Szervezeti piac

A piaci tranzakciók többsége nem a fogyasztói, hanem a szervezeti piacokon zajlik. Szervezeti piacnak nevezzük azoknak az egyéneknek és szervezeteknek az összességét, amelyek valamilyen formális szervezet számára végeznek beszerzési tevékenységet.

A számítástechnika fejlődésével a szervezeti piac új, virtuális formái is létrejöttek, s vannak olyan on-line kereskedelmi felületek, amelyek kifejezetten a szervezeti piac szereplői és tranzakcióinak lebonyolítására formálódtak. Az on-line piac olyan elektronikus kereskedelemi platform, ahol az eladók és a vevők a kínált vagy keresett áruk és szolgáltatások tekintetében on-line bonyolítják üzleteiket.

A szervezeti piacon működő vállalkozások száma mindig változó. Vállalatokat alapítanak, üzemelő cégek tönkremennek és bezárnak, másokat új tulajdonos üzemeltet tovább. A szervezeti piac vásárlói nem saját maguk, hanem a vállalat igényeinek és céljainak megfelelően vásárolnak. A szervezeti piacon többféle vevőcsoport különböztethető meg:

  • termelő- és szolgáltatóvállalatok, amelyek azért vesznek árukat és szolgáltatásokat, hogy azokkal más termékeket és szolgáltatásokat állítsanak elő,
  • költségvetési szervezetek, amelyek a vásárolt termékekkel és szolgáltatásokkal védelmi, oktatási, közjóléti és egyéb közösségi szükségletet hivatottak kielégíteni,
  • nonprofit szervezetek, amelyek csoport- vagy közösségi szükségletek kielégítésére törekszenek nem nyereségorientált alapon,
  • kereskedelmi vállalatok vagy viszonteladók, amelyek mások által előállított árukat megvásárolnak, és újra eladnak.

A szervezeti vásárlók az alábbiakat vásárolják

  • Nyersanyagok vagy alapanyagok. Természeti forrásból származó nyersanyagok az egyes mezőgazdasági termékek, ásványi kincsek, fémek, amelyek minimális változtatással vagy anélkül lépnek be a termelésbe. A nyersanyagokat tovább oszthatjuk mezőgazdasági és természetes előfordulású termékekre. A mezőgazdasági termékeket sok termelő kínálja, átadva azokat a közvetítőknek, akik gondoskodnak az összegyűjtésről, az osztályozásról, a tárolásról és az értékesítésről. A természetes előfordulású termékek kínálata meglehetősen korlátozott. Ezek a termékek általában homogének, és sok köztük a tőzsdei cikk. Keresletünk meglehetősen rugalmatlan, a nyersanyagok gyakran rövid időszakon belül nagy áringadozásokat mutatnak. A beszerzési ár bizonytalansága kockázatot jelent a nyersanyagot inputként használó vállalatnak. Legtöbbször határidős ügyletek segítségével csökkentik a nyersanyagvásárlás során fellépő kockázatot.
  • Félkész termékek és alkatrészek. A feldolgozottság bizonyos szintjein túljutott, de végső formájukat és rendeltetésüket még nem elért termékeket nevezzük félkész-termékeknek. Az alkatrészek már nem igényelnek további megmunkálást, vagy közvetlenül felhasználják az új termék előállításához, vagy alkatrészként értékesítik őket. A feldolgozott anyagok és alkatrészek értékesítése már bonyolultabb, mint a nyersanyagoké. Egyrészt azért, mert vertikálisan kapcsolódó piacra kell őket eladni, másfelől a feldolgozottság függvényében változik eladhatóságuk. A félkész termékek, és alkatrészek piacra vitelében lényeges szerepe van a szabványoknak. A szabványosított alkatrészek külön csoportját képezik azok a termékek, amelyek pótalkatrészként a fogyasztói piacon értékesítenek. A nem szabványos termékeknél a vásárló igényei határozzák meg a piaci lehetőségeket.
  • Alapvető berendezések. A termelő- és szolgáltatótevékenység bázisát megteremtő felszerelést tekintjük alapvető berendezéseknek. Ide tartoznak az épületek és azok a berendezések, amelyeket a termelési folyamat színhelyén, fixen rögzítenek. Az alapvető berendezések élettartama hosszabb egy évnél. Áruk magas, élettartamuk hosszú, s így a vásárlási döntés kockázata miatt beszerzésük általában hosszadalmas, bonyolult folyamat, amelyből kiiktatják a közvetítőket.
  • Kiegészítő berendezések és szerszámok. Mindazokat a berendezéseket és szerszámokat ebbe a csoportba soroljuk, amelyek a termelési, adminisztratív, hivatali és marketingtevékenységek elősegítésére alkalmasak, de nem tartoznak az előbbi kategóriákba. Általában olcsóbbak, keresletük rugalmasabb. Gyakran lízing segítségével szerzik be. Azokat a termékeket, amelyek szükségesek a szervezet működésében, de nem épülnek be az újonnan előállított termékekbe, működési segédanyagoknak nevezzük. A segédanyagok kereslete rugalmas, árérzékenyek, rövid élettartamúak, olcsók.
  • Szolgáltatások. A vállalatok egyre többfajta szolgáltatás vásárolnak működésük elősegítése érdekében. Vannak fizikai-anyagi jellegű szolgáltatások, és üzleti szolgáltatások. Általában nem kerülnek be az előállított termékben, de hiányuk akadályozná a vállalat működését.

