Kisvállalat effektus

Banz (1981) nevéhez fűződik a kisvállalat-hatás terültén elvégzett kutatás, amely az 1936-1975 periódust fogja át. A NYSE-en 50 alacsony kapitalizációjú részvény havi hozamait hasonlította össze az 50 legnagyobb vállalat részvényeivel. A kockázatot is figyelembe vevő hozam (risk adjusted return) a kisvállalatok esetén túlszárnyalta a nagyvállalatokat, körülbelül havi 1%-ponttal.

Hétfő effektus

French (1980) az 1953-1977 közötti napi hozamokat vizsgálta, és hétfőn negatív, a hét többi napján pozitív hozamokat tapasztalt. Azt is megállapította, hogy ez a hatás csak a hétvégének köszönhető, és nem annak, hogy a börze zárva volt. Kamara (1997) 1962- 1993 között kisebb amerikai vállalatokból összeállított portfolióra már nem tapasztalta a fenti tendenciát. Agrawal és Tandon (1994) 18 ország adatait felhasználva 9-ben hétfőn szignifikáns negatív, kedden szignifikáns pozitív hozamokat tapasztalt. 17 országban pedig kifejezetten nagy pozitív pénteki változásokat észlelt.

Január effektus

Rozeff és Kinney (1976) dokumentálták először azt a jelenséget, amelyet január effektusként ismerünk. Megfigyelték, hogy a januári átlaghozam sokkal magasabb volt, mint a többi hónapé. A NYSE 1904-1974 közötti adatai alapján 3,48%-os januári átlaghozamot mértek, mialatt a többi hónap átlaghozama csak 0,42% volt. Időben és térben kiterjesztve a kutatásokat, más szerzők is a jelenség létezését tapasztalták.

Piaci hatékonyság

A piaci hatékonyság 3 fajtáját különböztetjük meg:

A piaci hatékonyság gyenge (weak) formája azt mondja ki, hogy az árfolyamok minden múltbeli és a múltból levonható információt tükröznek. A technikai elemzők (vagy chartisták) grafikon-elemzéssel foglalkoznak, a múltbeli adatokban ismétlődő szabályszerűségeket, a grafikonokban felismerhető mintázatokat keresnek, ezáltal kívánnak profitra szert tenni. A legalább gyengén hatékony piacon ők nem tudnak tartós többlethozamot elérni, hiszen olyan sokan vannak a technikai elemzők a piacon, hogy éppen az ő jelenlétük biztosítja, hogy a felismert alakzatokból ne lehessen profitálni. Amint tömegesen ismernek fel egy alakzatot, az nyomban el is tűnik.

A piaci hatékonyság közepes (semistrong) formája esetén az árfolyamok a múltbeli információkon kívül valamennyi, mindenki számára elérhető információt tartalmazzák. A fundamentális elemzők a vállalatokról napvilágra kerülő hírek alapján tájékozódnak, valamint a vállalatok fundamentumait (mérleg, eredmény-kimutatás) elemzik, így próbálják haszonra szert tenni. A legalább közepesen hatékony piacon a fundamentalisták nem tudnak tartós előnyre szert tenni, mert a hírek a megjelenésük pillanatában beépülnek az árakba, az eredménykimutatás és mérleg pedig a többi szereplő előtt is nyitva áll.

Az erősen (strong) hatékony piacon már a bennfentes információk is tükröződnek az árakban. Ebben az esetben már a bennfentesek sem tudnak tartósan piaci szint fölötti eredményt

Ajánlati könyv

Egy adott értékpapírra vonatkozó vételi és eladási ajánlatokat tartalmazó „könyv”, melyben az egyes ajánlatok ún. prioritási sorrendben szerepelnek. Eszerint a jobb árú ajánlat megelőzi a rosszabb árú ajánlatot, míg az azonos árú ajánlatok közül elsőbbséget élvez a korábban megtett ajánlat.

P/E mutató

Az árfolyam/nyereség (P/E) mutató matematikailag a részvény árfolyama és a részvénytársaság egy részvényére jutó adózott nyeresége (tehát nem az osztalék) hányadosaként adódik. Jelentése leegyszerűsítve az, hány év alatt termeli meg az adott cég az árának megfelelő nyereséget a jelenlegi jövedelmezőségi viszonyok állandósága mellett.

Ha a P/E mutató értéke 20, akkor ez a fentiek szerint azt jelenti, hogy a cég 20 év alatt ér el annyi nyereséget, amelynek összege éppen a jelenlegi részvény árat adja. A P/E mutató önmagában nem rendelkezik információtartalommal, csak más papírok hasonló mutatójával összehasonlítva. A magasabb P/E mutató ugyanis pozitívabb megítélést takar, amelyik társaságnak magasabb a P/E mutatója, azt elvileg magasabbra értékeli a piac, míg az alacsonyabb P/E mutatóval rendelkező cég relatíve alulértékeltnek számít.

