolgáltatások költségei 531. Hatósági, igazgatási, szolgáltatási díjak, illetékek 532. Pénzügyi, befektetési szolgáltatási díjak 533. Biztosítási díj 534. Költségenként elszámolandó adók, járulékok, termékdíj 539. Különféle egyéb költségek 54. Bérköltség 541. Bérköltség 55. Személyi jellegű egyéb kifizetések 551. Munkavállalóknak, tagoknak fizetett személyi jellegű kifizetések 552. Jóléti és kulturális költségek 559. Egyéb személyi jellegű kifizetések 56. Bérjárulékok 561. Nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulék 562. Egészségügyi hozzájárulás 563. Munkaadói járulék 564. Szakképzési hozzájárulás 569. Egyéb bérjárulék 57. Értékcsökkenési leírás 571. Terv szerinti értékcsökkenési leírás 572. Használatba vételkor egy összegben elszámolt értékcsökkenési leírás 58. Aktivált saját teljesítmények értéke 581. Saját termelésű készletek állományváltozása (STKÁV) 582. Saját előállítású eszközök aktivált értéke (SEEAÉ) 59. Költségnem átvezetési számla Elsődleges költségnem-elszámolás esetén, kizárólag összköltség eljárással) 59. Költségnem átvezetési számla Elsődleges költségnem-elszámolás esetén, kizárólag forgalmiköltség eljárással) 59. Költségnem átvezetési számla Elsődleges költségnem-elszámolás esetén 59. Költségnem ellen számla
2011. január 11. Mérlegelemzés feladata: a vállalkozás vagyoni, pénzügyi helyzetének, és az abban bekövetkezett változások elemzése, a vállalat gazdálkodásának megismerése.
Mérlegelemzés technikája:
bázis adatokhoz viszonyítva, tervadatokhoz viszonyítva.
Mérlegelemzés módszerei:
Átfogó pénzügyi elemzés a vagyoni és pénzügyi helyzetre vonatkozóan, Az egyes mérlegtételek alakulásának részletes elemzése.
Elemzési módszerek:
Mutatók (valamely jelenséget egyszerűsítenek le) eredeti adatokból, származtatott adatokból (összeg), viszonyszámokból. Összehasonlítás (ha azonos tartalommal bírnak az adatok) dinamikus (időszak eltér) térbeli tervbeli. Tényezőkre bontás (a változás okát mutatja be).
Mérlegelemzési mutatók (átfogó elemzés):
Vagyoni helyzet elemzése: Megoszlási viszonyszámok: adott eszköz (forrás) / mérlegfőösszeg vagyoni szerkezet változását mutatja Tőkeerősség = saját tőke / mérlegfőösszeg Kötelezettségek aránya = kötelezettségek / mérlegfőösszeg 70% felett elfogadható Tőkegyarapodás = mérleg szerinti eredmény / saját tőke Tőkenövekmény = saját tőke./ jegyzett tőke Befektetett eszközök fedezete I:= saját tőke / befektetett eszközök értéke minimum 1 Befektetett eszközök fedezete II =
saját tőke + hosszú lejáratú kötelezettségek / befektetett. eszközök
Forgótőke = forgóeszközök – rövid lejáratú kötelezettségek (saját forrással finanszírozott forgóeszközök) Forgótőke aránya = forgótőke / saját tőke Céltartalékok aránya = céltartalékok / mérlegfőösszeg. Pénzügyi helyzet elemzése: Likviditás elemzése: Likviditási mutató = forgóeszközök /
2011. január 10. Az eredmény-kimutatást a Szt. az éves beszámoló részének tekinti, így elkészítése a kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó részére kötelező.
Az eredmény-kimutatás készítésének konkrét célkitűzései:
az eredményt az azt előidéző tényezőkre bontva tartalmazza, tartalmazza a mérleg szerinti eredmény levezetését, alapozza meg a jövőre vonatkozó gazdálkodói döntéseket, első sorban jövedelmezőségi szempontokból, járuljon hozzá a gazdálkodóról kialakítandó megbízható és valós összképhez azon keresztül, hogy bemutatja a gazdálkodó valós jövedelmi helyzetét.
