Befektetési jegy

A befektetési jegyek befektetési alapok résztulajdonát igazoló értékpapírok. Befektetési jegyek birtoklása révén az egyéni befektetők alacsony befektetett összeg révén is el tudják érni a diverzifikáció nyújtotta előnyöket, hiszen az alapok — részben a törvény által előírt befektetési szabályok miatt is — sokféle értékpapírban tartják vagyonukat. A magyar gyakorlatban pótlólagos előnyök (elsősorban a jelentős adókedvezmények) segítették elterjedésüket. A befektetési jegyek tulajdonosainak korlátozott részesedési jogaik vannak. A vagyoni jogok közül joguk van:

a nyereség felosztott részére, a hozamra megszűnés esetén a likvidációs hányadra (az egy jegyre jutó nettó eszközérték is ezt a fogalmat takarja).

A befektetési jegyek tulajdonosai tagsági jogokkal nem rendelkeznek, a társaság életébe nincs beleszólásuk. A törvény ezt a hátrányt úgy egyenlíti ki, hogy szigorú szabályokat állít fel az alapok befektetéseire vonatkozóan, ráadásul ezek betartatását szigorúan ellenőrzi. Szintén a befektetők érdekeit védi a letétkezelő kötelező alkalmazása. Ennek révén az alapkezelőtől független intézmény őrzi az értékpapírokat, és kalkulálja azok aktuális értékét.

Osztalékot fizető kötvény

Az osztalékot fizető kötvény egyértelmű példája az adóminimalizálás érdekében létrehozott konstrukciós mutánsoknak. Az értékpapír a biztosított jogok többségében úgy viselkedik, mint a kötvények. Nem ígér tulajdonosi (beleszólási, szavazati stb.) jogokat. A fix kamat helyett a bizonytalan nagyságú osztalék, a vállalati nyereségből való részesedés ezen kötvény hozamának a forrása. Árfolyama ezért jobban ingadozik, mint a kötvényeké, de kevésbé, mint a részvényeké, mivel lejáratkor rögzített értéken visszaváltják. Alkalmazására egyértelműen akkor kerül sor, ha a forrásbevonó vállalat nyereségadókulcsa alacsonyabb, mint a forrásnyújtó intézményi befektetőé. Ekkor ugyanis a forrásbevonó vállalat fizet plusznyereségadót (nem költségként leírható kamatot, hanem adózás utáni pénzből fizethető osztalékot ad), míg a hitelező vállalat a nála már nem adózó osztalékot kapja. Ha például a kibocsátó vállalat nyereségadókulcsa 0%, ezzel a kibocsátással adókedvezményét hitelezőire is kiterjeszti.

Kereskedelmi kötvény

A kereskedelmi kötvények (commercial paper) a váltók és a kötvények között helyezkednek el. Közgazdasági értelemben nem kötvények, mivel rövid távra bocsátják ki őket. A váltótól az különbözteti meg őket, hogy nagy mennyiségben, azonos jogokat biztosítva (lásd: értékpapír-sorozat) standardizáltan bocsátják ki őket. Magyarországon a kereskedelmi kötvények kibocsátására az ad lehetőséget, hogy a törvény szövege nem határoz meg a kötvényekre minimális futamidőt. Így első osztályú adósok számára éven belüli lejárattal is lehetővé vált a banki hiteleknél olcsóbb forrásbevonás.

Bóvli kötvény

A bóvlikötvények (junk bonds) rendkívüli kockázatot megtestesítő, de ennek fejében szokatlanul magas kamatot ígérő konstrukciók. Kialakulását a hitelből finanszírozott vállalatfelvásárlások tették lehetővé. Ekkor ugyanis a hatalmas hitelterhek miatt jelentős a fizetésképtelenség kockázata. Ezen kötvények kockázat szempontjából inkább a részvényekhez hasonlítanak, hiszen a vállalat forrásait gyakorlatilag csak az idegen tőke jelenti.