A társaságok összehasonlítása azonban nem lehet általános, legtöbbször csak az adott iparágban, hasonló feltételek mellett működő cégek P/E mutatóinak összevetése nyújthat számunkra segítséget. Így pl. a MOL és az OTP összehasonlítása kevés információval szolgál, azonban a MOL-nak a lengyel PKN Orlen vagy az osztrák OMV cégekhez viszonyított P/E mutatója már beszédes szám lehet. Természetesen a P/E mutató sem mindenható, önmagában ad kellő alapot befektetési döntéseink meghozatalához. A cél nem egyszerűen az, hogy találjunk egy olyan papírt, amely

BUX

A budapesti Értéktőzsde 1991 óta számítja és publikálja a BUX indexet (Budapesti Értéktőzsde Részvényindexe). Az index bázisa 1991. január 2-án 1000 pont volt. Az index 1995. január 1-én nyerte el végleges formáját, s vált a BÉT hivatalos részvényindexévé. 1997. április 1- jétől vezették be az öt másodpercenkénti indexszámítást. A kosár összetételére, annak módosítására az indexkézikönyv alapján a tőzsdetanács által kinevezett indexbizottság tesz javaslatot.

Az index felépítését legegyszerűbben egy olyan kosárként lehet elképzelni, amelybe az indexben szereplő részvények meghatározott mennyiségét elhelyezték. Ez a kosár egy több ezer milliárdos vagyont jelent, amelynek értéke akkor változik, ha változik a kosárban lévő értékpapírok ára. Természetesen a nagyobb bevezetett mennyiséggel és értékkel rendelkező cégek árváltozása jobban hat az egész kosár értékének változására, így az index változását is elsősorban a vezető részvények határozzák meg (MOL, OTP, stb.).

A kosár felülvizsgálatára évente kétszer kerül sor (március és szeptember). A BÉT igyekszik korlátozni az egyes részvénysorozatok kosárbéli súlyát. Korábban 15%-ban maximálták egy papír súlyát a kosárban, az 1999. októberi felülvizsgálattól kezdve azonban a közkézhányaddal korrigált kapitalizációkból kiindulva határozza meg a BÉT az egyes részvények kosárbéli arányát egy olyan további korrekcióval, amely megakadályozza, hogy egy papír túlságosan nagy súlyt képviseljen a kosárban. Az

Kiszorítási eljárás

Amennyiben a részvénytársaság főtulajdonosa a vételi ajánlat eredményeként a szavazatok több mint 90 %-át megszerzi, ún. kiszorítási eljárásra kerülhet sor. Kiszorítási eljárást kezdeményezhet az ajánlattevő, amennyiben egyedüli tulajdonosa kíván lenni a társaságnak, melynek keretében vételi joggal élhet a vételi ajánlat során meg nem szerzett részvények tekintetében.

Amennyiben a kisrészvényesek nem adják át határidőre részvényeiket, úgy a társaság érvénytelenné nyilvánítja azokat új részvények kibocsátása mellett, és a kisrészvényesek számára elkülöníti a részvények ellenértékét, melyet azután – kamatok nélkül – át lehet venni a társaságnál. Ilyenkor a BÉT szabályai értelmében a részvények automatikusan kivezetésre kerülnek a tőzsdéről, a részvények átadására megadott határidő lejártát követően.

A vételi ajánlatot követően megmaradt kisrészvényeseknek is joguk van ahhoz – amennyiben a továbbiakban ilyen mértékű dominancia mellett már nem kívánnak társtulajdonosok lenni –, hogy részvényeiket eladják a főtulajdonosnak, akinek ilyenkor vételi kötelezettsége áll fenn. Mindkét esetre a vételi ajánlat eredményéről szóló bejelentést követő 30 napon belül van mód, és mindkét esetben az ügylet ára nem lehet kevesebb, mint a vételi ajánlatban szereplő ár, illetve az egy részvényre jutó saját tőke közül a magasabb.

Dematerializáció

A fizikai formában is létező papírok kora az informatika fejlődésével lassan lejár. A dematerializáció azt jelenti, hogy az értékpapírok nyomtatott verzióban már nem jelennek meg, hanem csak a számítógépes nyilvántartásban. Ez leegyszerűsíti a nyilvántartásokat és gyakorlatilag megszűntetik az értékpapírok tárolásából fakadó költségeket. A Tőkepiaci törvény a nyilvános forgalomba hozatalt már csak dematerializált értékpapírok számára engedélyezi, a korábban már fizikai formában kibocsátott értékpapírokat pedig a kibocsátónak legkésőbb 2004. december 31-ig át kellet alakítani dematerializált értékpapírrá.

(Forrás:bet.hu)

Lombardhitel

A lombardhitel értékpapír-fedezet mellett nyújtott hitelt jelent. A hitelt igénylő befektető az értékpapírjai fedezete mellett igényel hitelt, melyet újabb értékpapírok megvásárlására fordíthat. Az így megszerzett értékpapírok szintén a hitel fedezetét jelentik. A lombardhitelt nyújtó befektetési szolgáltató természetesen kamatot számít fel a hitel futamidejére.

2 / 1112345...10...Utolsó »