Befolyásszerzés

A befolyásszerzés a részvénytársaság közgyűlésén a döntéshozatalban való részvétel lehetőségét biztosító szavazati jog megszerzése, ideértve a szavazati jogot biztosító részvényre vonatkozó vételi jog, visszavásárlási jog, határidős vételi megállapodás érvényesítését vagy a szavazati jog használati, haszonélvezeti jog alapján történő gyakorlását, valamint azt, ha a befolyás nem a befolyásszerző közvetlenül erre irányuló magatartása révén, hanem egyéb körülmények következtében jön létre.

Befolyásszerzésnek minősül a részvényes által a részvénytársaság más részvényesével kötött olyan megállapodás is, amely alapján a részvényes jogosult a vezető tisztségviselők, illetve a felügyelő bizottság tagjai többségének megválasztására, illetőleg visszahívására, vagy a felek kötelezettséget vállalnak a részvénytársaság egységes szempontok szerint történő irányítására. A befolyásszerzés abban az esetben is megvalósul, ha arra az egymással kapcsolatban nem álló (független) személyek összehangolt magatartása révén került sor.

Fundamentális elemzés

A fundamentális elemzők alapfeltevése, hogy az adott piac legalább gyengén hatékony, azaz a múltbeli árfolyam-alakulás elemzésével nem érhető el a piac átlagát tartósan meghaladó hozam egy adott kockázati szint elfogadása mellett. Az árfolyamok jövőbeli alakulását ebből következően azok a jövőben véletlenszerű időpontokban keletkező új információk fogják meghatározni, amelyek folyamatosan beépülnek az értékpapírok árfolyamába.

A fundamentális elemzés célja tehát annak megállapítása, hogy milyen gazdasági tényezők hatnak egy értékpapír árfolyamára, és ezek változása hogyan épül be az árfolyamokba. A fundamentális elemzők ennek megfelelően felállítanak egy gazdasági értékelési modellt, ami lehet végtelenül egyszerű, de nagyon összetett és kifinomult is, és amelyben azonosítják az értékpapír értékét meghatározó tényezőket és ezek összefüggéseit. Ezek a modellek, bár sok tekintetben jelentősen eltérnek egymástól, végkövetkeztetésükben közösek: végeredményben minden értékpapír fundamentális, közgazdasági értelemben vett (belső) értékét a kibocsátó vállalat várható jövőbeli jövedelemárama, illetve annak jelenbeli értéke határozza meg. Így a fundamentális elemzési modellek ennek a jövedelemáramnak a megragadására (pl. üzemi eredmény, EBIT, adózás utáni eredmény, egy részvényre jutó eredmény, egy részvényre jutó cash flow stb.), lehető legpontosabb előrejelzésére és a jövedelemre ható tényezőkre vonatkozó új információk gyors beépíthetőségére törekszenek.

Az értékpapírok árfolyamát meghatározó gazdasági tényezők kiválasztása és elemzése általában három szinten történik, amelyek

Technikai elemzés

A technikai elemzők, akiket másképpen „chartistáknak” is neveznek, arra a feltételezésre alapozzák előrejelzéseiket, hogy az egyes részvények árfolyamának, forgalmának és egyéb piaci jellemzőinek múltbeli alakulása meghatározza az árfolyam jövőbeli alakulását, a múltbeli adatok elemzése tehát hozzásegíthet a jövőbeli árfolyamok előrejelzéséhez. Elemzési tevékenységük éppen ezért arra irányul, hogy a kiválasztott részvény árfolyamának, esetleg egy index alakulásának statisztikai és grafikai vizsgálata segítségével olyan információkat szűrjenek le, amelyek segítségével a piac átlagánál jobb előrejelzéseket adhatnak. A múltbeli adatokat leíró grafikonokon (chartokon) megpróbálnak szabályosan ismétlődő alakzatokat (trendeket, trendfordulókat, alsó és felső lélektani küszöböket, speciális alakzatokat, mint például fej-váll alakzatok stb.) azonosítani, és ezek jövőbeli ismételt előfordulását a lehető legpontosabban előre jelezni.

