Értékvesztés

A számviteli törvény szerint értékvesztést kell elszámolni, ha az eszköz könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb a piaci értéknél.

A gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél és a hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírnál:

függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, ill. a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel, értékvesztést kell elszámolni, ha a befektetés, ill. a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír könyv szerinti értéke és a piaci értéke közötti különbözet veszteségjellegű, tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

Az értékelés szempontjai:

milyen az érintett gazdasági társaság tartós piaci megítélése, a tőzsdei, tőzsdén kívüli árfolyam és annak tendenciája, a gazdasági társaság saját tőkéjének és a jegyzett tőkéjének aránya stb. a mérleg készítéskori piaci érték a mérvadó.

Követeléseknél (vevők, váltókövetelés, pénzintézettel szembeni követelés, kölcsönként, előlegként adott összegek):

A vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérleg fordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél értékvesztést kell elszámolni – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján –, ha a várhatóan megtérülő összeg kisebb, mint a követelés könyv szerinti értéke.

Készleteknél:

A vásárolt készlet (anyag, áru) beszerzési, ill. könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint

Szigorú számadású nyomtatványok

A készpénz kezeléséhez kapcsolódó nyomtatványokat, továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő összeget kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat, szigorú számadás alá kell vonni.

Szigorú számadású nyomtatványok – annyit érnek, amennyi rájuk van írva ezeket a nyomtatványokat sorszámmal kell ellátni és sorrendben felhasználni a rontott példányokat stornózni kell, de ezeket is meg kell őrizni számviteli bizonylatokat – 5 évig pénztárkönyvet – 10 évig a tömbök átadását-átvételét mindig dokumentálni kell – nyomtatvány sorszáma, átadás ideje, átvevő aláírása Az alábbi nyomtatványokat kell szigorú számadású nyomtatványként kezelni készpénz-felvételi utalvány bevételi és kiadási pénztárbizonylat, pénztárjelentés, értékjegyek (étkezési utalvány) egyéb, nem a pénzkezeléshez szigorúan kapcsolódó bizonylatok (számla, kiküldetési, menetlevél, stb.)

A szigorú számadású nyomtatványok átvétele és nyilvántartása

A szigorú számadás alá tartozó nyomtatványokról a kibocsátónak nyilvántartást kell vezetni, amelynek tartalmaznia kell az alábbi adatokat

a nyomtatvány neve és számjele a beszerzés kelte a beszerzést igazoló számla száma és a számlán feltüntetett teljesítés kelte a tömbök sorszáma (tól-ig); a használatbavétel kelte (amikor a tömbből első bizonylatot kiállították) a felhasználás kelte (amikor a tömbből az utolsó bizonylatot kiállították) a kiselejtezés kelte (amikor a bizonylat megőrzési határideje letelik,

Fogyasztói árindex

Infláció alatt általában az árszínvonal tartós és folyamatos emelkedése értendő. A jelenlegi gyakorlat szerint az árszínvonal változását valamilyen fogyasztói kosár árának időbeli változásával mérik – ez az úgynevezett fogyasztói árindex. A gyakorlatban egy jellemzőnek, általánosnak tartott fogyasztói kosarat állítanak össze (KSH) és a benne szereplő javak és szolgáltatások árait figyelik. Az infláció mérésére szolgálhat a termelői árindex és, vagy a maginfláció is. Az utóbbi a fogyasztói árindex egy korrigált változata, amelyből kiemelik a nagyon rapszódikus árváltozásokra hajlamos jószágcsoportokat (energia, egyes élelmiszerek).

Munkanélküliségi ráta

A munkanélküliségi ráta az a szám, amelyet úgy kapunk, hogy a munkanélküliek számát elosztjuk a teljes munkaerő-állománnyal, amihez természetesen meg kell határozni, hogy kit tekintünk munkanélkülinek és mit értünk munkaerő-állomány alatt.

Azok, akiknek van munkájuk, azok a foglalkoztatottak, s azok, akiknek nincs munkájuk, de munkát keresnek, azokat tekinti a kormányzati szabály munkanélkülieknek.

Még tovább pontosítva : nem számít munkanélkülinek az, akinek nincs munkája, s csak úgy gondolja, hogy dolgozni kellene valamit. Az tekinthetõ munkanélkülinek, aki bizonyítottan munkát keres.

Munkaerő-állomány alatt a foglalkoztatottakat és a munkanélkülieket együttesen értjük. Nem tartoznak viszont a munkaerő-állományba például azok, akik tanulnak, háztartást vezetnek, nyugdíjasok, akik olyan betegek, hogy munkavégzésre képtelenek, valamint azok, akik már felhagytak azzal, hogy munkát keressenek.

Fiskális

A fiskális (költségvetési) politika lényege az, hogy a kormányzat az adókkal, a kormányzati termék-, szolgáltatás és munkaerő vásárlásokkal és a transzfer-kifizetésekkel megpróbálja befolyásolni a gazdaságot, nevezetesen az output színvonalát és összetételét (a fogyasztási és beruházási javak közötti megoszlását), az árszínvonalat, a munkanélküliség rátáját és egyéb makroökonómiai változókat.

Foglalkoztató

bármely jogi és természetes személy, egyéni vállalkozó, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat, vagy a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben járulékalapot képező jövedelmet juttat, tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló esetén a szerződést kötő gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó, társas vállalkozó esetén a társas vállalkozás, az álláskeresési járadékban, álláskeresési segélyben, keresetpótló juttatásban, vállalkozói járadékban, valamint munkanélküli-járadékban, álláskeresést ösztönző juttatásban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben (a továbbiakban együtt: álláskeresési támogatás) részesülő biztosítottnak minősülő személy esetén az ellátást folyósító szerv, a gyermekgondozási segélyben, a gyermekgondozási díjban, a gyermeknevelési támogatásban, az ápolási díjban részesülő személyek esetében a segélyt, a támogatást, illetve a díjat folyósító szerv, a kincstár számfejtési körébe a helyi önkormányzatok nettó finanszírozásának hatálya alá tartozó munkáltató esetében a járulékfizetési, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése szempontjából a kincstár, a munka törvénykönyve Harmadik része XI. fejezete szerinti munkavégzés esetén – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a kölcsönbeadó, a központi költségvetési szerv központosított illetményszámfejtését végző illetményszámfejtő hely a járulék megállapítása, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése, a biztosítottak bejelentése szempontjából, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti munkarehabilitáció (a továbbiakban:

Segítő családtag

Segítő családtag az egyéni vállalkozónak, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagjának az a közeli hozzátartozója, aki az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában, illetőleg a társaságban személyesen és díjazás ellenében – nem munkaviszony keretében – munkát végez, kivéve azt, aki saját jogú nyugdíjas, továbbá aki özvegyi nyugdíjban részesül, ha a reá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt betöltötte.

Közeli hozzátartozó

A Polgári Törvénykönyv 685. § b) bekezdése alapján közeli hozzátartozók: a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon (lemenők: gyermek, unoka, …; felmenők: szülő, nagyszülő…), az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér; hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, bejegyzett élettársa, a jegyes, a házastárs, a bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa. Speciális jogszabály vagy szerződés ettől eltérően is megállapíthatja a közeli hozzátartozó fogalmát.

Cédálás

Átruházási nyilatkozat, amelynek révén valamely követelés, névre szóló értékpapír más tulajdonába kerül.

Captive biztosító

Nagy ipari és kereskedelmi vállalatok által létrehozott biztosítótársaság, amely általában csak az alapítók biztosítási kockázatait vállalja, s azokat viszontbiztosításba adja.