BUX

A budapesti Értéktőzsde 1991 óta számítja és publikálja a BUX indexet (Budapesti Értéktőzsde Részvényindexe). Az index bázisa 1991. január 2-án 1000 pont volt. Az index 1995. január 1-én nyerte el végleges formáját, s vált a BÉT hivatalos részvényindexévé. 1997. április 1- jétől vezették be az öt másodpercenkénti indexszámítást. A kosár összetételére, annak módosítására az indexkézikönyv alapján a tőzsdetanács által kinevezett indexbizottság tesz javaslatot.

Az index felépítését legegyszerűbben egy olyan kosárként lehet elképzelni, amelybe az indexben szereplő részvények meghatározott mennyiségét elhelyezték. Ez a kosár egy több ezer milliárdos vagyont jelent, amelynek értéke akkor változik, ha változik a kosárban lévő értékpapírok ára. Természetesen a nagyobb bevezetett mennyiséggel és értékkel rendelkező cégek árváltozása jobban hat az egész kosár értékének változására, így az index változását is elsősorban a vezető részvények határozzák meg (MOL, OTP, stb.).

A kosár felülvizsgálatára évente kétszer kerül sor (március és szeptember). A BÉT igyekszik korlátozni az egyes részvénysorozatok kosárbéli súlyát. Korábban 15%-ban maximálták egy papír súlyát a kosárban, az 1999. októberi felülvizsgálattól kezdve azonban a közkézhányaddal korrigált kapitalizációkból kiindulva határozza meg a BÉT az egyes részvények kosárbéli arányát egy olyan további korrekcióval, amely megakadályozza, hogy egy papír túlságosan nagy súlyt képviseljen a kosárban. Az

Vagyonkezelés

A vagyonkezelő az ügyfelek által rábízott vagyonnak a befektetését végzi. A vagyonkezelés ügyfeleit két csoportba szokás sorolni. Az intézményi ügyfelek közé biztosítók, nyugdíjpénztárak tartoznak. A részükre végzett szolgáltatást törvények szabályozzák, melyek többek között rögzítik a befektetési irányelveket is. Ezen irányelvek betartását pedig – a legtöbb országban – a vagyonkezelőtől elkülönült letétkezelő ellenőrzi.

A magánügyfelek vagyonának befektetését a legtöbb esetben csupán a két fél közötti szerződés szabályozza. A vagyon kezelése történhet közvetlenül a befektetési eszközök megvásárlása révén. Sok esetben azonban hatékonyabb – költségkímélőbb – közvetett befektetési eszközöket ún. befektetési jegyeket igénybe venni. A befektetési alapok révén az egyes befektetők azonos befektetésre szánt pénzei kerülnek összegyűjtésre, s így – a méretgazdaságosság előnyeinek kihasználásával – a vagyonkezelő saját szolgáltatásait olcsóbban tudja ügyfeleinek nyújtani.

A befektetési alapok többsége nyílt végű. Ez lehetővé teszi, hogy a befektetők befektetési jegyeiket naponta az egy jegyre eső vagyonértéken adni, illetve venni tudják. Azonban vannak olyan esetek, amikor ez a pénz ki– és beáramlás veszélyeztetheti a vagyonkezelő által felvállalt befektetési politika megvalósítását. Ennek eszköze a zártvégű befektetési alap.

A kiáramlás korlátozására van szükség, ha az alap vagyona kevéssé likvid eszközökbe – pl. nem tőzsdei társaságok részvényei, kis likviditású tőzsdei részvények, OTC-termékek