Mérlegelméletek

Statikus mérlegelmélet:

  • Megalkotója: Nicklisch.
  • Elsődleges feladat: a vállalati vagyon meghatározása.
  • Az eredmény megállapítását csak másodlagosnak tekinti, ha a vagyon reális értékelése megtörtént, akkor ebből adódik a reális eredményérték is.
  • Jellemzői:
    • elsősorban a vagyon összetételét és beszerzését mutatja meg,
    • adott időszak eredménye: a vagyoni helyzet változása,
    • vagyontárgyak = likvidációs tételek, úgy értékeli, hogy az adott időpontra vonatkozóan mennyit ér a vagyon, értékesítési szempontból
      (napi eladási árat alkalmaz)
  • Érdeme: első igazi mérlegséma, amely az eszköz – forrás csoportokat megfelelően csoportosította
  • Fő szerkezetét ma is használjuk:
Eszköz – 1. csoport: Befektetett vagyon Forrás – 1. csoport: Tőke (eredmény nélkül)
Eszköz – 2. csoport: Forgóvagyon Forrás – 2. csoport: Tartalékok
Eszköz – 3. csoport: Egyéb vagyonelemek Forrás – 3. csoport: Kötelezettségek
Eszköz – 4. csoport: Tiszta veszteség Forrás – 4. csoport: Egyéb tehertételek
Forrás – 5. csoport: Tiszta nyereség
  • Probléma: a tevékenység eredménye szempontjából téves információt ad, egyben mutatja ki a realizált és a nem realizált eredménytételeket.
  • Hügli továbbfejlesztette: realizált és nem realizált eredményre bontotta, de az összetétel nem derül ki a statikus mérlegből.

Dinamikus mérlegelmélet:

  • Megalkotója: Schmalenbach (1919).
  • Az eszközöket – forrásokat még el nem számolt ráfordításként, illetve teljesítményként értékeli.
  • Alapelve: ha minden eszközt – forrást felhasználnánk, illetve teljesítésre kerülne, akkor nem lenne szükség mérlegre és Eredmény = S Bevétel – S Ráfordítás lenne.
  • Célkitűzése: időben elkülönítse a bevételeket – ráfordításokat, minden időszak realizált eredményét mutassa ki. A hangsúly az eredmény minél pontosabb megállapításán van, ezen belül is különbséget tesz a realizált (csak ez az eredmény) és nem realizált eredmény között.
  • Erényei:
    • bevezeti az eredmény időbeli megosztását,
    • az eredményt megpróbálja tényezők szerint kimutatni.
  • Két alapelv:
    • Folytonosság elve: minden teljesítményt és ráfordítást el kell számolni a már lezárt időszakra, vagy elő kell jegyezni a következő időszakot illető, terhelő tételeket.
    • Egybevágóság elve: az egyes időszakok eredménytételeinek meg kell egyeznie a vállalkozás összesített eredményével.

  • Alkalmazott értékelési eljárások:
    • Beszerzési ár (előállítási költség): de ha a napi beszerzési ár (pótlási költség) kisebb a könyv szerinti értéknél, akkor az óvatosság elve alapján csak az alacsonyabb értéken vehető figyelembe (lásd Szt.-ben a vásárolt, illetve saját termelésű készletek értékelése).
  • Kétfajta mérleget készít:
  • Eredménymérleg:
Ráfordítások Teljesítmények
R/1) Ráfordítás most, kiadás most T/1) Hozam most, bevétel most
R/2) Ráfordítás most, kiadás előbb T/2) Hozam most, bevétel előbb
R/3) Ráfordítás most, kiadás később T/3) Hozam most, bevétel később
R/4) Ráfordítás most, hozam most T/4) Hozam most, ráfordítás most
R/5) Ráfordítás most, hozam előbb T/5) Hozam most, ráfordítás előbb
R/6) Ráfordítás most, hozam később T/6) Hozam most, ráfordítás később
R/7) Eredmény – Nyereség T/7) Eredmény – Veszteség
  • Tartalmuk:
  • R/1) Kifizeti és most fel is használja (anyagköltség).
  • R/2) Most használják fel, de a pénzkiadás már korábban megtörtént (értékcsökkenés).
  • R/3) Most használják fel, de csak később kell kifizetni.
  • R/4) Saját termelésű készletek, amit már előállítottak és értékesítettek is a tárgyidőszakban.
  • R/5) Most felmerülő, de korábbi időszakot terhelő ráfordítás.
  • R/6) Következő időszakok várható veszteségét ellentételező tételek (céltartalékok).
  • T/1) Tárgyidőszaki előállítás és értékesítés is.
  • T/2) Most teljesíti, de a pénz már korábban befolyt (vevőelőlegre kiszállítás).
  • T/3) Most teljesíti, de a pénz csak később folyik be (vevőállomány; el nem adott STK).
  • T/4) Továbbfelhasznált saját előállítású félkész termékek.
  • T/5) Most realizálódó, de korábbi időszakot illető hozam (időbeli elhatárolások).
  • T/6) Saját előállítású eszköz, ami csak a következő időszakban kerül alkalmazásra.
  • R/7) és T/7) Bruttó módon állapítja meg az eredményt.