Eredménykimutatás: a vállalkozó tárgyévi mérleg szerinti, a vállalkozónál maradó adózott eredményének levezetését – az ellenőrzés megállapításai alapján az előző üzleti évek mérleg szerinti eredményét módosító jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatását elkülönítetten – tartalmazza, az eredmény keletkezésére, módosítására ható főbb tényezőket, a MSZE összetevőit, kialakulását mutatja be.
Az üzleti év mérleg szerinti eredménye:
+ Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (A) + Pénzügyi műveletek eredménye (B) = Szokásos vállalkozási eredmény (C) + Rendkívüli eredmény (D) = Adózás előtti eredmény (E) – Adófizetési kötelezettség (XII) = Adózott eredmény (F) + Eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre (22) – Jóváhagyott osztalék, részesedés (23) = Mérleg szerinti eredmény (G)
Az üzleti év eredménye: az árbevételek, bevételek és a költségek, ráfordítások különbsége alapján határozható meg.
Az
2011. január 9. A számviteli politika keretében írásban rögzíteni kell azokat a gazdálkodóra jellemző szabályokat, előírásokat, módszereket, amelyekkel meghatározza, hogy mit tekint a számviteli elszámolás, az értékelés szempontjából lényegesnek, jelentősnek, nem lényegesnek, nem jelentősnek, továbbá meghatározza azt, hogy a törvényben biztosított választási, minősítési lehetőségek közül melyeket, milyen feltételek fennállása esetén alkalmaz, az alkalmazott gyakorlatot milyen okok miatt kell megváltoztatni.
Az újonnan alakuló gazdálkodó a számviteli politikát, az elkészítendő szabályzatokat a megalakulás időpontjától számított 90 napon belül köteles elkészíteni. Törvénymódosítás esetén a változásokat annak hatálybalépését követő 90 napon belül kell a számviteli politikán keresztülvezetni. A számviteli politika elkészítéséért, módosításáért a gazdálkodó képviseletére jogosult személy a felelős.
A számviteli politika meghatározó elemeit és azok változását, a változás eredményre gyakorolt hatását a kiegészítő mellékletben külön be kell mutatni.
A számviteli politika tartalma:
könyvvezetés módjának meghatározása egyszeres, vagy kettős könyvvezetés, ha kettős, akkor dönteni kell a főkönyvi és analitikus nyilvántartások rendszeréről és kapcsolatukról, valamint dönteni kell a költségelszámolás rendszeréről és módszeréről is, mérlegkészítés időpontjának megválasztása tekintettel a zárlati munkákra, mérlegtételek értékelésére vonatkozó ütemterv, mely az egyes eszközök és források értékelésének konkrét időpontjait tartalmazza, a beszámoló mérlegének és eredmény-kimutatásának megválasztása, egyes eszköz– és forráscsoportok értékelési eljárásai értékelési alapelvek, értékhelyesbítésbe bevont
2010. december 10. A kiskereskedelmi egységek belső kialakítása nagyban hozzájárul a bolt üzleti sikeréhez. Az üzlettér a kereskedelmi vállalkozás frontvonala, mert ennek kialakítása hat legközvetlenebbül a fogyasztókra. Ide tartoznak azok a területek is, amelyeket a vevők a bolt felkeresése közben érintenek, valamint azok a funkcionális helyiségek, amelyekkel az eladó megkönnyíti a vevők számára a vásárlás folyamatát.
