Megújuló energiaforrások alatt azokat az energiaforrásokat értjük, amelyek hasznosítása közben a forrás nem csökken, hanem azonos ütemben újratermelődik, vagy megújul.
A megújuló energiaforrások közé tartozik a napenergia, a szélenergia, a geotermikus energia, a vízenergia és a biomassza. Felhasználásuk igen sokoldalú lehet. Hagyományosan legfontosabb alkalmazási területük az alapvetően fűtési célú hőenergia termelés, az utóbbi időben azonban a villamosenergia-termelés vált hangsúlyossá, és a jövőben várhatóan jelentős szerepet kapnak az üzemanyagként való felhasználásban is. Az említett alkalmazási lehetőségek ma a fosszilis energiahordozó felhasználás elsődleges területei, amelyek megújuló energiahordozókkal való kiváltása jelentős gazdasági-társadalmi előnyökkel járhat. A megújuló energiaforrásokkal ma többnyire drágábban lehet energiát termelni, mint a hagyományos, a piacon már meghonosodott technológiákkal jellemezhető fosszilis energiahordozókkal. Lényeges felhívni a figyelmet azonban arra, hogy ez csak az úgynevezett belső költségek összehasonlítása és a fosszilis energiahordozók jelenlegi piaci ára alapján állítható. Ha a fenntartható fejlődés szempontjai szerint értékelünk és ezek azok a szempontok, melyek mellett valamennyi uniós tagállam elkötelezte magát akkor a hagyományos energiahordozók megítélésénél figyelembe kell venni azokat az árakban még egyelőre nem megjelenő költségelemeket is, melyeket a társadalom, mint harmadik szereplő fizet (externális költségek). Ha ennek megfelelően értékeljük az energiaforrásokat, akkor a megújuló energiaforrások egyértelműen sokkal jobb versenypozícióba kerülnek. A környezetvédelemmel kapcsolatos súlyosbodó aggodalmak, és a globális felmelegedés okozta félelmek várható következménye, hogy ezek az externális hatások fokozatosan explicitté válnak, ami közelebb hozza egymáshoz a piacon ténylegesen is megfigyelhető árakat.
Önnek mi a véleménye?
You must be logged in to post a comment.