A Közös Agrárpolitika (CAP)

A közös agrárpolitika az Európai Közösség egyik legbonyolultabb területe. Az agrártermékek kiemelt kezelését stratégiai jelentősége mellett a termelés természeti, gazdasági és társadalmi sajátosságai, illetve a termelői és fogyasztói érdekek is indokolták. A jó mezőgazdasági adottságú országok – Franciaország – kiharcolták, hogy iparcikk-piacaik megnyitása ellenében a fejlett ipari országok támogassák mezőgazdaságukat.

A Közös Agrárpolitika (CAP) céljai

A Római Szerződés 38. szakasza előírja a Közös Agrárpolitika létrehozását, melynek céljai:

• a mezőgazdasági munka termelékenységének emelése (műszaki fejlesztés, munkaerő megfelelő felhasználása)
• megfelelő jövedelmi és életszínvonal megteremtése,
• agrárpiacok stabilizálása ( termelők és fogyasztók védelme)
• élelmiszerellátás biztonsága (az alapvető termékeket meg kell termelni)
• méltányos áron való fogyasztói igénykielégítés,
• világkereskedelemben való fokozott részvétel.

Ezen célok végrehajtása érdekében a Római Szerződésben már olyan szabályozást terveztek, mely a gazdaság többi részére megállapított vámunión, versenyfeltételeken túlmentek.

A Közös Agrárpolitika tervezetét az 1958. évi stresai konferencia dolgozta ki, melynek sarokpontjai:

• a mezőgazdaság a nemzetgazdaság és a társadalom lényeges tényezője,
• központi szabályozó eleme az ár,
• az agrárszerkezet és a piacpolitika között szoros kapcsolat szükséges,
• a mezőgazdaságnak szervesen kell illeszkednie a nemzetgazdaság egészébe,
• fokozni kell a családi gazdaságok teljesítményeit.

A Közös Agrárpolitika szabályozásának főbb területei

• Közös piacpolitika: Ez valamennyi szükséges intézkedést tartalmazhatja, így az árszabályozásokat, az elosztási támogatásokat, a raktározási intézkedéseket. A Szerződés  ezeket csak példaszerűen említi, az eszközök szabadon választhatóak.
• Struktúrapolitika: a 41. és 42. szakasz szabályozza a struktúrajavító és értékesítést elősegítő intézkedéseket.
• Közösségi harmonizáció: e tekintetben különleges előírások érvényesülnek.