Fiskális

A fiskális (költségvetési) politika lényege az, hogy a kormányzat az adókkal, a kormányzati termék-, szolgáltatás és munkaerő vásárlásokkal és a transzfer-kifizetésekkel megpróbálja befolyásolni a gazdaságot, nevezetesen az output színvonalát és összetételét (a fogyasztási és beruházási javak közötti megoszlását), az árszínvonalat, a munkanélküliség rátáját és egyéb makroökonómiai változókat.

Aukciók

Az aukcióknak számos fajtája alakult ki világszerte. Alaptípusait aszerint különböztetik meg, hogy egyedi dolgokat (műtárgyak, koncesszió) vagy dolgok egy bizonyos mennyiségét (állampapírok, olaj) értékesítik, hogy nyílt módszerrel (kikiáltás) vagy zárt formában (ajánlat borítékban) történik az aukció, illetve hogy milyen árat kell fizetnie a vevőnek (ajánlati ár, vagy második, illetve egységes ár). Noha a nyílt aukciónak, mint például a műtárgy-kereskedelemből ismert emelkedő áras, vagy a holland virágpiacon alkalmazott csökkenő áras aukciós formának megvannak a maga előnyei, technikai okok miatt az állampapírokat általában zárt aukción szokták értékesíteni. Az állampapír-kereskedelem kapcsán jellemző dilemma az ajánlati áras (discriminatory price) és az egyenáras (uniform price) aukció közötti választás. Az ajánlati áras vagy diszkriminatív (vevőnként eltérő árat megkülönböztető) aukción mindenki, akinek elfogadták ajánlatát, az általa megajánlott árat fizeti a vásárolt állampapírért. Az egyen áras aukció ezzel szemben minden vásárló számára ugyanazon ár fizetését írja elő, mégpedig az aukción még elfogadott legalacsonyabb árét.

Az egyen áras aukció gondolata Milton Friedmantól származik, és a “nyertes átka” (“winner’s curse”) problémáját hivatott kiküszöbölni, ami azt jelenti, hogy mindazon ajánlattevők, akik az ajánlati áras aukciót követően kialakult másodpiaci árnál magasabb ajánlatokkal szerezték meg az értékpapírt az aukción, veszteséget szenvednek el. E veszteség elkerülése érdekében az ajánlattevők – különösen a

Kibocsátási (aukciós) naptár

A piaci résztvevők számára az egyes állampapírok értékesítésének időpontja egy előre meghatározott aukciós naptár formájában kerül közzétételre, ami fontos eszköze az elsődleges piac, azaz a kibocsátások átláthatóbbá tételének Az aukciós naptár megkönnyíti a befektetők számára pénzáramaik tervezését, és hasznos segítség például a vállalati kötvénykibocsátók számára kibocsátásaik időpontjának optimális meghatározásához. A kibocsátási naptár nyilvánosságra hozatalát az tette lehetővé, hogy kialakult a kibocsátások hetenkénti ritmusa.

Kincstárjegy

A kincstárjegyek, azaz az egy éves vagy annál rövidebb lejáratú állampapírok az alábbi szempontok szerint csoportosíthatóak.

Kamatozásuk szerint lehetnek:

diszkont, vagy kamatozó értékpapírok.

A diszkont kincstárjegyek elsősorban nagybefektetőknek szánt értékpapírok, amelyek aukción kerülnek értékesítésre. A kisbefektetőket megcélzó, elsősorban bankfiókokban értékesített Kamatozó Kincstárjegy és a postahivatalokban árusított Kincstári Takarékjegy I. pedig a kamatozó típusú kincstárjegyek családjába tartoznak.

A diszkont kincstárjegyek nem kamatot fizetnek, hanem a névértéknél alacsonyabb, diszkont áron kerülnek forgalomba, lejáratkor pedig a névértéket fizetik vissza. A diszkont a névérték és a vételár közötti különbség.

Jelenleg Magyarországon 4 féle diszkont kincstárjegy kerül forgalomba, a rövid futamidejű likviditási, a 3, 6 és 12 hónapos állampapírok. A 2004-ben bevezetett likviditási kincstárjegy futamideje 1–2 hónap között van, és célja a költségvetés rendkívül rövid távú pénzigényének biztosítása.

A kisbefektetők érdeklődésére számot tartó termékek az egyéves futamidejű Kamatozó Kincstárjegy és az egyéves futamidejű Kincstári Takarékjegy I. A Kamatozó Kincstárjegy egy éves futamidejű állampapír, amely a futamidő végén fizet kamatot. Ezt a befektető a törlesztéssel együtt kapja kézhez.

A Kincstári Takarékjegy I., a hasonló nevű kötvényhez hasonlóan lépcsős kamatozású értékpapír, amelynél a papír birtokosát visszaváltáskor a vásárlás napjától eltelt idő függvényében meghatározott mértékű kamat illeti meg. Az egyes visszaváltási időkre előre meghatározott

Kiszorítási hatás

A kiszorítási (crowding out) hatás: amennyiben az állam a deficit fedezetére állampapírokat bocsát ki, akkor ezzel olyan magánmegtakarításokat köt le, amelyek magánberuházásokat finanszíroztak volna.