Az eladótér a termék bemutatására szolgáló terület. A vevők előnyben részesítik a nagyobb eladótérrel rendelkező üzleteket. A vevők költési intenzitása azonos típusú kereskedelmi egységekben általában tükrözi az alapterület különbségeit. Az üzlet belső elrendezését tekintve lehet egyenes, versenypálya, átlós vagy kerekített. A vásárlásokat nagyban befolyásolja a súrlódás-ütközés faktor, mivel „minél szűkebb a hely a nézelődő számára, annál kevésbé valószínű, hogy vevő lesz belőle. Ennek elkerülésére és a belépésre való késztetés miatt a kereskedelmi egységek bejáratát minél szélesebbre kell építeni. Amikor a vevő belép egy boltba, beletelik néhány másodpercbe, amíg szeme hozzászokik a fényváltozáshoz. Ez alatt a néhány másodperc alatt több lépést is megtehet, s áthalad az ún. dekompressziós zónán. Ide nem ésszerű fontos terméket elhelyezni, mert a vevő nem veszi észre. Az üzlet berendezésével lehet a vevőt rávenni arra, hogy találkozzék a bemutatni kívánt áruval. Ezért az üzemeltetőnek érdemes megfigyelnie a vevők tipikus haladási
2010. december 9. A logisztikai tevékenység végső stádiumában a vásárló számára biztosítjuk a termék, illetve a szolgáltatás elérhetőségét. A területválasztás keretében a menedzsment eldönti, hogy kereskedelmi tevékenységét az ország melyik földrajzi területére összpontosítja. Egy terület kereskedelmi vonzereje a kereslet és kínálat kölcsönhatásának függvénye.
A leggyakrabban vásárolt élelmiszerek és háztartási vegyi áruk mellett a tartós fogyasztási cikkek, autók, utazások, banki és egyéb szolgáltatások forgalma közvetlenül függ a vásárlóerőtől. A kereskedelmi potenciált olyan viszonyszámmal minősítjük, amely egyszerre számol a kereslet és a kínálat területi jellemzőivel. A kiskereskedelmi telítettség indexe:
, BPI: területi vásárlóerő-index, S: területen található üzletek alapterülete.
A körzet-meghatározásnál az adott földrajzi régión belül keressük a legígéretesebb területet úgy, hogy figyelembe vesszük egyrészt a kereskedelmi zónák kiterjedését, másrészt pedig az egyes kereskedelmi területek növekedési potenciálját. A kereskedelmi zóna a bolt vonzáskörzete, az a földrajzi terület, ahonnan a vevők érkeznek. A kiskereskedelmi földrajzi módszerei közül az ún. gravitációs modellek alapján közelíthetünk a kereskedelmi zóna meghatározásához. Eszerint két város között meghatározható a kereskedelmi töréspont, amely megmutatja, hogy mekkora a piaci szereplők relatív vonzereje a fogyasztókra. Töréspont modell képlete:
, D: távolság A és B település között, PA: A város lakosainak száma, PB: B város lakosainak
2010. november 30. A termékek már nyilvánosságra kerülésük előtt léteznek. Az innovációs ötlettől a termékfejlesztésig sok akadályon kell átkelniük, amíg bevezetik őket a piacra. A termékek piacon való megjelenésétől a piacról való kivonulás időpontjáig terjedő szakaszt a termék életciklusának nevezzük. Ha az életciklus alatti forgalmi mutatókat ábrázoljuk, akkor megkapjuk a termék életgörbéjét.
A klasszikus életgörbe szakaszai Bevezetés. Ebben a szakaszban a termék a piacon csak kis mennyiségben van jelen, a kereslet alacsony. A termék legtöbbször még differenciálatlan, tehát az alapmodell mellett kevés variáció létezik. A költségek magasak, egyrészt, mert az alacsony termelési volumen és a technológiai folyamat kiforratlanságai miatt a termékegységre jutó fix költség magas, másrészt a vevők tehetetlenségi nyomatéka miatt ajánlatos az intenzív bevezető reklámozás. A termék kereslete kiszámíthatatlan. A versenyhelyzet még kedvező, hiszen feltehetőleg nincs konkurencia. A vállalat ebben a szakaszban kétfajta árpolitikát folytathat. Magas árat állapíthat meg, ha minél hamarabb szeretné learatni a piacra kerülésből származó előnyöket, vagy alacsony, bevezető áron vezeti be a terméket, hogy kedvet csináljon a kipróbáláshoz. Növekedés. A bevezetési időszak stagnálása után az eladások ugrásszerűen növekednek. Az eddig monopolhelyzetben lévő úttörő gyártó nem képes tartósan kisajátítani a piacot, megjelenik a konkurencia. A korai elfogadók vásárolják a terméket, s hatásukat az értékesítési volumen felfutása jellemzi.
