Kártyaleosztás

A kibocsátott részvények kisbefektetők közötti elosztásának egy módja. Minden jegyzőnek adnak egy részvényt, és ha maradt még elosztani való részvény, leosztják a következő kört. Ezt mindaddig folytatják, amíg van elosztandó részvény. Ha van olyan befektető, aki kevesebbet igényelt, mint amennyi szétosztható lenne, őt az igényelt és megkapott darabszám utáni körökből kihagyják.

Greenshoe opció

A részvény kibocsátást követő elszámolás után – de néha már azelőtt is feltételesen – megindul a kereskedés. Ekkor a kibocsátásban résztvevő befektetési bankok feladata a másodlagos piaci stabilizáció. Ezt általában tartalék részvények lehívási joga, az ún. greenshoe opció biztosítja. Ezt a részvénymennyiséget az allokáció során a befektetőknek értékesítik a befektetési bankok, majd általában hatvan napjuk van az opció lehívására. Ha a másodlagos piacon nagyon magas az árfolyam, akkor lehívják az opciót, vagyis növekszik a rendelkezésre álló részvények száma, ellenkező esetben a fedezetlenül leallokált részvényeket a másodlagos piacon vásárolják meg, és nem hívják le a társaságtól (eladó részvényestől) az opciót. A greenshoe opción túlmenően is szoktak tartalékrészvényeket elkülöníteni, ha rendkívül nagy az érdeklődés, de ennek lehívása gyakorlatilag az allokációval egyidejűleg megtörténik. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]

Allokáció

Az allokáció során kerülnek elosztásra kibocsátott részvények. Az ár ismeretében (túljegyzést feltételezve) kiesnek azok a jegyzések, amelyek az adott ár alatt kerültek a könyvbe, majd a befektetők minősége, várható másodlagos piaci viselkedése, az adott szervezővel való kapcsolata alapján és a jegyzésének árszintje ismeretében leosztják a könyvvezető szervezők a rendelkezésre álló részvényeket.

Azok a befektetők élveznek előnyt, amelyek nem limitáras jegyzést adtak, hanem ár nélkülit. További megkülönböztetést jelent, hogy a befektetőket kategóriákba sorolják. A felső két kategóriában (hosszútávú, a társaságot jól értő, a másodlagos piacon jól kiszámítható befektetők, általában befektetési alapok, nyugdíjalapok, biztosítók vagyonának kezelői) nagyon magas a kielégítés, hiszen ezen preferált befektetők alapvetően tartani kívánják a papírokat, ami másodpiaci árstabilitást jelent.

Az alsóbb kategóriákban kereskedelmi bankok, más vállalatok, brókercégek, kevésbé ismert vagy rövidtávú spekulációra specializálódó befektetők ugyan csak a töredékét kapják meg jegyzésüknek, mindenképpen gondoskodni kell keresletük valamilyen mértékű kielégítéséről, hiszen ők biztosítják majd a részvények másodpiaci likviditását a tranzakciót követően.

Roadshow

A befektetők részére tartott prezentációk sora a “roadshow”, vagyis a vándorcirkusz, amikor a menedzsment a tanácsadókkal, befektetési bankárokkal felkerekedik, és nekivág a nagyvilágnak, hogy árulja részvényeit. Ekkorra – hála a pre-marketingnek – a befektetők jó része már be van melegítve, és van egy elképzelése a társaságról, a prezentációk pedig lehetőséget adnak a menedzsment személyes megismerésére illetve kérdések megválaszoltatására. A roadshow egyrészt személyes találkozók (one-on-one) másrészt csoportos prezentációk formájában valósul meg. A személyes prezentációkra általában a nagyobb befektetéssel kecsegtető, felkészült és a menedzsmentet hosszan vallató befektetőkkel kerül sor, míg a csoportos prezentáció sok, egyenként az ügylet szempontjából és a befektetési bankok megítélése szerint kevésbé meghatározó befektető részvételével, komoly ceremóniával zajlanak. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]

Due diligence

A due diligence (pénzügyi-gazdasági és jogi átvizsgálás) célja a társaság gazdasági-jogi helyzetének, történetének és a jövőjét meghatározó jelenlegi tényeknek a megismerése és hiteles dokumentumokkal való alátámasztása. A munka eredménye a tájékoztató, amely a befektetőknek hiteles képet ad a társaság helyzetéről ezzel megalapozva befektetési döntésüket. A tájékoztatót tehát a kibocsátó és a vezető szervező együtt készíti el és írja alá, és tartalmáért mindketten egyetemlegesen felelnek.

A due diligence és a tájékoztató szerepe a tranzakcióban tehát a befektetők informálása, és ezért maximálisan objektív kell legyen. Emiatt általában nem alátámasztható állítások, vélemények, előrejelzések nem fordulhatnak elő, vagy ha előfordulnak, akkor vastag betűvel írt figyelmeztetés hívja fel az információ szubjektív jellegére a figyelmet.

