Szövetkezeti hitelintézet

A szövetkezeti hitelintézet tevékenysége nem terjedhet ki arra, hogy kezességet vagy bankgaranciát vállaljon, befektetési alap letétkezelést végezzen, hitelreferencia szolgáltatást nyújtson, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár vagyonát kezelje. Valutával, devizával, váltóval, csekkel kizárólag saját számlára végezhet kereskedelmi tevékenységet. A kiegészítő pénzügyi szolgáltatások közül pedig csak pénzváltási tevékenységet végezhet. Az eltérés a többi hitelintézettől nem a tevékenységi körben van, hanem a szövetkezeti formából származó sajátosságok szabályozásában. Ide tartoznak a takarékszövetkezetek és a hitelszövetkezetek.

Szakosított pénzintézet

Az általa végezhető tevékenységeket leginkább külön törvény írja elő. Ügyfélköre vagy tevékenysége, vagy mindkettő korlátozott. Nem kaphat pl. engedélyt a pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére. Ilyenek a lakástakarék pénztárak, a záloghitel intézetek vagy a Magyar Fejlesztési Bank.

Pénzügyi vállalkozás

A pénzügyi vállalkozás olyan pénzügyi intézmény, amely egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végez. A pénzügyi vállalkozás a betétgyűjtésen és a számlavezetésen kívül valamennyi pénzügyi, ill. kiegészítő pénzügyi szolgáltatást végezheti.

Bankrendszer

A bankrendszer az országban működő bankok összessége. A bankrendszer lehet egyszintű és kétszintű.

Egyszintű bankrendszerben a központi bank közvetlenül kapcsolatban áll a gazdasági alanyokkal, vezeti azok számláit, hitelt folyósít számukra stb. A szocialista országokban szovjet mintára egyszintű volt a bankrendszer.

Kétszintű bankrendszer esetén a központi bank közvetlenül nem áll kapcsolatban a gazdálkodó alanyokkal, csak a bankrendszer második szintjén található kereskedelmi bankokkal (hitelbankokkal, üzleti bankokkal), amelyek vezetik a gazdasági szereplők számláit, hiteleket nyújtanak, megtakarításokat gyűjtenek stb.

Beszélhetünk még monobankrendszerrel is, ahol egyetlen bank végzi az összes banktevékenységet, ilyet találhattunk Mongóliában, Albániában, Kubában.

Magyarországon 1948-tól (az MNB államosításától) 1987-ig egyszintű volt a bankrendszer. Az első szinten állt a Magyar Nemzeti Bank, a második szinten pedig a 80-as évektől néhány szakosított pénzintézet jött létre, pl. beruházási bank, export-import bank. 1987. január 1-jén bevezették a kétszintű bankrendszert a gazdasági reformokkal összhangban. Ekkortól a Magyar Nemzeti Bank már nem áll közvetlen kapcsolatban a gazdasági szereplőkkel, hanem a második szinten található kereskedelmi bankok irányításával, a pénzügypolitikával stb. foglalkozik. Ebben az évben 5 bank kapott általános kereskedelmi banki jogosítványt:

Magyar Hitelbank Rt. Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Budapest Bank Rt. Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. Általános

Pénzügyi stabilitás

Még a XIX. század harmadik harmadában a kétszintű bankrendszerek kialakulásával együtt fogalmazódott meg az „utolsó mentsvár, a végső menedék” koncepciója, vagyis az az álláspont, hogy a jegybanknak szükség esetén a pénzrendszer biztonsága érdekében hitellel biztosítania kell a fizetésképtelen (illikvid) bank talpon maradását. Ebben a felfogásban már megjelenik az a felismerés, hogy a pénzstabilitáshoz nem elégséges a pénzmennyiség növekedésének kontrollálása, de szavatolni kell a monetáris rendszer intézményi stabilitását is.

A pénzteremtés multiplikatív folyamatából, illetve abból a tényből adódóan, hogy a mai pénz tartalmát tekintve inhomogén, jegybankpénz és kereskedelmi banki pénz, fontos követelményként jelentkezik az egyes bankok biztonságos (prudenciális) működésének szavatolása. A pénzteremtés és megszűnés folyamatában az egyes gazdasági szereplők szintjén nem teljesül az a szektor szintű azonosság, hogy az összes bankhitel megegyezik az összes betéttel. Ha egyes hiteladósok nem tudnak fizetni, akkor ez elvileg, nagyobb tömegű nem fizetés esetén gyakorlatilag is bankválságok, szélsőséges esetben bankcsődök bekövetkezését eredményezheti. A bankcsőd a pénzrendszer szempontjából azt jelenti, hogy az adott bank kereskedelmi banki pénze megszűnik létezni. Ezzel az adott bank ügyfelei vagyonvesztést szenvednek el. Ebben a helyzetben a gazdasági szereplők jegybank pénzbe, pontosabban készpénzbe menekülnek, ami kényes egyensúlyok további borulását eredményezi. Azt mondhatjuk, hogy a pénzügyi rendszer legalapvetőbb kockázata alapvető

Ellenőrző szervezetek

Tevékenységük a pénzügyi rendszer stabilitását, a pénzzel szembeni bizalom fenntartását, a rendszer működésével kapcsolatos hibák és csalások megakadályozását, szankcionálását szolgálja. Ide tartoznak a legfőbb ellenőrző intézmények (Supreme Audit Institutions, számvevőszékek), adóhatóságok, kincstári szervezetek, pénz- és tőkepiaci felügyeletek, de az üzleti alapon működő könyvvizsgáló cégek is.

