2010. január 3. A kincstárjegyek, azaz az egy éves vagy annál rövidebb lejáratú állampapírok az alábbi szempontok szerint csoportosíthatóak.
Kamatozásuk szerint lehetnek:
diszkont, vagy kamatozó értékpapírok.
A diszkont kincstárjegyek elsősorban nagybefektetőknek szánt értékpapírok, amelyek aukción kerülnek értékesítésre. A kisbefektetőket megcélzó, elsősorban bankfiókokban értékesített Kamatozó Kincstárjegy és a postahivatalokban árusított Kincstári Takarékjegy I. pedig a kamatozó típusú kincstárjegyek családjába tartoznak.
A diszkont kincstárjegyek nem kamatot fizetnek, hanem a névértéknél alacsonyabb, diszkont áron kerülnek forgalomba, lejáratkor pedig a névértéket fizetik vissza. A diszkont a névérték és a vételár közötti különbség.
Jelenleg Magyarországon 4 féle diszkont kincstárjegy kerül forgalomba, a rövid futamidejű likviditási, a 3, 6 és 12 hónapos állampapírok. A 2004-ben bevezetett likviditási kincstárjegy futamideje 1–2 hónap között van, és célja a költségvetés rendkívül rövid távú pénzigényének biztosítása.
A kisbefektetők érdeklődésére számot tartó termékek az egyéves futamidejű Kamatozó Kincstárjegy és az egyéves futamidejű Kincstári Takarékjegy I. A Kamatozó Kincstárjegy egy éves futamidejű állampapír, amely a futamidő végén fizet kamatot. Ezt a befektető a törlesztéssel együtt kapja kézhez.
A Kincstári Takarékjegy I., a hasonló nevű kötvényhez hasonlóan lépcsős kamatozású értékpapír, amelynél a papír birtokosát visszaváltáskor a vásárlás napjától eltelt idő függvényében meghatározott mértékű kamat illeti meg. Az egyes visszaváltási időkre előre meghatározott
2010. január 3. Közösségi adószámot kell igényelnie annak az általános forgalmi adó alanynak, speciális esetekben a nem általános forgalmi adó alanynak és az egyszerűsített vállalkozói adó alanynak, aki az Európai Közösség valamely másik tagállamában illetőséggel bíró adózóval szeretne kereskedelmi kapcsolatot létesíteni.
Kereskedelmi kapcsolatnak minősül a termékbeszerzés, és -értékesítés, valamint a 2007. évi CXXVII. tv. (Áfa tv.) 37.§., 40-41.§. és 43-46.§.-ai szerinti szolgáltatások nyújtása és igénybevétele. Ha a vállalkozó nem terméket értékesít/vásárol és a szolgáltatást nem tartalmazza a felsorolt paragrafusok egyike sem, akkor nem kell kérnie közösségi adószámot.
A közösségi adószám igénylésének módja attól függ, hogy a magyar adózó rendelkezik-e már adószámmal vagy sem.
Abban az esetben, ha még nem rendelkezik adószámmal:
cégbejegyzésre kötelezett adózók a „Cégbejegyzési kérelem” cégbíróságra történő benyújtásával, vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet végezni kívánók a „ Kérelem az egyéni vállalkozói igazolvány kiadásához, cseréjéhez, pótlásához” elnevezésű nyomtatványnak a jegyzőhöz történő benyújtásával, közvetlenül az adóhatósághoz bejelentkező adózók (pl. adószámos magánszemélyek) a hatályos ’101, ’201 jelű adatbejelentő lap benyújtásával kérhetik a közösségi adószám megállapítását.
Ha már rendelkezik adószámmal, akkor a hatályos ’102, ’102/E, ’202, illetve ’202/T jelű változásbejelentő lapon lehet az a közösségi adószám megállapítását igényelni.
Ha EU tagországban működő társaságnak ad el magyar
2010. január 3. Az adóhatóság adóigazolást az adózó kérelmére állít ki. Az eljárás az ügyfél kérelmére indul. Az igazolást a nyilvántartásban szereplő adatok alapján, a kiállítás napján fennálló állapotnak megfelelő, jogszabályban előírt adattartalommal állítja ki.
A „nullás”, azaz nemleges adóigazolás azt igazolja, hogy az adózónak a kérelemben megjelölt napon adóhatóságnál nyilvántartott adótarozása nincs. Lehetőség van továbbá nemleges „együttes” igazolás kérésére is, amely az adóhatóság mellett a vámhatóság felé is igazolja, hogy nem áll fenn tartozás. Az igazolás kérése illetékköteles, az adóigazolás első példánya 2000 forintba, a másodpéldányok 600 forintba, az együttes adóigazolás első példánya 4000 forintba, a másodpéldányok 1200 forintba kerülnek, és a hatóság addig nem állítja ki, amíg az illetékfizetés értesítése az APEH-be meg nem érkezik.
Az adóigazolás elektronikusan is kérhető a magyarorszag.hu portálon. A szolgáltatás igénybevételéhez ügyfélkapus regisztráció, képviselő, meghatalmazott esetén APEH regisztráció szükséges.
