GATT

Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (General Agreement on Tariffs and Trade – GATT)

A II. világháború utáni rendezésben felmerült egy kereskedelmi világszervezet alapításának ötlete is. A Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet (International Trade Organisation – ITO) azonban nem jöhetett létre, noha az ENSZ Kereskedelmi és Foglalkoztatási konferenciája (Havanna) 1947-ben egy megállapodástervezetet is véglegesített e célra, sőt, egy interim bizottságot is felállítottak az ITO érdekében. A szervezetből nem lett semmi, viszont az akkor már Genfben folyó vámtarifa-tárgyalások nagyon is sikeresnek bizo-nyultak. A résztvevők 1947. október 30-án megállapodtak abban, hogy a kölcsönös vámengedményeket tartalmazó országlistákat, a Havannai Karta 4. fejezetében foglalt kereskedelempolitikai elvekkel kiegészítve, mint ideiglenes egyezményt 1948. január 1-jével életbe léptetik. Ezzel kezdődött az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény csaknem öt évtizedes működése.

Ez az ideiglenes egyezmény lett a GATT, amely csak 1994. december 31-én „fejezte be” pályafutását, amikor is megalakult a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organisation – WTO) 1995. január 1-jei dátummal.

A GATT-ot többnyire nemzetközi szervezetként aposztrofálták, amely a de facto szerepére utal, noha ennek jogi alapja nem volt. A GATT nem egy szervezet volt, hanem egy nemzetközi egyezmény, amely szervezetként funkcionált titkársága révén. (A nemzetközi jog sohasem ismerte el a GATT-ot nemzetközi szervezetként.) Ugyanilyen okból a GATT tagországokat nem tagoknak, hanem szerződő feleknek kell(ett volna) szólítani.

Hivatásának megfelelően a GATT fő célkitűzései is a nemzetközi kereskedelem útjában álló akadályok lebontására irányultak. Ilyenek voltak:

• a nemzetközi kereskedelmet megkülönböztetés nélkül és a legnagyobb kedvezmény elvének multilaterális alkalmazása alapján kell folytatni
• a külkereskedelem megengedett szabályozói csak a vámok lehetnek. Az egyéb szabályozó eszközök – mint a ki- és beviteli engedélyezési rendszer, import-kvóták létesítése, árlefölözések, minőségi előírások, műszaki szabványok, állami szubvenciók – csak feltétlenül indokolt esetben, fizetési-mérleg problémák áthidalásakor alkalmazhatók;
• a szerződő feleknek kereskedelmi érdekeik megsértésének megelőzése, illetve megvédése céljából konzultációkat kell folytatniuk egymással, s végül
• a vámok és egyéb kereskedelmi jellegű szabályozók fokozatos leépítése érdekében tárgyalniuk kell, melyhez a GATT megfelelő szervezeti és technikai keretet nyújt.

A GATT szervezeti rendszere

A GATT legfőbb szerve a Közgyűlés volt, amely évente ülésezett. Legfontosabb feladatai közé tartozott a tagfelvétel, az időszerű kereskedelempolitikai kérdések megvitatása és a vámkorlátok leépítésének előmozdítása mellett a szerződő felek közötti kereskedelmi viták eldöntése, valamint a GATT kötelezettségek alóli felmentések engedélyezése.

A fokozódó feladatok ellátására jött létre 1960-ban a GATT-Tanács (GATT Council), amely minden, a Közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdéssel foglalkozhatott, kivéve a kötelezettségek alóli felmentés engedélyezését.

A Titkárság feladata a szerződő felek közötti vitás kérdések rendezésében való közreműködés volt. Munkáját állandó bizottságok is támogatták.

A szervezet tevékenységének java részét a nemzetközi vámcsökkentési tárgyalások, az un. kereskedelmi fordulók adták. Ezek közül jelentőségében is kiemelkedik a Kennedy forduló, amelynek során a gabonák, vegyi termékek nemzetközi forgalmának vámjait csökkentették, s a dömpingellenes gyakorlatot erősítették meg a szerződő felek. Itt mondták ki azt az alapelvet is, hogy a fejlődő országoknak nyújtott vámkedvezményeket azoknak nem kell viszonozniuk, pontosabban nem mindet.

A Tokió fordulóban ennél jóval kiterjedtebb munka folyt. Itt már sikerült közös engedményeket elérni a vám és nem vámjellegű korlátozások terén mezőgazdasági termékeket, tropikus terményeket, polgári repülőgépeket illetően. Jelentős szabályozási siker volt a világkereskedelem kereteinek és biztosítékainak megállapítása és rendszerezése. Ilyen volt például a fejlődő országoknak garantált preferenciális rendszer, amelynek révén az őket a nemzetközi egyezményben megillető vámkedvezményeken túl pótlólagos kedvezmények illetik meg. Ezen felül a nem vámjellegű, nem tarifális kereskedelmi akadályok alkalmazása vonatkozásában egy olyan magatartási kódexet (code of conduct) írtak elő azok korlátozó hatását csökkentendő, amely a kormány-, illetve közbeszerzések általános szabályaira, továbbá a dömpinggel szemben védekezésként alkalmazható ellensúlyozó vámok egységes rendjére, valamint a fejlődő országok ipari kész- és félkész termékeire, az Általános Preferenciarendszer alkalmazására vonatkozott.

Az 1986 szeptemberében induló Uruguay-forduló a kereskedelem, pénz, tőke és fejlesztés közötti kölcsönhatásokat vizsgálta a nemzetközi kereskedelem vonatkozásában. Feladatai közé tartozott a mezőgazdasági és textil nemzetközi kereskedelem „maradék” területeinek rendezése, valamint a szolgáltatások nemzetközi kereskedelmi szabályozása. Érdekes és fontos vetülete volt s egyike a legnehezebb tárgyalási területeknek – a szerzői jogok és tulajdonok (Trade in Intellectual Properties – TRIPs) nemzetközi forgalmának rendezése, valamint a nemzetközi beruházásokhoz kapcsolódó szabályozások (Trade Related Investment Measures – TRIMs). Éppen ez utóbbi területek okoztak időbeni és tárgyalástechnikai halasztást, mivel a fejlett és fejlődő országok érdekegyeztetése e kérdésekben különösen nehéznek bizonyult. A GATT jelentős hatással volt a nemzetközi kereskedelem fellendülésére. A szabad kereskedelem, a diszkrimináció-mentesség, az egyenlő elbánás elveinek hirdetésével és gyakorlatával olyan követelményeket honosított meg a világgazdaságban, amelyek napjainkban is elvárások, követelmények. Ezek őrzésén azonban ma már nem a GATT, hanem a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet, a WTO fáradozik.