Szabályozó szervezetek

A Szabályozó szervezetek jellemzően a kormányzati szektorhoz tartoznak, de nem kizárólagosan kormányzati szervezetek. A szabályozó szervezetek a pénzügyi rendszer szereplői és szervezetei számára magatartási normákat, kötelező eljárás rendeket, tiltásokat, működési feltételeket írnak elő. A kormányzati rendszer keretei között működő szabályozó szervezetek jogszabályokba foglalják a normákat. A pénzügyi rendszerben zajló tevékenységek szabályozásában egyre nagyobb szerepe van a nemzetközi szintű előírásoknak. Ezek elfogadása és a nemzeti jogrendszerekbe történő átültetése történhet többoldalú államközi egyezményekben, vagy különböző nemzetközi szervezetekhez (OECD, IMF) történő csatlakozás feltételeinek elfogadásával, vagy az Európai Unió esetében a közösségi jog átvételével. A szabályozók speciális esetei a szakmai (érdekképviseletek) szabályalkotó szerepe. A könyvvizsgálói kamarák, bankszövetségek, vagy nemzetközi szinten a Bázeli Bizottság, vagy az IFAC állami kényszer alkalmazása nélkül is kőkemény normák érvényesítésére képesek. A monetáris hatóság sajátos helyet foglal el e szervezetek között, hiszen jogi felhatalmazása mellett a „bankok bankjaként” jogilag nem kikényszeríthető tekintélye is van.

Non profit szervezetek

Jellemzően közfeladatokat ellátó szervezetek, amelyek önkéntes adományokból, közpénzekből (állami támogatás és/vagy adókedvezmények) finanszírozódnak. Tevékenységük pénzügyi eredményt hozhat, ezt azonban az adott tevékenység folytatására kötelező használni, a szervezetből nem vihető ki.

Államháztartási szervezetek

Ezek olyan intézmények, amelyek közpénzeket használnak és a költségvetési gazdálkodás szabályai szerint működnek. Ennek alapvető sajátossága, hogy a forráshoz jutás és a kiadások teljesítése konkrét jogszabályi felhatalmazáshoz kötött. E szerveztek motivációja az adott feladat ellátáshoz, ezzel kapcsolatosan a feladathoz kapcsolódó erőforrások és pénzügyi támogatások megszerzéséhez és nem a pénzügyi eredmény realizálásához kötött.

Pénzügyi kockázat

A világban zajló folyamatok szinte mindegyikére jellemző a bizonytalanság és a kockázat. Bizonytalanságnak azt a helyzetet nevezzük, amikor egy eseménynek egynél több lehetséges kimenete van. A gazdaság működésében rejlő bizonytalanságok forrásai sokrétűek. A bizonytalanságok eredhetnek az alkalmazott technikák és technológiák természetéből.

A bizonytalanságok másik forrása a piaci mechanizmus működése. A piaci fejlődés paradoxonja, hogy működésének kiterjedése és fejlődése együtt jár sebezhetőségének növekedésével. A jól ismert Say dogma cáfolatának fontos mozzanata a pénz funkcióinak elemzése. A pénz, a pénzrendszerek egyszerre javítják a piaci működés tökéletességét és hatékonyságát, ugyanakkor újfajta, a reálfolyamatoktól független bizonytalansági elemet visznek a gazdaság működésébe. (Gondoljunk arra, hogy ma egy kis nyitott ország valutájával kapcsolatos spekuláció – amely a nemzetközi pénzügyi rendszer „normális” jelensége – egy teljesen egészséges gazdaságot is napok alatt tönkre tehet.)

A piaci mechanizmus működésének lényege az, hogy az elszigetelt gazdasági szereplők egyedi tevékenységeinek, akcióinak eredményeképpen alakul ki a végeredmény. A piacon a gazdasági szereplők tevékenysége reflexív, visszaható. Ez azt jelenti, hogy – a tökéletes piac modelljében feltételezettel szemben – a gazdasági szereplők különböző akcióikkal hatást gyakorolnak a piaci folyamatokra. E visszahatás lehet az akció spontán “mellékterméke”, nem tudatosan előidézett eredmény. A nagyobb súlyú szereplők azonban ezzel a lehetőséggel