Költségvetési szerv

A költségvetési szervek szerepe a költségvetésben előirányzott bevételek beszedése, a kiadások célszerű, és gazdaságos felhasználása.

A költségvetési szerv az államháztartás részét képező jogi személy, melynek alaptevékenysége a társadalmi közös szükségletek kielégítésére hivatott. Non-profit szervezet, alaptevékenysége nem haszonszerzés céljából, hanem ellátási kötelezettséggel végzi, bár az alapító okiratban meghatározott vállalkozási tevékenység végzésére is jogosult, ha a vállalkozási tevékenysége nem veszélyezteti az alaptevékenységéből fakadó kötelezettségeinek a teljesítését. A szakmai irányító, és felügyeleti szervét az alapító okirat nevesíti. Működéséhez saját bevételekkel rendelkezik, amit a tervezett költségvetés erejéig a központi költségvetésből, a helyi önkormányzatok költségvetéséből, elkülönített állami pénzalapból, illetve közalapítványok költségvetéséből egészítenek ki. Gazdasági tevékenységét mindenképpen éves költségvetés alapján végzi, ami pénzforgalmi szemléletben, „bevételek, és kiadások” bontásban tartalmazza az előirányzatokat, és a hozzá társított végrehajtási tervet. A költségvetési szervek naptári évenként beszámolót készítenek.

Csoportosítás Alrendszerhez való tartozás szerint Központi költségvetési szerv TB költségvetési szerv Helyi és kisebbségi önkormányzatok költségvetési szervei Elkülönített állami pénzalapok Köztestületi költségvetési szervek Országos Kisebbségi önkormányzat Tevékenység szerint Alaptevékenységet ellátó Kiegészít, kisegítő tevékenységet ellátó Vállalkozási tevékenységet ellátó: Jellemzői: Az alapító okiratban rögzíteni kell a vállalkozási tevékenységet és az összbevételhez mért arányát Belső szabályzatot kell készíteni róla Bevételeit kiadásait teljes körűen, pénzforgalmi szemléletben, elkülönítetten kell kimutatni Bevételeinek meg kell

Önkéntes munkanélküliség

Önkéntes munkanélküliségről akkor beszélünk, ha az emberek mindenféle kényszerítő ok nélkül nem hajlandók munkát vállalni az adott bér mellett, mert pl. örököltek, és van miből megélniük. A munkanélküliség kényszerű, ha szeretnének elhelyezkedni, de nem találnak munkát.

Súrlódásos munkanélküliség

Súrlódásos munkanélküliségről akkor beszélünk, ha az emberek munkahelyi problémák, munkahely-váltás vagy lakóhely-változtatás miatt veszítik el munkahelyüket. Ez a fajta munkanélküliség általában átmeneti, különösebb problémát nem okoz.

Technológiai munkanélküliség

Technológiai munkanélküliségről akkor beszélünk, amikor a technikai fejlődés következtében alakul ki munkanélküliség, leginkább az alacsonyan képzett vagy képzetlen munkavállalók körében. A technikai fejlődés során elsősorban magasan képzett emberekre van szükség a fejlett gépek programozásához, kezeléséhez, míg a betanított vagy segédmunkások körében (akik korábban a munkát kézzel vagy egyszerűbb gépekkel végezték) megnőhet a munkanélküliség.

Strukturális munkanélküliség

Munkanélküliséget okoz, ha a munkakereslet és a munkakínálat szerkezetében tér el egymástól, ezt strukturális munkanélküliségnek nevezzük. Ilyenre is van példa Magyarországon, pl. a bányászok körében, akik iránt nincs munkakereslet, miközben mondjuk orvoshiány van sok kórházban. A megoldás az átképzés lenne, de átképezhetők-e a bányászok orvossá? Rövid távon természetesen nem, hosszú távon is elég nehézkes lenne. Ezt a fajta munkanélküliséget csak hosszú távú előrelátással lehet(ne) csökkenteni, amivel a jövőkutatók próbálkoznak több-kevesebb sikerrel. A cél az lenne, hogy meg tudjuk mondani, milyen típusú munkaerő, milyen szakmákra lesz szükség 4-5 év múlva, és ezekben a szakmákban képezzünk több embert. Persze hiába tudjuk, hogy jelenleg pl. Magyarországon rohamléptekben haladunk afelé, hogy hiány legyen vízvezetékszerelőkből, ácsokból, burkolókból és hasonló szakemberekből, ha a gyerekek (vagy szüleik) nem választják ezeket a szakmákat megfelelő létszámban.

Makroökonómia

A makroökonómia összevont (aggregált) mutatók, jellemzők formájában elemzi a gazdaság teljesítményét, állapotát, fejlődési tendenciáit (éves nemzeti jövedelem, munkanélküliség, infláció, gazdasági növekedés, stb.). A vizsgálat eltérő tárgya a mikroökonómiától eltérő elemzési eljárásokat is igényel.

