A hazai jövedelem védelme

Egy országban a legkülönbözőbb érdekcsoportok igyekeznek elérni, hogy jövedelmüket vámvédelemmel is biztosítsák. Ennek során leggyakrabban a külföldi versenytársak valamilyen költségelőnyére hivatkoznak, amelyet nem lehet piaci eszközökkel megváltoztatni. Ilyen költségelőnynek szokták tekinteni a bérszínvonalban meglévő különbségeket.

A fejletlen országok alacsony bérszínvonala miatt nemcsak a termelők aggódnak, hanem a munkavállalók is, hiszen joggal tartanak attól, hogy a külföldi verseny miatt csökkenő hazai termelés a munkanélküliség növekedéséhez vezet. Hasonlóképpen fenyegeti a belföldi munkavállalót az olcsó külföldi munkaerő bevándorlása. Ez az érvelés elengedő okot szolgáltat a vámok fenntartására, melyek megóvják a veszélyeztetett hazai termékeket és azok előállítóit.

Ugyanez az érvelés természetesen megjelenhet a relatíve olcsó tőke esetében is. A vám melletti érvként a hazai tőke kiáramlása miatt csökkenő termelés és növekvő munkanélküliség szólhat. Vagyis bármely, erős konkurenciával rendelkező iparág kérhet vámvédelmet a külföldi termelők költségelőnyére hivatkozva. Ezt a fajta vámot piacbiztosító vámnak nevezik.

Az esetek nagy részében azonban a vámvédelem kieszközlése inkább hatalmi kérdés, mint a valóságos fenyegetettségtől való védelem. A bérszínvonalbeli különbségek ugyanis általában a termelékenység ellentétes irányú eltérésével járnak együtt, vagyis az alacsony bérszínvonalú országban a termelékenység alacsony és fordítva. A fejlődő országok alacsony bérszínvonala a szakképzettség gyenge voltára, a kevéssé hatékony gazdasági és szociális rendszerre, és különösen a szegény országokban fellépő munkapiaci túlkínálatra vezethető vissza. Amíg ez így van, addig a fejlett országok munkapiaca nincs igazi veszélyben, hiszen a kevésbé fejlett országok alacsonyabban képzett munkaereje által termelt termékek nem jelentenek igazi konkurenciát a fejlett világ számára. A valódi probléma akkor lép fel, ha a tőke és a technika átvándorol a kevésbé gazdag országokba és az ottani, – már képzett, de olcsó – munkaerő versenyképes termékeket állít elő. Erre a helyzetre a vámvédelem valóban megfelelő eszköz, kérdés, mennyi ideig. Ebből következően a fejlett országokban költséghátrányra hivatkozó csoportok érvelése rendszerint nem valóságos hátrányra utal.

Önnek mi a véleménye?