Monetáris restrikció

A monetáris restrikció az, amikor a monetáris politika célja a pénzkínálat csökkentése. Ennek útja a jegybankpénz visszafogása és a kereskedelmi bankok pénzteremtési képességének csökkentése.

A jegybankpénz mennyiségének visszafogására szolgáló eszközök:

az állami deficit jegybanki finanszírozásának korlátozása, a kereskedelmi bankok jegybankpénzzel való ellátásának korlátozása, a külföldi pénzbeáramlás korlátozása.

A három lehetőség közül az első kézenfekvő és közvetlenül megvalósítható: egyszerűen nem vásárol a jegybank államkötvényeket (vagyis a nyíltpiaci műveletek során inkább elad, semmint vesz), és nem bocsát az állam rendelkezésére jegybanki hiteleket.

A második lehetőség a kereskedelmi bankoknak folyósított jegybanki hitelek mérséklését és a pénzpiacokon a jegybankpénz kínálatának csökkentését jelenti. Mindehhez igénybe veheti a jegybank a kamatpolitikát is, azaz a pénzpiaci kamatok emelését.

Végül a harmadik lehetőség megkövetelheti az aktív árfolyam-politikát, tehát a forint felértékelését és így a külföldi pénzbeáramlás visszafogását.

A jegybankpénz mennyiségi szabályozása mellett a pénzmennyiség szabályozása magában foglalja a kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetőségének korlátozását is. Erre a jegybanknak megint csak többféle lehetősége nyílik:

megkötheti a kereskedelmi bankok rendelkezésére álló jegybankpénzt; korlátozhatja a bankok hitelkihelyezési lehetőségeit.

A jegybankpénz megkötését megvalósíthatja közvetlen, illetve közvetett, piaci úton is.

A jegybankpénztartalék megkötésének közvetlen útja az úgynevezett tartalékráta-előírás a kötelező tartalékráta meghatározása, mikor is a jegybank előírja, hogy az üzleti bank betéteinek vagy aktíváinak

Monetáris politika

A monetáris politika a gazdaságpolitika azon ága, amely a pénz gazdaságra gyakorolt hatását próbálja meg kihasználni. A monetáris politika magában foglalja:

a pénz– és a hitelállomány nagyságának, valamint a pénz belső és külső árának, azaz a kamatlábnak és az árfolyamnak a szabályozását.

Ezeket nevezzük a monetáris politika közbenső célkitűzéseinek, megkülönböztetve őket a végső céloktól, hiszen a pénzmennyiség növekedési üteme vagy a kamatszint közvetlenül a társadalom egésze számára nem jelent „jóérzést” vagy „rosszérzést”, ezek a célok nem épülnek be az úgynevezett társadalmi hasznossági függvénybe.

A monetáris politika végső céljai megegyeznek a stabilizációs gazdaságpolitika végső céljaival, ezen belül a monetáris politika elsősorban:

az infláció mérséklésére, a fizetési mérleg zavarainak kiküszöbölésére, a túlfűtött gazdaság visszafogására alkalmas.

Költségvetési politika

A költségvetési politika a kormányzat különböző gazdasági funkcióihoz szükséges pénzek beszedését, újraelosztását, a különböző kormányzati funkciók megvalósításához szükséges erőforrások rendelkezésre állását (finanszírozás) biztosítja. A kormányzati funkciókat három szempont szerint csoportosíthatjuk.

A funkciók megvalósulásának módszere alapján beszélünk regulátor és finanszírozó funkciókról.

A funkció tartalma szerint megkülönböztetünk hagyományos közhatalmi, szociális vagy társadalompolitikai és gazdaságpolitikai funkciót.

Végül, de nem utolsó sorban, a gazdasági folyamatokra gyakorolt hatás szempontjából beszélünk allokációs, redisztribúciós és stabilizációs funkcióról. Az allokáció a kollektív javak biztosítását, ha úgy tetszik a piaci mechanizmus tökéletlenségeiből és az externális hatásokból adódó hiányok pótlását jelenti. A kollektív javak skálája széles és történelmileg változó. A hagyományos közhatalmi szolgáltatásoktól (pl. honvédelem) kezdve az oktatáson, egészségügyön keresztül az egészséges ivóvíz biztosításáig sok minden ide tartozik. A redisztribúció a piaci mechanizmus működéséből adódó, és az adott társadalom számára elfogadhatatlan jövedelem egyenlőtlenségek korrekcióját jelenti. A stabilizációs funkció a piac önszabályozó mechanizmusának korrekciója a gazdaság egyensúlyának, növekedésének és versenyképességének biztosítása érdekében.

4 / 41234