Pitch

A “pitch” – a résztvevők kiválasztása

Az értékpapírok nyilvános vagy magánúton történő (private placement) értékesítése egy vásározó vándorcirkuszra jobban hasonlít a külső szemlélő számára, mint a modern tőkepiacok működésének egyik alapvető mechanizmusára. Ezt a vásári jelleget az alapvető jellegzetesség, miszerint egy áruval – jelen esetben értékpapírokkal – házalunk, a résztvevők nagy száma és eltérő tevékenységükből fakadó színes forgataga is erősíti. A tranzakció működésének megértése ezért a szereplők és funkcióik megismerése nélkül lehetetlen. Egy tranzakció tipikus szereplői a következők:

A befektetési bankok (értékpapír forgalmazók) a tranzakció szervezését illetve az értékpapírok értékesítését végzik főfeladatként. Általában szigorú hierarchia alapján működő konzorciumban látják el feladatukat, amelynek tetején a fő szervezők találhatóak (globális koordinátor, “bookrunner”, vezető szervező). A könyvvizsgálók a társaságok megbízásából rendszeres könyvvizsgálati teendőiket végzik, de felelősségük egy nyilvános társaság és a befektetői kör növekedését eredményező tranzakciók esetén lényegesen nagyobb. Ezen túlmenően a szokványos könyvvizsgálati munkán túlmenően részletesebb pénzügyi jelentés (ún. long form report) összeállítása, a menedzsment nyereség-előrejelzésének számviteli vizsgálata is (de nem hitelesítése) gyakran feladataik közé tartozik. A jogi tanácsadók, ügyvédek a társaság jogi helyzetének lényegesebb szerződéseinek és jogviszonyainak, valamint különösen a részvényesek jogait érintő dokumentáció (alapszabály, alapító okirat, szindikátusi szerződések stb.) átvizsgálásával és a munkájukat lezáró jelentés elkészítésével vannak megbízva.

Nyilvános kibocsátás

Egy társaság tőkepiaci pályafutásának csúcsa a tőzsdei bevezetés, amikor a társaság részvényei a befektetők széles köre számára hozzáférhetővé válnak. A nyilvánosság minőségi különbséget jelent az előző fokozatokhoz képest az adat- és információszolgáltatás, valamint a részvényesekkel való kapcsolattartás terén, ugyanakkor a társaság neve széles körben ismertté válik, a jó tőkepiaci szereplés a társaság tevékenységének is jó reklámot jelent.

Nem mindegy azonban, hogy a céget mely tőzsdére és azon belül melyik részvényosztályba vezetik be, hiszen eltérő követelményeknek kell megfelelni. A Budapesti Értéktőzsde „B” kategóriájába történő bevezetést kérvényező cég esetében kisebbek az elvárások, mint egy „A” kategóriás részvénytársasággal szemben.

Az USA-ban a NASDAQ-ra gyakorlatilag bármely szabályosan megalakult nyilvános társaság papírja bekerülhetnek – és itt találjuk a kockázati tőkebefektetők célpontjainak többségét is –, míg jóval nehezebb bejutni az AMEX-ra, de a NYSE bevezetési követelményei még azt is felülmúlják. A magyar tőzsdei cégek esetében egy társaságban jellemzően 15-20 intézményi befektető, valamint néhány ezer magánbefektető tulajdonos. A külföldi intézményi befektetők elvárt hozama dollárban 10-15% körül van, amelyet tükröz a magyar intézményi befektetői kör 15-25% körüli forint hozamelvárása is. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]

Private equity

A private equity típusú alapok jellemzően olyan társaságokba fektetnek, amelyek már bizonyítottak a piacon, de további növekedésüknek finanszírozási korlátai vannak. A befektetők célja az, hogy a társaságok a friss pénzzel középtávon jelentős növekedést érjenek el. Hozamelvárásuk dollárban 25-35% körül mozog, befektetéseik horizontja jellemzően 3-5 év. Egy adott tranzakcióban néhány alap vesz részt, jellemzően egyenként 3-5 millió dolláros részesedéssel. Tulajdoni hányadukat gyakran a társaságok tőzsdei bevezetéséig megtartják, de az is előfordul, hogy még azt megelőzően más befektetési alapoknak értékesítik.

Kockázati tőkebefektetés

A kockázati tőke a társaságok fejlődésének korai szakaszában fektet be. Ezek az – általában befektetési alapokként működő – befektetők olyan társaságokat keresnek, amelyek valamilyen know-how, innováció vagy egyedülálló piaci lehetőség kiaknázásával gyors és erőteljes növekedésre képesek. A befektetés pillanatában a társaság még nem feltétlenül rendelkezik számottevő piaci pozícióval, a befektető egy, a siker zálogának tekintett tényezőre alapozza befektetését. Amennyiben ez mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket, a társaság könnyen csődbe mehet. A befektetők kockázata ezért igen magas, amit a dollárban akár 30-40% körüli elvárt hozam is tükröz. Általában jelentős tulajdoni részesedésre törekszenek, esetenként ragaszkodnak a többséghez. A társaságok tevékenységét is szorosan követik.

Az USA-ban néhány éve az internetes cégek váltak a kockázati tőkebefektetők tipikus célpontjává, melynek eredményeképpen a befektetők a fiatal cégek gyors bevezetését lehetővé tevő NASDAQ-on sokszor felhajtották az árakat, majd a nyereséget zsebre téve nem egyszer jelentős áresést okoztak. Több élelmes vállalkozó pedig kifejezetten (bár nem kimondottan) azért alapított céget az éppen divatos felvásárlási célpontnak megfelelő iparágban, hogy szinte felkínálja azt az abban fantáziát látó kockázati tőkebefektetőknek. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]

Cédálás

Átruházási nyilatkozat, amelynek révén valamely követelés, névre szóló értékpapír más tulajdonába kerül.