Nyitott kötvény

Az úgynevezett nyitott kötvényeknél a futamidő előre rögzített időpontjaiban a kibocsátónak vagy a tulajdonosnak lehetősége van arra, hogy előre megadott árfolyamon kötvényét visszavegye/visszaadja. Ez az árfolyam általában a kibocsátási árfolyam prémiummal növelt értéke. A gyakorlatban inkább a kibocsátó számára biztosítanak visszavásárlási jogokat, gyakran a futamidő teljes szakaszára. Az ilyen kötvények árfolyama a visszahívási árfolyamszint fölé nem emelkedhet (árfolyamplafon), hiszen ekkor a kibocsátónak megérné a rögzített árfolyamon visszavásárolni papírjait. Általában is, ha az infláció csökkenésével az adott nyitott kötvény kamatozása relatíve magassá válik, a kibocsátónak mindig érdeke lesz a magas költségű forrás visszavonása. Az ilyen, valamelyik szereplő számára gyakorlatilag opciós lehetőséget nyújtó kötvények cash flow–ja soha nem adható meg teljes bizonyossággal, hiszen a visszavásárlás lehetősége bármikor fennáll. A gyakorlatban a kibocsátó által visszahívható – (call-) és a tulajdonos által visszaadható – (put-) kötvény elnevezés is elterjedt.

Opciós kötvény

Az opciós kötvények vásárlóinak lehetőségük van arra, hogy későbbi időpontban, előre rögzített árfolyamon a kibocsátó cég részvényéből adott számút megvásároljanak. (Ilyen volt például a hazai gyakorlatban a Goldsun-kötvények kibocsátása, amikor a 100 forintért kibocsátott kötvények vásárlóinak joguk volt egy év után 1500 forintért egy-egy darab Goldsun-részvényt vásárolni.) Az átváltoztatható és az opciós kötvények kamatozása – az átváltási, opciós többletjogoknak köszönhetően – általában alacsonyabb, mint a normál kötvényeké.

Nyereménykötvény

A nyereménykötvények nem biztosítanak minden kötvénytulajdonosnak azonos cash flow-t, hanem közöttük sorsolás útján osztják el a szerződésben rögzített nagyságú, kifizetendő összeget. Sok esetben a befektetők nyereménye nem készpénz, hanem valamilyen termék (pl. gépkocsi, lakás).

Nem kamatozó kötvény

Nem kamatozó (zero coupon) kötvények esetében nincs kamatfizetés, és ezért nincsenek kamatszelvények sem a papíron. A befektető nyereségét ekkor a névérték és a diszkontált árfolyamon történt kibocsátási ár különbsége adja.

Örökjáradék–kötvény

Örökjáradék–kötvények esetében a papírnak nincs lejárata, azaz futamideje végtelen. Az alapösszeg törlesztésére soha nem kerül sor, a befektető cash flow–ját kizárólag a fizetett kamatok biztosítják. Mint érdekesség, megjegyezhető, hogy ismeretes a nem kamatozó örökjáradékos kötvény konstrukciója is. Nyilvánvaló, hogy a vásárló motivációja ilyenkor nem a befektetés, hanem a támogatás/segély értékpapírban testet öltött formája.

Államkötvény

Államkötvényeknek a központi költségvetés által kibocsátott, hosszabb távú papírokat nevezzük.

Az államkötvények, azaz az egy évnél (365 nap) hosszabb lejáratú állampapírok szerepe a befektetői bizalom növekedésével egyre nő a finanszírozásban. Mára már a költségvetési hiány finanszírozása alapvetően államkötvényekkel történik, ami növeli a finanszírozás biztonságát. Az államkötvényeket számos szempont alapján lehet csoportosítani.

Kamatozásuk szerint lehetnek: – fix vagy – változó kamatozásúak. A kamatfizetés gyakorisága szerint lehetnek: – éves vagy – féléves kamatfizetésűek. Kibocsátásuk szerint lehetnek: – zárt vagy – nyilvános kibocsátásúak.

A fix kamatozású kötvények a kibocsátáskor meghirdetett rögzített kamatot fizetik a futamidő során.

A változó kamatozású kötvényeknél csak a kamat–megállapítás módja és ideje rögzített, a kifizetendő konkrét kamat mértéke mindig csak az adott kamatfizetési periódusra ismert. A kamat megállapítása más értékpapír hozamához, egy mindenki által nyomon követhető irányadó kamathoz, vagy az inflációt kifejező indexhez kötődve történik.

Általában a változó kamatozású papírokat valamilyen irányadó kamathoz szokták kötni (a legismertebb a LIBOR), ennek azonban elengedhetetlen feltétele az, hogy az adott piac, amelyen az adott kamat kialakul, likvid legyen. A LIBOR ilyen szempontból megfelelő, mert nagy mennyiségű pénzt adnak kölcsön ezen kamatok mellett. A magyar piacon – bár létezik a LIBOR-hoz hasonló ún. kamatfixing (BUBOR), de nem

10 / 11« Első...7891011