Javak

Alapvetően olyan dolgokat nevezünk javaknak (ill. jószágnak), amelyek valamely emberi szükségletek kielégítésére alkalmasak. A javak fontos tulajdonsága, hogy majdnem minden jószágnak több alternatív felhasználási lehetősége van. A gazdasági javak felhasználása hasznosságot eredményez és áldozattal, költséggel is jár. A gazdálkodás olyan döntésekből áll, amelyekben a javak bizonyos irányú felhasználása eredményeként várhatóan keletkező hasznosságot összevetjük az ezzel várhatóan járó áldozattal. A gazdálkodás célja az, hogy a lehető legkisebb áldozattal a legnagyobb hasznosságot érjük el. A gazdálkodás célját jelentő hasznosságot úgy határozhatjuk meg, mint az emberek jólétének, megelégedettségének fokát. Az áldozat, vagy költség a jólétnek, vagy megelégedettségnek a csökkenését jelenti. Valamely gazdálkodási döntés költsége annak a dolognak a hasznossága, amelyről a döntés következtében lemondunk.

Az inferior jószágból csökken az elfogyasztott mennyiség, ha a fogyasztó(k) jövedelme nő, és fordítva. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az inferior javak Engel-görbéje negatív meredekségű, ellentétben az úgynevezett normál javakkal, amelyek keresletének növekedése figyelhető meg jövedelemnövekedés esetén (így Engel-görbéjük növekvő).
Inferior javak lehetnek például bizonyos alacsony minőségű, de olcsó élelmiszerek, amiket főleg az alacsony jövedelmű családok fogyasztanak. Ha a család jövedelme megnő, ahelyett, hogy ezekből venne többet, inkább drágább, de jobb minőségű élelmiszereket kezd vásárolni. A példából az is érzékelhető, hogy az inferior javak többsége csak bizonyos jövedelemszinteken és bizonyos fogyasztói csoportok esetében rendelkezik ezzel a tulajdonsággal.

Giffen-javaknak nevezzük azokat a javakat, amelyek kereslete azonos előjellel regál az ár változására. Tehát ha nő a jószág ára, akkor az iránta támasztott kereslet is nőni fog. Ugyanígy ha csökken a jószág ára, akkor a keresletben is csökkenés fog bekövetkezni.
Például a vagyonosabb fogyasztók a drágább árú jószágokhoz a magasabb minőség képzetét is társítják, így ha növekszik az adott jószág ára, akkor jobb minőséget fognak társítani hozzá és növekszik a jószág iránti kereslet is. Ugyanígy ha csökken az adott jószág ára, akkor a vagyonosabb fogyasztók a minőség romlását feltételezik és csökken a keresletük a jószág iránt.
A javak keresletének ilyen nemű mozgását Robert Giffen skót közgazdász fedezte fel Írország szegényeit tanulmányozva a 19. század második felében. A vizsgált jószág a burgonya volt, amely árának növekedése esetén az iránta támasztott kereslet is emelkedett. Amikor pedig csökkent az ára, akkor a kereslet is csökkent iránta. A furcsa keresleti mozgás oka, hogy a burgonya “alaptápláléknak” számított, így amikor csökkent az ára, akkor a lakosságnak lehetősége nyílt más élelmiszereket is beszerezni, mint például húst, ami csökkentette a burgonya iránti keresletet. Amikor pedig növekedni kezdtek a burgonyaárak, akkor a fogyasztóknak kevesebb pénzük maradt egyéb élelmiszerekre és a kieső élelmiszereket is burgonyával pótolták.

A magánjavakat egyénileg fogyasztjuk el, mindenki más ezen javak fogyasztásából ki van zárva. (Pl. a család napi élelmiszere, ruházkodása, stb.) Csak úgy juthatunk hozzá, hogy a piacon  pénzért megvásároljuk azokat, ami ezután fizikailag a birtokunkba kerül. Ha kevés van belőle, akkor csak magasabb áron tudunk hozzájutni.

A közjavak azok a jószágok, amelyek elosztása nem piaci alapon történik. Tiszta közjavaknál nem zárható ki a fogyasztásból senki, bármely személy fogyasztása nem csökkenti a rendelkezésre álló készletet (pl. úthálózat, oktatás, nemzeti védelem). A kisebb-nagyobb csoportok igényeit egyszerre elégítik ki közös szolgáltatás formájában. A fogyasztók nincsenek versenyhelyzetben.

• A közjavak meglehetősen költségesek (pl.: autópálya, közmű stb.).
• Jellemző a fix költségek magas aránya.
• Nem lehet azonosítani (illetve csak jelentős költséggel) a fogyasztókat, akiktől az ellenérték elkérhető. A szolgáltatás mértéke sem könnyen mérhető.
• Jellemző rájuk a potyautas-magatartás.
• Bevételeik begyűjtése bizonytalan, a megtérülési idő hosszú.

A vegyes javak szűkössége miatt versenyhelyzet van a fogyasztók között. A társadalom tagjai közösen fogyasztják, nem célszerű a kizárás, de megvalósítható. Nem szükségszerű a rivalizálás. Ilyen javak pl. a díjköteles javak.

A vegyes javak egy részét “kvázi közjószágnak” tekinthetjük (pl. közút), ezeket a legtöbb esetben az állam vagy az önkormányzat finanszírozza. Ezen termékek fogyasztásakor jellemző, hogy a fogyasztók szeretnék csökkenteni a közös költségekből rájuk háruló rész nagyságát, ill. a fogyasztásból eredő hasznosságukat maximalizálni akarják. Amennyiben muszáj, megfizetik a saját rezervációs áruknak megfelelő összeget (azaz annyit, amennyit hasznossága alapján számukra megér a fogyasztás), de ha nem kötelezik rá őket, akkor természetesen nem fognak fizetni. Ezt nevezzük potyautas – magatartásnak.
Pl. egy faluban az egyik földút mellett 10 család lakik. Az önkormányzat szeretné megcsináltatni az aszfaltos utat, de nincs rá elegendő pénze, ezért hozzájárulást kér az ott lakó családoktól, mindenkitől 10.000 Ft-ot, a többi költséget kifizeti a költségvetésből. A lakók tudják, hogy az önkormányzat mindenképpen szeretné az aszfaltos utat, tehát ki fogja fizetni a hiányzó összegeket, akkor is, ha nem minden család fizeti a hozzájárulást. Mit fognak tenni? Természetesen azok, akiknek nem ér meg 10.000 Ft-ot az új út (mert pl. nem használják állandóan, nincs autójuk), nem fogják kifizetni a pénzt, ez lesz a tőlük várható racionális magatartás.

Az immateriális javak azok a nem anyagi (kézzel nem fogható), a vállalkozás számára forgalomképes dolgok vagy jogok (eszközök), melyek tartósan, egy éven túl szolgálják a vállalkozás tevékenységét. Az immateriális javak között a mérlegben megjelenik az immateriális javakra adott előlegek, valamint az immateriális javak értékhelyesbítésének összege.

A közjavak mellett említést érdemelnek a “közrosszak” (public “bads”) is. Ezek a kedvezőtlen külső gazdasági hatások (negatív externáliák), amelyek leggyakrabban a termelésből erednek (lég- és vízszennyezés). A termelők természetesen nem szándékosan okozzák a környezetszennyezést, de saját érdeküknek megfelelően cselekszenek, ha nem csökkentik azt, hiszen nagyon drágák a szűrő berendezések. Ilyenkor is az államnak kell beavatkoznia, hogy csökkenjen a termelés és a környezetszennyezés (internalizálják az adott externáliát).