  • Vagyonmérleg:
Aktívák Passzívák
A/1) Likvid eszközök P/1) Saját tőke
A/2) Kiadás, még nem ráfordítás P/2) Ráfordítás, még nem kiadás
A/3) Kiadás, még nem bevétel P/3) Bevétel, még nem kiadás
A/4) Hozam, még nem ráfordítás P/4) Ráfordítás, még nem hozam
A/5) Hozam, még nem bevétel P/5) Bevétel, még nem hozam
A/6) Eredmény – Veszteség P/6) Eredmény – Nyereség
  • Tartalmuk:
    • A/1) Elsősorban pénzeszközök.
    • A/2) Eszköz-beszerzés a tárgyidőszakban, de még nem használták fel a termelés érdekében.
    • A/3) Pénzkifizetés, ami később pénzként fog megjelenni. (adott kölcsönök), illetve eszköz-beszerzés, ami változatlan formában kerül továbbértékesítésre (kereskedelmi áruk).
    • A/4) Saját előállítású eszköz, a termelés érdekében később fogja felhasználni.
    • A/5) Tárgyidőszakban előállított, de még el nem adott STK, illetve tárgyidőszaki értékesítésnek pénzügyileg még nem rendezett része (vevők).
    • P/1) Tulajdonosok által rendelkezésre bocsátott tőke.
    • P/2) Tárgyidőszaki eszköz-felhasználás, aminek pénzügyi rendezése még nem történt meg (szállítók).
    • P/3) Pénzbevétel, amit a vállalkozás pénzkiadásként fog megtéríteni (hitelek).
    • P/4) Jövőbeli ráfordítások egyenletes elosztását segítő eszközök (céltartalékok).
    • P/5) Pénzbevétel, amit a vállalkozás a következő időszakban fog ellentételezni (kapott előlegek).

Pagatorikus mérlegelmélet:

  • Megalkotója: Kosiol (svájci bankár). Alapelveiben egyetért a Dinamikus elmélettel.
  • Különbség:
    • a Dinamikus elmélet a termelési folyamatból indult ki,
    • a Pagatorikus elmélet a pénzfolyamatokból közelíti meg.
  • Lényege:
    • Eredmény = pénzmozgások egyenlege (pénzbevételek és pénzkiadások különbsége), csak pénzügyileg realizált eredmény mutatható ki.
  • Érdeme: a vállalkozás pénzügyi helyzetének megítélését ez tette először lehetővé.

Organikus mérlegelmélet:

  • Megalkotója: Schmidt (német).
  • Új szemlélet: minden vállalkozást úgy kell tekinteni, mint a gazdasági élet egy sejtjét. Az összes mérleggel szembeni követelményt egyesíti:
    • határozza meg a vállalkozás reális vagyonértékét, Statikus vagyonmérleget készít;
    • határozza meg minél pontosabban az eredményt, Dinamikus eredménymérleget készít;
    • különüljön el az eredményből az infláció miatti „látszateredmény”, ezt ne oszthassák szét a tulajdonosok között.
  • Bevezette a tételek kettős értékelésének szabályát:
    • múltbeli érték: beszerzési / előállítási költség,
    • napi utánpótlási / eladási ár.
  • A realizált és nem realizált eredménytételek különválaszthatók.
  • A realizált eredmény két része:
    • tiszta forgalmi eredmény: (organikus eredmény): eladási ár és utánpótlási ár különbsége,
    • inflációból származó látszateredmény: jelenérték és múltbeli érték (utánpótlási és beszerzési ár) különbsége.
  • Hátránya: komplikált értékelési különbözetek, nem terjedt el.

Eudinamikus mérlegelmélet:

  • Megalkotója: Sommerfeld.
  • Speciális esetben, jelentős inflációs tendenciák esetén, ha a pénz nem megfelelő értékmérő.
  • Nem csak értékben, hanem naturáliákban is elkészíti a mérleget,
    általában a vállalkozás fő termékében mér.
  • Csak a realizált eredményt mutatja ki, akkor realizálódott, ha a Pénz – áru – pénz körforgás befejeződött.
  • Nyereség: ha a befolyt pénzből újra meg tudja venni a terméket a pénz beérkezésének időpontjában.
    • Például: 100 pénzért vett (10 pénz/db áron) 10 db árut, amit eladott 200 pénzért (20 pénz/db-ért).
    • Nyereség nem 10x(20-10)=100 pénz, mert az infláció jelentős.
    • Ha eladáskor csak 19 pénz/db áron lehet utánpótolni, a nyereség csak 10x(20-19)=10 pénz!

Önnek mi a véleménye?