A P/E-mutatóval kapcsolatos problémák valamint a cash-flow alapú mutatók esetében a cash-flow számításának nehézsége miatt különösen a magas tőkeáttételű, ugyanakkor stabil cash-flow-t termelő ágazatok (pl. távközlés, energiaipar) értékelésére elterjedt mutató a kétségtelenül jóval bonyolultabb EV/EBDIT (EV–Enterprise Value) hányados, amely a cég tartós finanszírozásának piaci értékét (EV) viszonyítja egy, a finanszírozás hatásait nem tartalmazó eredményadathoz (EBDIT – amortizáció, kamat és adó előtti eredmény), amellyel az EV/EBDIT-mutató kiszűri a társaságok eltérő tőkeszerkezetéből, amortizációs politikájából és adózásából fakadó különbségeket, és ezzel lehetővé teszi piaci alapú összehasonlításukat. A mutató elemei:
EV = Piaci kapitalizáció + hosszú távú hitelfinanszírozás – szabad pénzeszközök
EBDIT = Adózott eredmény + értékcsökkenés + kamatkiadások + adók
Miközben a nevezőben szereplő mutató az operatív cash-flow tartalmát közelíti, a számlálóban szereplő cégérték a forgótőkét kiszűrve a tartós forrásokkal finanszírozott eszközértéknek felel meg. A mutató jelentősége, hogy az így kalkulált eszközöket és az általuk termelt cash-flow-t vetíti egymásra, ezáltal a P/E vagy a P/CF mutatóval szemben figyelembe veszi a finanszírozási szerkezet hatásait, és az eszközök által termelt teljes jövedelmet (működési költségek levonása után) és nemcsak a nyereséget (vagy nettó cash-flow-t) tekinti eredménynek.
A mutató inverze az EBDIT/EV ugyanakkor megtérülési rátát számol, és az eszközmegtérülés kiszámolásának egyik legjobb formája. Szemben ugyanis a ROA-mutatóval, az EBDIT/EV a hasonlót a hasonlóhoz méri, vagyis nemcsak a nyereséget, hanem a kamatot is figyelembe veszi az eszközök jövedelemtermelő képességének vizsgálatakor. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]
Hasonló tartalom:
Legfrissebb hozzászólások