Pénzügyi kockázat

A világban zajló folyamatok szinte mindegyikére jellemző a bizonytalanság és a kockázat. Bizonytalanságnak azt a helyzetet nevezzük, amikor egy eseménynek egynél több lehetséges kimenete van. A gazdaság működésében rejlő bizonytalanságok forrásai sokrétűek. A bizonytalanságok eredhetnek az alkalmazott technikák és technológiák természetéből.

A bizonytalanságok másik forrása a piaci mechanizmus működése. A piaci fejlődés paradoxonja, hogy működésének kiterjedése és fejlődése együtt jár sebezhetőségének növekedésével. A jól ismert Say dogma cáfolatának fontos mozzanata a pénz funkcióinak elemzése. A pénz, a pénzrendszerek egyszerre javítják a piaci működés tökéletességét és hatékonyságát, ugyanakkor újfajta, a reálfolyamatoktól független bizonytalansági elemet visznek a gazdaság működésébe. (Gondoljunk arra, hogy ma egy kis nyitott ország valutájával kapcsolatos spekuláció – amely a nemzetközi pénzügyi rendszer „normális” jelensége – egy teljesen egészséges gazdaságot is napok alatt tönkre tehet.)

A piaci mechanizmus működésének lényege az, hogy az elszigetelt gazdasági szereplők egyedi tevékenységeinek, akcióinak eredményeképpen alakul ki a végeredmény. A piacon a gazdasági szereplők tevékenysége reflexív, visszaható. Ez azt jelenti, hogy – a tökéletes piac modelljében feltételezettel szemben – a gazdasági szereplők különböző akcióikkal hatást gyakorolnak a piaci folyamatokra. E visszahatás lehet az akció spontán “mellékterméke”, nem tudatosan előidézett eredmény. A nagyobb súlyú szereplők azonban ezzel a lehetőséggel tudatosan élnek is. A pénzügyi piacokon, ahol a folyamatok időben és térben koncentráltan zajlanak a különböző szereplők követhetik mások magatartását. A fogyasztói magatartást vizsgáló elméletekből is jól ismert jelenség könnyen vezethet “önbeteljesítő jóslatokhoz”.

A piac működéséből adódó bizonytalansági helyzetek kezelésére alkalmas eszköz a piaci szereplők önszerveződése (például önkéntes betétbiztosítási rendszerek, bankközi adós nyilvántartási rendszerek), a szabályozás (például a pénzügyi szolgáltatási piacra történő belépés korlátozása, a tevékenység folytatása feltételeinek meghatározása) és az ellenőrzés. A piaci bizonytalanságok másik forrása az információs aszimmetriák léte. Az információs aszimmetriák kezelése megfelelő szerződésekkel és ellenőrzéssel lehetséges.

A gazdaságban rejlő bizonytalanságok forrásai még a különböző gazdasági szervezetek működésében tapasztalható diszfunkcionális és/vagy informális elemek. Ezek a bürokratikus irányítás hierarchikus alá- és fölé rendeltségét átlépő jelenségek okai lehetnek a betarthatatlan szabályok átlépéséből adódó tudatos, vagy ösztönös lépések, inkompetens viselkedés (errors), vagy tudatos szabályszegés (fraud). E bizonytalanságok kezelése szintén döntő módon ellenőrzéssel lehetséges.

A kockázat ennél szűkebb fogalom. Kockázatról akkor beszélünk, ha ismerjük a lehetséges kimenetek valószínűségét, vagy valószínűség eloszlását. E valószínűségek a pénzügyi rendszer esetében nem objektívek, hiszen ezek olyan múltbeli események tapasztalataira épülő értékek, amely események nem ismételhetők meg változatlan formában. A kockázatok kezelése – ennek ellenére – meghatározott mennyiségű múltbeli információ felhalmozásával és megfelelő intézményes megoldásokkal kezelhetők. A pénzügyi irodalom a kockázatok értelmezésében és tipizálásában meglehetősen heterogén képet mutat. Az alábbi táblázatban összefoglaljuk e kockázatokat.

Kockázatok a pénzügyi rendszerben