Az adóigazolás kiállításához szükséges igazolványok, bizonylatok Személyazonosításra alkalmas igazolvány, lakcímkártya Személyes megjelenés akadályoztatása esetén állandó vagy eseti meghatalmazás Meghatalmazás minta letölthető az APEH internetes honlapjáról vagy az APEH ügyfélszolgálatain ingyenesen beszerezhető Az igazolás kiadásának gyorsítása érdekében az utolsó hat nap befizetéseit igazoló csekk, banki igazolás, visszavonhatatlan terhelési értesítő, számlakivonat Az adóigazolás illetékkötelezettsége (2010)
Adóigazolás:
Első példány 2000.-Ft Első példánnyal
2010. január 3. A befektetők bármelyik jövedelemtulajdonos vagy vagyonkezelő közül kikerülhetnek. Magyarországon a háztartások a stabil nettó megtakarítók, és ezzel a legnagyobb végső befektetők is; az állam és az önkormányzatok inkább nettó hitelfelvevők, azaz jórészt a kibocsátó oldalán jelentkeznek. A vállalati kör mindkét oldal állandó szereplője, bár tevékenységük főleg a kibocsátói oldalra sorolja őket. Gazdálkodásukra ugyanis legtöbbször az adott cél megvalósításához szükséges források bevonásának igénye nyomja rá bélyegét; befektetőkként általában időlegesen felszabaduló pénzeiket kötik le. A bankok mindkét oldal állandó szereplői, és emellett közvetítéssel is foglalkoznak. Velük együtt a biztosítók, befektetési alapok, nyugdíjpénztárak általában az egyik legjelentősebb befektetői kört, az intézményi befektetők körét jelentik. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]
2010. január 3. Az újabb és újabb értékpapírok születési, „feltalálási” folyamata ma is tart. Ezek motivációja többféle lehet, például:
az adózási rendszer kiskapuinak megtalálása, adóelkerülés. Az újfajta szabályozásokra reakciók (pl. osztalékkötvény, kamatozó részvény). a likviditás javítása, jobban értékesíthető jogok kibocsátása (pl. átváltoztatható kötvény, strippelés, azaz az értékpapír szelvényeinek külön–külön való értékesítése). a dezintermediáció, azaz a pénzügyi közvetítők (hitelintézetek) tőkeközvetítési költségeinél olcsóbb, hatékonyabb tőkeáramlási módszerek megtalálása.
2010. január 3. A befektetési környezettel kapcsolatban általában azt szokás feltételezni, hogy a piacok tökéletesek és hatékonyak. Tökéletesek, azaz nincsenek tranzakciós költségek, monopóliumok, piacra való be- és kilépési akadályok, és az információ ingyenes. Hatékonyak, azaz minden jelenbeli és jövőbeli információval minden piaci szereplő rendelkezik, és ezek az információk villámgyorsan beépültek az árakba.
A fent leírt követelmények azonban távolról sem igazak még a fejlett tőkepiacokon sem. Fejletlen piacokon azonban az információs problémákból eredő kockázatok hatványozottan jelentkeznek. Megnő a bennfentes kereskedelem, jogosulatlan előnyök kihasználásának veszélye, ami a többi befektető kockázatát növeli. Általában is a kevesebb, bizonytalanabb, rosszabbul strukturált információmennyiség az előrelátást rontja, a józan befektetéseket, racionális becsléseket inkább spekulációvá, jóslattá torzítja.
2010. január 3. Speciális kötvény konstrukciók esetén a sajátos feltételekből fakadóan további kockázatokkal kell szembenézni, például:
a call–kötvény, amelynek kibocsátója lejárat előtt egyoldalúan visszahívhatja a kötvényt; a jelzálogkötvény (pl. az USA-ban), amelyet az adós szintén előbb törleszthet, ezzel cash flow-beli bizonytalanságot okozva a befektetőnek; az átváltoztatható kötvény, amikor döntési lehetőségeink miatt további kockázatokat vállalunk.
2010. január 3. Devizaárfolyam-kockázatról akkor beszélhetünk, ha a befektetést nem hazai valutában eszközöltük. A külföldi devizában kapott bevételek hazai pénznemre történő átszámítását ekkor a devizaárfolyamok ingadozása is befolyásolja. Ez a kockázat fedezeti ügyletekkel csökkenthető.
2010. január 3. Az értékpapírok likviditási kockázata az eszköz likviditási fokától függ. Ezen azt értjük, hogy milyen könnyen, azaz milyen gyorsan és milyen költségek, illetve tőkeveszteség árán tudjuk befektetésünket pénzzé tenni.
2010. január 2. Fizetésképtelenségi kockázatról fizetési kötelezettséget jelentő befektetéseknél, vagyis az összes értékpapír esetében beszélhetünk. Hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknál szokás hitelezési kockázatnak is nevezni, amelyet a nem fizetési garanciákat biztosító szerződések (fizetésképtelenség esetén az adós helyett a garantőr vállalja a fizetések teljesítését) csökkenthetnek. A kibocsátó fizetésképtelensége három állapotot jelenthet:
likviditási zavar, azaz átmeneti pénzügyi egyensúlytalanság; csődhelyzet esetében a kibocsátó befagyasztja kötelezettségei kifizetését, a majdani pénzügyi rendezés reményében; a felszámolási eljárás esetén a pénzügyi rendezés lehetősége megszűnt, a kibocsátónak egykoron forrást rendelkezésre bocsátók sorban állnak követeléseikért.
|
|
Legfrissebb hozzászólások