Fontos észrevennünk, hogy a szigorú értelemben vett technikai elemzők nem fordítanak igazán figyelmet a vizsgált papír kibocsátójának tényleges gazdasági környezetére és tevékenységére, következtetéseiket kizárólag a múltbeli adatokon alapuló statisztikák elemzésére alapozzák. A technikai elemzők vélekedése szerint a piac szereplőinek rendelkezésére álló múltbeli információk még nem tükröződnek teljes mértékben a mai árfolyamokban, azok kifinomult elemzése a piac átlagát meghaladó hozamot eredményezhet. Az elemzők és az elemzéseket felhasználó befektetők közötti verseny tehát a minél teljeskörűbb, kifinomultabb és gyorsabb statisztikai elemzésekre összpontosul.

Hozamindexek

A hozamindexek a kötvények értékelésére alakultak ki. Célja nem a múltbeli hozamok alakulásának mérése, hanem a kötvényektől a jövőben, a lejáratig elvárt hozamok számszerűsítése. Általában a kötvényeket a lejárati idő és kockázatuk szerint csoportosítják, és az egyes csoportokon belül megpróbálják az átlagosan elvárt hozamokat megbecsülni.

Magyarországon a DWIX hozamindex ilyen típusú mutató. Célja az egy évnél rövidebb állampapírok hozamának mérése, az 3, 6 és 12 hónapos diszkont-kincstárjegyek aukción kialakult átlaghozamaiból számolva. A modell érdekessége, hogy az előző aukciókon kialakult hozamok értékeit is figyelembe veszi, de a legnagyobb súllyal mindig az aktuális aukción kialakult hozamok rendelkeznek.

NAX

A Napi Áramszolgáltató Index a magyarországi piacon az első ágazati részvényindex. Indexkosarában a privatizált áramszolgáltató vállalatok részvényei szerepelnek, amelyek a tőzsdén kívüli forgalomban forognak. Az index bázisértéke 1.000 pont, amelyet a hivatalos privatizációs árak jelképeznek. Az indexet 1996. november 1. óta számítja a Napi Gazdaság napilap, de az áramszolgáltató cégek fokozatos tőzsdei kivezetésével lassan jelentőségét veszti.

RAX

A Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) Részvény Befektetési Alap portfolióindexe megalkotásának célja egy olyan eszköz létrehozása volt, mely alkalmas a BÉT-en kereskedett részvényekbe fektető Magyarországon bejegyzett befektetési alapok teljesítményének mérésére. Ennek megfelelően az indexkosár összeállításakor az ilyen alapokra vonatkozó speciális befektetési korlátok is figyelembe kell venni. Az index bázisa 1998. január 7., kezdőértéke 1000 pont.

CESI

A CESI-t (Central European Stock Inde) 1995. június 30-i bázisidőponttal (nyitónappal), 1.000 pontos indulóértékkel, de csak 1996. február 1-től számítják a BÉT munkatársai. A helyi valutákban számított részvényárakat dollárra konvertálják, és dollárban számítják ki az index értékének változását. Az indexben kezdetben csak a prágai és a varsói, 1996. október 31-től ezeken túl a ljubljanai és a pozsonyi tőzsdék részvényei is helyet kaptak. Az egyes piacok illetve vállalatok tőkeereje alapján súlyozzák az egyes részvények árfolyamindexeit. Egy társaság súlya a 12%-ot, egy ország súlya az 50%-ot nem haladhatja meg. 1997. szeptemberében összesen 72 cég papírjából állították össze a kosarat. A legnagyobb arányban a Prágai Értéktőzsde, majd a varsói és a budapesti piac képviseltette ekkor magát.