A nagy volumenű eladások megtervezése, lebonyolítása jelentős koordinációt követel mind az eladó, mind a beszerző szervezet részéről. A szervezet vásárlási döntésében részt vevő egyének és csoportok összessége alkotja a beszerzési központot. A szervezeti piacon a vásárlás általában a hosszú távú kapcsolat megalapozása. A vásárlásokat szakmailag felkészült, erre szakosodott vevők bonyolítják, akik megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkeznek. A beszerzési döntést alapos gazdasági és technikai-technológiai elemzés előzi meg.

Beszerzéskor ugyanazokon a logikai fázisokon megy keresztül a folyamat, mint a fogyasztói piac esetében.

  • Probléma felismerés. A vállalat számára felmerülő probléma érzékelése és annak meghatározása, hogy milyen áru vagy szolgáltatás beszerzésével lehet azt kielégíteni.
  • Keresés. Három fő feladata van:

1. Specifikáció. Azoknak a termékjellemzőknek a részletes előírása, amelyeket megkövetelnek a vásárláskor. Alapvetően műszaki és nem kereskedelemi tevékenység, így műszaki szakemberek végzik. Ha szabványosított termékről van szó, akkor csak a rendelés nagyságát kell meghatározni. Ha egy szükséglet vagy probléma megoldására többfajta lehetőség áll rendelkezése, a specifikációnál egyaránt figyelembe kell venni a műszaki és a gazdaságossági szempontokat. Ismétlődő műszaki-gazdasági feladat egységes és legkedvezőbbnek ítélt megoldási módjának leírását és közzétételét szabványosításnak nevezzük. Három csoportjuk van: kötelező, általában mérvadó, nem kötelező.

2. Beszerzési források meghatározása. A beszerzési központ felkutatja azokat a vállalatokat, melyek számba jöhetnek beszállítóként. Ekkor jelenik meg a beszerzési probléma vállalaton kívül, amely aktivizálja a partnereket. Minél újabb a beszerzési feladat, s minél bonyolultabb és költségesebb a termék, a vevő annál több időt fordít a beszállító kiválasztására és minősítésére. Ilyenkor a vállalat összeállítja az egyáltalán számba jöhető partnereket, hogy leszűkítse azoknak a körét, akitől konkrét ajánlatokat kér. Ezért van a szervezeti piacon a vállalati hirdetés, mely a vállalatról alkotott pozitív kép felépítésére és fenntartására szolgál.

3. Ajánlatkérés. A vállalat vezetősége kiválasztja a lehetséges szállítók közül, akik alkalmasnak bizonyultak a beszállításra, s felkéri őket az ajánlattételre. Jellemző, hogy nagy horderejű beruházáskor versenytárgyalás, tender formájában kérik ezt.

  • Alternatívák értékelése. A vásárló vállalat beszerzési központja az ajánlatok alapján értékeli a lehetséges beszállítókat. Szisztematikusan felméri az ajánlattevők előnyös és előnytelen vonásait a minőség, a szolgáltatások, a megbízhatóság és az ár alapján.
  • Választás és/vagy vásárlás. A vásárlók közötti választás után a szervezeti piacon nem egyszerű a vásárlás. A megrendelések lebonyolításakor a beszerző és a szállító vállalatnak is alkalmazkodnia kell a megfelelő ügyrendi szabályokhoz, amelyek a vásárlás visszaigazolásával, a szerződéskötés jogi hátterével és a nyilvántartási rendszerrel kapcsolatosak. A vevő elküldi a végleges és tételes megrendelést a kiválasztott beszállítónak. Ezt követően, ha a szállítás megtörtént, a vevő elfogadja, vagy elutasítja a szállítmányt, annak függvényében, hogy az megfelel-e a szerződésben leírtaknak. Jelenleg a szállító felelősségi körébe tartozik az áruminőség biztosítása.
  • Vásárlás utáni értékelés. A beszállítók minősítése folyamatos, s nem fejeződik be a szerződés teljesítésével. A teljesítéskor derül ki, hogy valójában milyen színvonalon teljesítette a szerződésben foglaltakat.

Önnek mi a véleménye?