Kötvény

A kötvény hosszabb lejáratra szóló, hitelviszonyt megtestesítő, kamatozó értékpapír, amelyben kibocsátója kötelezettséget vállal arra, hogy előre meghatározott időpontban törlesztőrészletet és az addig esedékes kamatot megfizeti. Jellemzői:

hitelviszonyt testesít meg klasszikus formában fix kamatozású általában közép- vagy hosszúlejáratra szóló forrásbevonást jelent, ez határozza meg a lejáratát

A kötvényre rányomott értékjelzés a névérték, ez jelenti a hitel összegét, azaz a kötvény az adós és a hitelező jogviszonya. A törlesztés többféleképpen történhet:

lejáratkor egyösszegben a futamidő alatt, meghatározott időszakonként, egyenlő részletekben a futamidő alatt, egyenlő részletekben, a türelmi időt követően is sajátos megoldás a törlesztési tervnek megfelelő forma, ez esetben sorsolással meghatározott a törlesztés.

A gyakorlatban jól bevált forma a konvertálható, átváltható, átváltoztatható kötvény. Ez a fix kamatozás mellett olyan lehetőségeket biztosít tulajdonosának, hogy meghatározott időszakon belül igényt tarthat a névértéken történő visszafizetésre, vagy módot kap, hogy kötvényét névértéken a vállalkozás részvényeire cserélje. Az opciós kötvény: fix kamatozású, jogot biztosít tulajdonosa számára, hogy a kibocsátó társaság értékpapírját előre meghatározott árfolyamon, határozott időszakon belül megvásárolja. A kötvény az értékpapírpiacon szabadon értékesíthető, árfolyamértéken, rendszerint jól kiszámítható, biztos jövedelmet hoz.

Állampapírok

Az államadóság egy részét megtestesítő értékpapírok. Lehetnek: rövidlejáratúak a kincstári váltók (T-bill); középlejáratúak a nemzetközi gyakorlatban a kincstárjegyek (T-note); hosszúlejáratúak az államkötvények (T-bond). A magyar gyakorlatban az államadóssági kötvény az állam hosszú lejáratú adósságát testesíti meg, az államjegy pedig a rövidlejáratú adósságot. A kincstárjegy az államjegy megjelenési formája, a költségvetés likviditási problémáinak kiküszöbölésére szolgál. A kincstárjegy bemutatóra szóló, rövid lejáratú, fix kamatozású értékpapír, az MNB monetáris politikájának fontos eszköze.

Értékpapírok

Az értékpapír meghatározott alaki kellékekkel rendelkezik és a benne foglalt jogokat kizárólagos erővel testesíti meg. Birtokosa az értékpapírban foglalt jog tulajdonosa. Az értékpapír külső megjelenésében is eltér más közokiratoktól. Forgalomképes okirat, amely az átruházási lehetőség alapján három csoportra osztható:

bemutatóra szóló értékpapír: tulajdonosa az értékpapír egyszerű átadásával juthat jogaihoz névre szóló értékpapír: csak az értékpapíron feltüntetett természetes, vagy jogi személy élhet az értékpapíron szereplő jogokkal rendeletre szóló értékpapír: feltüntetik az értékpapíron azt a természetes, vagy jogi személyt, aki/amely az értékpapírhoz kapcsolódó jogokat jogosult gyakorolni, de neve mellett az úgynevezett rendeleti záradék szerepel.

Az értékpapír csoportosítása többféle szempont szerint lehetséges: 1. Az értékpapírban foglalt jog szerint:

követelést megtestesítő értékpapírok: csekk, váltó, kötvény, adósságlevelek részesedést megtestesítő értékpapírok: részvény, részesedési jegy áruval kapcsolatos jogot megtestesítő értékpapírok: közraktárjegy, hajóraklevél

2. Az értékpapír hozama alapján:

nem kamatozó értékpapírok: diszkont kincstárjegy, váltó fix hozamú értékpapírok: klasszikus kötvény változó hozamú értékpapírok: részvény, minden részesedést megjelenítő értékpapír átmeneti formák: változó (lebegő) kamatozású kötvény, konvertálható (átváltható) kötvény

3. Lejárat szerint az értékpapírok lehetnek: – rövid lejáratúak: váltó – középlejáratúak: 1 – 5 év között, kötvények – hosszú lejáratúak: 5 éven túl, kötvény, záloglevelek, államadósság kötvény – lejárat nélküli értékpapírok: örökjáradékos kötvény, szövetkezeti üzletrész

4. Forgalomképesség szerint:

forgalmazás köre alapján:

Tőkepiac

A tőkepiac a hosszú lejáratú, éven túli ügyletek megvalósulását jelenti, ahol az egészen kis összegű, de hosszútávú befektetésektől a rendkívül nagy összegekig minden megoldás megtalálható. A megtakarítások átcsoportosítása a következő eszközökkel valósulhat meg: hosszú lejáratú bankbetétek és bankhitelek, részvények, kötvények, záloglevelek, egyéb.

Pénzpiac

A pénzpiac a rövidlejáratú pénz-, és hitelműveletek piaca, amely mindig bankszerűen működik, mivel a pénzügyi műveletek megvalósítását a bankok (hitelintézetek) valósítják meg. Forrásként a rövidlejáratú megtakarításokat alkalmazza. A pénzpiacon megjelenő eszközök: váltók, kincstárjegy, rövidlejáratú bankbetét és bankhitel, rövidlejáratú letéti jegy, stb.