A közgazdaságtannak mikro- és makroökonómiára való felosztása és ezzel egyidejűleg a modern makroökonómiai elemzés kialakulása a nagy világgazdasági válság utáni időszaknak, az 1930-as éveknek a terméke. A közgazdaságtudomány rövid, néhány évszázados múltja ellenére is több irányzatot fejlesztett ki. Ezért a mai makroökonómia elméletnek többféle irányzata létezik. A különböző irányzatok közötti különbség elsősorban a gazdaság működőképességével, az önszabályozó mechanizmus létezésével összefüggő eltérő állásfoglalásokból ered. Ez viszont döntően a gazdaság fejlődésének, a különböző gazdasági bajok változásának a függvénye. Az irányzatok között állandó vita folyik.

Irányzatok:

Merkantilisták: A céljuk volt, hogy minél több arany kerüljön az országba. Szerintük az állami beavatkozás teremti meg a gazdasági folyamatok szabályszerűségét. Fiziokraták: Szerintük csak az állami beavatkozás nélküli gazdaság működőképes. Három szektoros modelljükben a három szektort a földbirtokosok, a bérlők és az iparosok alkotják. Közöttük lévő egyenlő értékek cseréje spontán módon biztosítja a gazdaság zavartalan működését. Klasszikus közgazdaságtan: Jelentős képviselője volt Adam Smith és Ricardo. Itt fogalmazódott meg először a tökéletesen versenyző piac alapelvei. Az állam feladata mind

Szabályozó szervezetek

A Szabályozó szervezetek jellemzően a kormányzati szektorhoz tartoznak, de nem kizárólagosan kormányzati szervezetek. A szabályozó szervezetek a pénzügyi rendszer szereplői és szervezetei számára magatartási normákat, kötelező eljárás rendeket, tiltásokat, működési feltételeket írnak elő. A kormányzati rendszer keretei között működő szabályozó szervezetek jogszabályokba foglalják a normákat. A pénzügyi rendszerben zajló tevékenységek szabályozásában egyre nagyobb szerepe van a nemzetközi szintű előírásoknak. Ezek elfogadása és a nemzeti jogrendszerekbe történő átültetése történhet többoldalú államközi egyezményekben, vagy különböző nemzetközi szervezetekhez (OECD, IMF) történő csatlakozás feltételeinek elfogadásával, vagy az Európai Unió esetében a közösségi jog átvételével. A szabályozók speciális esetei a szakmai (érdekképviseletek) szabályalkotó szerepe. A könyvvizsgálói kamarák, bankszövetségek, vagy nemzetközi szinten a Bázeli Bizottság, vagy az IFAC állami kényszer alkalmazása nélkül is kőkemény normák érvényesítésére képesek. A monetáris hatóság sajátos helyet foglal el e szervezetek között, hiszen jogi felhatalmazása mellett a „bankok bankjaként” jogilag nem kikényszeríthető tekintélye is van.

Non profit szervezetek

Jellemzően közfeladatokat ellátó szervezetek, amelyek önkéntes adományokból, közpénzekből (állami támogatás és/vagy adókedvezmények) finanszírozódnak. Tevékenységük pénzügyi eredményt hozhat, ezt azonban az adott tevékenység folytatására kötelező használni, a szervezetből nem vihető ki.

Államháztartási szervezetek

Ezek olyan intézmények, amelyek közpénzeket használnak és a költségvetési gazdálkodás szabályai szerint működnek. Ennek alapvető sajátossága, hogy a forráshoz jutás és a kiadások teljesítése konkrét jogszabályi felhatalmazáshoz kötött. E szerveztek motivációja az adott feladat ellátáshoz, ezzel kapcsolatosan a feladathoz kapcsolódó erőforrások és pénzügyi támogatások megszerzéséhez és nem a pénzügyi eredmény realizálásához kötött.

Monetáris hatóság

A monetáris hatóság (Magyarországon az MNB) hagyományosan rendelkezik a pénzkibocsátás (emisszió) monopóliumával. A jegybanki elnevezés is ebből a privilégiumból ered. Második funkciója az ország nemesfém és devizatartalékainak kezelése. Harmadik funkciója, hogy vezeti a monetáris és nem monetáris pénzintézetek számláját, átutalásokat hajt végre közöttük, likviditási szolgáltatást nyújt. Negyedik funkciója, hogy a kormány bankjaként vezeti a központi költségvetés számláját.

Tipikus esetben a monetáris hatóság banki szolgáltatásokat csak az előbb említett szereplőknek nyújt. Egyszintű bankrendszerben, vagy az egy- és kétszintű bankrendszer közötti átmeneti időszakban nem monetáris és nem kormányzati szereplőkkel is kapcsolatban van a monetáris hatóság, mint szolgáltató intézmény. A nem monetáris szereplőknek nyújtott banki szolgáltatások nem jegybanki funkciók. A monetáris hatóság hagyományos feladata a hitel- és pénzkínálat, a kamatalakulás befolyásolása. Devizahatóságként biztosítja a hazai fizetőeszköz stabilitását. Újabb keletű, de növekvő jelentőségű feladata a pénzügyi szolgáltató rendszer stabilitásának biztosítása.

2 / 41234