OECD

Az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (Organisation of Economic Co-operation and Development – OECD)

A II. világháború utáni európai helyreállításra fogadta el az Egyesült Államok szenátusa és képviselőháza az un. Marshall-tervet. Ennek lebonyolítására kezdetben az ENSZ európai regionális bizottságát szánták, de ott a Szovjetunió befolyásával is számolni kellett, így esett a választás egy önálló szervezetre, az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezetre (Organisation of European Economic Cooperation – OEEC)-re, amelyet 1948. április 15-én hoztak létre Párizsban. Eredetileg 17 tagja volt. 1958-ban Spanyolország is csatlakozott. Az USA és Kanada társult tagként, Jugoszlávia megfigyelőként vett részt a szervezet munkájában.

A szervezet kezdetben főként adminisztratív szervként működött, elsősorban az amerikai segélyszállítmányok elosztására, irányítására, ellenőrzésére. 1961- ben az USA és Kanada is taggá lett, belépett Japán, Ausztrália, Új-Zéland is. Nevet is változtatott a szervezet: Gazdasági Együttműködés és Fejlesztési Szervezet (Organisation of Economic Co-operation and Development – OECD) lett az új neve. Később új tagok is beléptek, jelenleg a szervezetnek 29 tagállama van.

Az OECD nem egy zárt klub. A tagállamokat sokrétű kapcsolatok fűzik a világgazdaság más országaihoz, azokkal szoros együttműködést valósítanak meg. Tagnak lenni azonban nem egyszerű. Az OECD valóban a gazdag országok nemzetközi szervezete annyiban, hogy tagállamai a világ áru- és szolgáltatásvolumenének kétharmadát állítják elő.

A tagállamok bizottságokban találkoznak s cserélik ki információikat. A bizottságokban találkoznak a tagállamok képviselői, akik lehetnek otthonról kiküldöttek vagy az állandó képviselet munkatársai – és a Titkárság szakértői, alkalmazottai.

A tagfelvételi eljárás során egy kölcsönös ismerkedési folyamat zajlik le: a jelentkező ismerkedik a szervezet követelményeivel, a szervezet pedig a jelölt képességeivel e követelmények betartására.

Az OECD a következő alapelvek alapján dönt a felvételről:

  1. A gazdaság rendező elve a piacgazdasági szervezet.
  2. Az országban demokratikus pluralizmus (többpárt rendszer) uralkodik.
  3. Tiszteletben tartják az emberi jogokat.
  4. Részvétel az úgynevezett “egyenrangúak áttekintésében” (peer-review),

A szervezet álláspontjának kialakítása során az OECD minden bizottsága véleményt nyilvánít a felvételi készségről, a tagjelölt állam pedig egy nyilatkozatot ad, amelyben részletezi jogi és politikai elkötelezettségét a szervezet céljainak követésére. A két vélemény mérlegelése után dönt a Tanács arról, hogy meghívja-e az adott országot tagjai sorába. A tagsági “meghívót” a tagjelölt ország parlamentjének is jóvá kell hagynia.

A tagság akkor válik hatályossá, ha a csatlakozási nyilatkozatot a francia hatóságoknál a tagjelölt ország letétbe helyezte.

A legfontosabb adminisztratív szerv a Tanács, amelynek döntéshozatali joga van. Ebben minden tagállamot egy fő képvisel, s az Európai Uniót is egy képviselő, így tagjainak száma 30. A Tanács rendszeresen tanácskozik nagyköveti szinten azért, hogy a szervezet számára irányt mutasson. A Tanács miniszteri szinten évente egyszer ülésezik, amikor a tagállamok külügy-, pénzügy vagy gazdasági miniszterei átadják az OECD-re vonatkozó információikat, befolyásolják a szervezet további munkáját.

A szervezet speciális bizottságai jól körülhatárolt területeken felmerülő gazdasági kérdéseket vitatnak meg. Ilyen bizottságok vannak a kereskedelem, a köztulajdon irányítása, a fejlesztési segítség és a pénzügyi piacok területén. Az OECD mintegy 200 bizottsággal, munkacsoporttal és szakértői csoporttal dolgozik. Évente kb. 40 000 nemzeti képviselőt, szakértőt fogad ilyen megbeszélésekre.

Az OECD Titkársága 1850 szakértőt alkalmaz, mintegy 700 közgazdászt, tudóst, jogászt, mérnököket, akik un. igazgatóságokon (directorate) dolgoznak szakterületük kérdésein.

Az OECD az alábbi területeken végez nemzetközileg is jelentős kutatási, összehasonlító, szabályozó szakértői munkát:

  • A lakosság elöregedése
  • Harc a korrupció ellen
  • Új vállalatirányítási módszerek
  • Oktatás és képzés
  • Elektronikus kereskedelem
  • Munkahelyek létesítése
  • Makroökonómiai politikák
  • Szabályozási reformok
  • Fenntartható fejlődés
  • Adózás
  • Nemzetközi kereskedelem

Önnek mi a véleménye?