Nyílt kikiáltásos kereskedés

A nyílt kikiáltásos kereskedés, amikor az alkuszok hangos szóval bekiáltják ajánlataikat. Ha egy ajánlatot egy másik bróker hangos szóval elfogad, az üzlet megköttetett. Az üzlet létrejöttét a tőzsde regisztrálja.

Sok vita folyik a mai napig arról, hogy melyik típusú kereskedelem előnyösebb a piac számára; míg a nyílt kikiáltás mellett szól a pszichológiai motiváció és a sok-sok évtizede működő tőzsdék “megszokottsága”, addig a képernyős kereskedelem nagyobb transzparenciát és kifinomultabb kereskedési stratégiák könnyebb végrehajthatóságát biztosítja. Mindenesetre megállapítható, hogy a tendencia itt is az elektronizálás irányában mutat. Az tény, hogy a legrégebbi és legnagyobb tőzsdék (pl. a NYSE) nyílt kikiáltásban működnek, de ennek oka egyrészt a hagyomány, másrészt az, hogy ezek teljes elektronizálása óriási összegeket és időt emészt fel, mindenesetre a komputerizálódási folyamat mindenütt megindult. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]

Tőzsdetípusok

A tőzsdék hagyományos csoportosítása alapvetően két szempont alapján történik. A kereskedés tárgyát tekintve megkülönböztetünk:

értéktőzsdéket, amelyeken belföldi és esetleg külföldi kibocsátású értékpapírokkal, kamat és devizaalapú termékekkel valamint arra szóló opciós és határidős ügyletekkel kereskednek (a BÉT-re bevezetett eszközöket az Értékpapírtörvény tőzsdeterméknek nevezi) árutőzsdéket, ahol homogén mezőgazdasági és ipari nyersanyagok (azaz szabványosítható tömegcikkek) valamint gyakran nemesfémek és devizák kereskedelme folyik.

Az ügyletek teljesítése szerint is csoportosíthatunk. Ekkor megkülönböztetünk:

azonnali tőzsdéket (Magyarországon 3 illetve 2 – napon belül sor kerül a teljesítésre), határidős tőzsdéket (tőzsdei ügyletben meghatározott későbbi időpontban kerül sor a teljesítésre). Ezeken a tőzsdéken határidős és opciós üzleteket kötnek, a nemzetközi gyakorlat szerint a legrövidebb lejárat egy hónap, a legtávolabbi általában két év.

Míg az azonnali tőzsdéken kizárólag értékpapírok vagy értékpapírnak tekinthető termékek adásvétele folyik, a határidős tőzsdéken kereskedett származékos termékek lehetnek értékpapír, kamat-, index-, deviza- illetve nyersanyagalapúak. Az ügyletek megkötésének és teljesítésének időpontját és módját, azaz a termékszabványokat a tőzsde határozza meg, ezek összességét kontraktus specifikációnak nevezzük. (Ez természetesen az azonnali kereskedelemben is így van, ott azonban a teljesülés időpontja homogén, kevesebb szabványt kell definiálni; így szabványosítottnak általában a származékos termékeket értjük.) Az ügyletek teljesülését biztosító garanciarendszerek is automatikusan ugyanerre a csoportosításra vezetnek.

Jegyzésarányos allokáció

Túljegyzés esetén a részvényt jegyző befektetők az igényelt mennyiséggel valamilyen formában arányos mennyiséget kapnak. Alapesetben egyenes arányosság áll fenn, tehát mindenkinek azonos arányban elégítik ki jegyzési igényeit. Például háromszoros túljegyzés esetén mindenki a jegyzett mennyiség egyharmadát kapja. Elképzelhető az is, hogy degresszív arányosságot határoznak meg a jegyzett és kapott mennyiség között: például 1 és 100 igényelt darab között 100%-os, 101 és 500 igényelt darab között 50%-os, 501 darab fölött pedig 20%-os a kielégítés.