2010. november 29. A piacszegmentálás a piac megismerését célzó és azt homogén részekre osztó eljárás. A piac homogén keresleti sajátosságokat mutató csoportjai a szegmentumok, a piaci részek. Nincs kizárólagos szabály a szegmentumok kialakítására, de ésszerű elvárás, hogy a szegmens legyen elég nagy, elérhető, stabil és nyereséges.
A piac nagyságát az határozza meg, hogy gazdaságosan lehessen vele foglalkozni. Az elérhetőség szempontja azt jelenti, hogy a szegmens mind a csoportképzés előtt, mind utána megközelíthető legyen. Stabilitás szerint a szegmens legalább addig létezzen, amíg dolgozni kívánunk vele. A nyereségesség pedig az az alapvető szempont, amiért egyáltalán marketinges szempontból foglalkozni érdemes a szegmenssel. A piacszegmentálás fázisai
A piac felmérése, keresletelemzés – A piac méretének, típusának és főbb sajátosságainak a meghatározása. Ennek során a kutató mind az aktuális, mind a jövőben bekövetkező tendenciák feltárására kísérletet tesz. Szegmentálás – Szegmensképző változók kiválasztása és a piac részekre osztása. Ekkor a fogyasztói vagy a szervezeti vevők sokaságát homogén csoportokra bontjuk. Az alcsoportok létrehozásához csoportképző változókat használunk. A kulcsváltozók többfélék lehetnek. Feltevésünk szerint minden piac különböző igényekkel és elvárásokkal rendelkező vevőcsoportokból áll – minél pontosabban azonosítjuk a csoportra jellemzőket, annál könnyebb lesz a termékváltozatokat megtervezni és a kiválasztott célpiacnak értékesíteni. Minél több változót vonunk be a vizsgálatba,
2010. november 28. A mai piaci lehetőségek, a piacpotenciál, a területi vásárlóerő megoszlása stb. sem számszerűsíthetők könnyen. A jövőre vonatkozó becsléseinkben a bizonytalansági tényező még nagyobb. A prognóziskészítés módszerei lehetnek kvalitatív jellegűek és kvantitatív technikákon alapuló módszerek.
A kvalitatív módszerek megfelelő információkkal rendelkező emberek megkérdezésén alapulnak. A módszerek egyre növekvő népszerűségét a jól körülhatárolható elemzési technikára, a következtetések érvényességének ismeretére vezethetjük vissza, valamint arra, hogy a számítástechnika fejlődése miatt egyre népszerűbb, pontosabb és gyorsabb eljárásokkal dolgozunk. A kvantitatív elemzések eredményei összehasonlíthatatlanul jobban alkalmazhatóak egy éven belüli, rövidtávra, mint közép- és hosszú távra.
Igen sokfajta prognóziskészítő módszer van:
Az eladó személyzet véleményének megkérdezése. Amikor a vásárlók megkérdezése nem célszerű, vagy a megközelítés túl költséges, a vállalat saját eladóihoz fordulhat előrejelzésért. Az értékesítésben részt vevők ismerik a termék piacát, a vásárlók szokásait, a forgalom szezonális ingadozásait, a konkurencia nagyságát és harcmodorát. A vásárlók szándékainak tanulmányozása. A fogyasztókat tanulmányozva következtethetünk várható vásárlási magatartásukra, ami közvetlenül kihat a jövőbeni piacpotenciál nagyságára. A vevők szándékainak feltérképezése csak akkor jó becslési eszköz, ha a felmérésben részt vevő vásárlóknak határozott szándékaik vannak, nem feledkeznek meg róluk, amikor vásárolnak és még beszélni is hajlandóak erről az interjút készítő személyeknek. Szakértői véleményen alapuló prognózisok. A legbonyolultabb
|
|
Legfrissebb hozzászólások