OTC

A tőzsdén kívüli kereskedés legjelentősebb részét az úgynevezett pulton keresztüli kereskedés jelenti, ez az OTC. Az OTC piacon nincsenek olyan szigorú bekerülési szabályok, mint a tőzsdéken, ezt a piacot szokták nem szabályozott piacként is említeni. A tőzsdén kívüli kereskedés másik megjelenési formája a harmadik piac. Itt nem szervezett formában tőzsdén jegyzett értékpapírokkal kereskednek tőzsdén kívül.

Spot ügylet

A legegyszerűbb ügylet a spot (azonnali, prompt). Ekkor az ügylet résztvevői az ügyletkötés során meghatározott árfolyamon cserélik devizájukat másik devizára, és a kiegyenlítést a kötést követő második munkanapra vállalják. Az azonnali ügyletek megkötésekor azonnali, spot árfolyamot alkalmaznak, ennek nagyságára több tényező változásai gyakorolnak hatást: gazdasági tényezők, politikai és pszichológiai tényezők, jegybanki eszközök, szabályozás változása, egyéb feltételek (intervenciók, árfolyamok mozgása az intervenciós sávban).

Határidős vagy terminügylet

Az áruszállítás, illetve az ellenérték kiegyenlítése az ügyletkötés időpontjában meghatározottan későbbi időpontban történik. Forward és futures ügyletek: mindkét ügylet esetében egyidejűleg jelenik meg a felek joga és kötelezettsége.

Forward ügyletek: a bankközi devizapiac műveletei. Az ügyletek nem szabványosítottak, a felek telefonon, faxon kötik őket. Az ügyletkötés fix rövidlejáratú hitelek esetében 1, 2, 3, 4, hetes időszakra szólhat, de lehet hosszú távú is (1 – 12 hónap). Jellemzőjük, hogy meghatározott időszakra, de nem meghatározott időpontra kötik.

Futures ügyletek: olyan jogilag kötelező határidős ügyletek, amelyeknél a felek előre meghatározott mennyiségű és minőségű áru, előre rögzített áron, előre meghatározott jövőbeni napon történő átadására, vagy átvételére szerződnek. Az ügyletek lehetnek valutatermin és kamattermin ügyletek.

Összehasonlításuk:

Forward Futures Kereskedés: Kkevés vevő és eladó Sok eladó és sok vevő Az üzlet volumene Egyéni igények szerint Standardizált Teljesítés dátuma Flexibilis Standardizált Ügylet díja Vételi és eladási ár különbsége Ügynöki díj Biztonsági letét Nincs Alacsony Árfolyam Ügyfelenként eltérhet Mindenki számára azonos Klíring Nincs különklíringház Naponta Árfolyamváltozás Nincs napi limit Korlátozott Piac helye Világ minden táján Meghatározott helyen Kockázat viselője Másik fél A klíringház Üzlet felmondása Eredeti ügyfélnél A piacon A hitelforrásokat Igénybeveszi Nem veszi igénybe Ügyfelek Ismerik egymást Nem ismerik egymást Kik vehetik igénybe Nagy ügyfelek

Arbitrage (arbitrázs)

Az ár-, ill. árfolyam és kamatkülönbségek kihasználására azonos árufajtában fennálló egyidőben való jegyzések esetében alkalmazott ügyletfajta. Ez az ügylet a különböző piacokon, egyidőben megvalósuló párhuzamos vételt és eladást jelent. A földrajzilag szétszórt piacokat ez az ügylet összekapcsolja, miközben a kiegyenlítődés irányában mozgatja az árakat, árfolyamokat vagy kamatokat.

Az arbitrage feladatai szerint két csoportra osztható: – kiegyenlítési arbitrage: az arbitőr a különböző piacokon adott időpontban jegyzett árfolyamok alapján kiválasztja azt a piacot, ahol a számára szükséges valutát legkedvezőbben tudja megvásárolni – különbözeti arbitrage: az arbitőr célja a kockázatmentes árfolyamnyereség megszerzése.

Az arbitrage lebonyolítását alapul véve a következő a csoportosítás: – közvetlen arbitrage: ha az arbitőr két piac közötti árfolyameltérést használ ki – közvetett arbitrage: három vagy több piacon kialakuló árfolyamkülönbség kihasználása – konverziós arbitrage: eredmény minél jelentősebb mértéke a cél.

Az arbitrage még egy csoportot jelent, ez a kamatlábak és a devizaárfolyamok összhangját teremti meg: – háromvalutás arbitrage: keresztárfolyamok felhasználásával egyensúlyi árfolyam kialakulását teszi lehetővé – kamatarbitrage: egyensúlyban tartja az azonos időtartamú, de különböző valutákban fennálló hitelek kamatlábait – forward/forward arbitrage: prompthitelek és árfolyamhitel árfolyamát egyensúlyban tartja

Spekuláns

A spekuláns (trader) az árfolyamok és a kamatlábak változására vonatkozó várakozásai alapján köt ügyletet. Az árfolyam emelkedésre számító spekuláns hausse ügyletet köt, őt nevezzük hausse – spekulánsnak vagy haussernek. A baisse ügyletet kötő az árak, árfolyamok csökkenésére számít, így a jelen időpontban elad, mert arra számít, hogy a későbbi időpontban alacsonyabb áron tud vásárolni ilyen terméket, és nyereséget realizál. Vannak scalperek (néhány perc elteltével zárják nyitott pozícióikat); napi spekulánsok (nap végén zárják pozícióikat); trend spekulánsok (gyakran évekig is fenntartják pozícióikat).