Az allokáció során kerülnek elosztásra kibocsátott részvények. Az ár ismeretében (túljegyzést feltételezve) kiesnek azok a jegyzések, amelyek az adott ár alatt kerültek a könyvbe, majd a befektetők minősége, várható másodlagos piaci viselkedése, az adott szervezővel való kapcsolata alapján és a jegyzésének árszintje ismeretében leosztják a könyvvezető szervezők a rendelkezésre álló részvényeket.
Azok a befektetők élveznek előnyt, amelyek nem limitáras jegyzést adtak, hanem ár nélkülit. További megkülönböztetést jelent, hogy a befektetőket kategóriákba sorolják. A felső két kategóriában (hosszútávú, a társaságot jól értő, a másodlagos piacon jól kiszámítható befektetők, általában befektetési alapok, nyugdíjalapok, biztosítók vagyonának kezelői) nagyon magas a kielégítés, hiszen ezen preferált befektetők alapvetően tartani kívánják a papírokat, ami másodpiaci árstabilitást jelent.
Az alsóbb kategóriákban kereskedelmi bankok, más vállalatok, brókercégek, kevésbé ismert vagy rövidtávú spekulációra specializálódó befektetők ugyan csak a töredékét kapják meg jegyzésüknek, mindenképpen gondoskodni kell keresletük valamilyen mértékű kielégítéséről, hiszen ők biztosítják majd a részvények másodpiaci likviditását a tranzakciót követően.
Önnek mi a véleménye?
You must be logged in to post a comment.